Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 6 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
811 véleményt tolmácsoló beszédét és a mögöttünk lévő sajtó, elektronikus média híreit: a koreográfia egy cseppet sem változott; a kormány benyújtja, sőt ebben az évben korábban benyújtotta a költségve tést, mint szokás volt, azután a papagájkommandó elindul, és a “vonja visszától” a különböző katasztrófák vizionálásáig mindent megenged magának. Az ellenzéki párt vezetője a következőt mondta: a mostani költségvetés komoly szociális válságkatasztrófa kock ázatát magában rejti. A költségvetés olyan helyzetbe hozza az országot, ami minden képzeletet meghalad; ezt nekünk meg kell akadályozni. Tessék megkapaszkodni: ez 2008ban volt. Tehát bármely évben el lehet mondani, nincs mögöttes tartalom, csak vannak üre s szólamok. Tisztelt Varga Mihály Képviselő Úr! Én azt gondolom, hogy a Fidesz még tartozik a magyar társadalomnak egy őszödi beszéddel, de ezt majd nyilván később rendezik a társadalommal. Nem kicsi kockázatai vannak annak, ami itt, a Ház falai közt elhan gzik. Ez a költségvetés a mi meggyőződésünk szerint egy nagyon szigorú pénzügyi fegyelmet követel mindenkitől, de teljesíthető. Kell, hogy beszéljünk a nemzetközi kilátásokról. Miután a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék is azt erősíti meg, hog y a növekedés, ami az egyes országokban már látható, nagyon törékeny, a fiskális egyensúlyfenntartási probléma szintén kockázatos, és lehet számítani arra, hogy egy nagyon erős inflációs nyomás nehezedik majd az országokra. Mi van ezzel szemben Magyarorsz ágon? Magas az államadóssági ráta, mérsékelt a külső deficit, még mindig magas a kockázati felár, és rá vagyunk szorulva a külföldi piacokra, a kereskedelemben az exportra. Számunkra fontos a tőkebeáramlás, és megerősítem azt, hogy valóban nagyon keskeny a mozgástér, ezért lenne fontos az, hogy arról beszéljünk, hogyan tudunk megfelelni annak a követelménynek, hogy egyben az egyensúlyt is megtartsuk, és a versenyképesség növelésére is felkészüljünk. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor egy költségvetésről besz élünk, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a makropályát, a kockázatokat, és beszélnünk kell arról, hogy mi van mögöttünk, mi az, amit magunkkal hoztunk, esetleg hibákat és eredményeket. (11.30) Tisztelt Képviselőtársaim! 2002 után a világban hihetetlenül nagy volt a pénzkínálat, alacsony volt a kamat és alacsony az infláció. Ez a lehetőség 2004 második félévéig állt fenn a világban. Ha valaki megnézi a statisztikákat, azt tapasztalhatja, hogy évi átlagban 10 és 40 százalékos hitelnövekedés következett be. Szeretném idézni Járai Zsigmondnak a közgazdász vándorgyűlésen elhangzott mondatát: szomorú, hogy a társadalom még mindig nem érzi, mekkora az a baj, ami körülöttünk van, és nem rendelkezik megfelelő tartalékokkal. Ezzel együtt azt mondom, hogy ez a költs égvetés nem választási költségvetés. Tisztelt képviselőtársaim, ha valaki rajzolna magának egy grafikont 1998ról, 2002ről és 2006ról, akkor azt tapasztalná, hogy jelentős növekedés van a hiányban - 89 százalék körüli , ezzel szemben 2010ben 4 százalé k körüli hiány várható, ezt prognisztizáljuk, erre teszünk vállalást. Lehet ezt úgy fogalmazni, mint tette ma reggel Navracsics képviselő úr a televízióban, hogy csak a választásokig tervez. Nem, képviselő úr, mi arra készülünk, hogy az ország versenyképes ségét javítani kell, ehhez pedig az kell, hogy a hiánycélt csökkentsük, hogy forrásokat ne vonjunk el a gazdaság elől, hogy a közszféra kiadásait csökkentsük, mert ez is egy újabb lehetőség. 2006tól elkezdődött egy kiigazítási folyamat, amelynek az eredmé nyei már látszanak. De azért az előző gondolatomhoz hadd tegyem még hozzá: tisztelt képviselőtársaim, Magyarországon rendkívül nagy szükség volt arra, hogy a szociális feszültségeket oldjuk, és a mai adatok, a parlamenti viták bizonyítják, hogy azok a lépé sek, amelyek a pedagógusbér, az egészségügyi bér vagy a nyugdíjkorrekció körül történtek, nem voltak elégségesek. Tehát nem az a kérdés, hogy ez túlzott mértékű volte, hanem az, hogy nem volt megfelelő fedezete. Ha visszaemlékeznek, néhány nappal ezelőtt itt a parlamenti patkóban fogalmazta meg ellenzéki képviselőtársam, hogy az alacsony egészségügyi bérek miatt mennek az orvosok külföldre. Erre majd külön szeretnék később visszatérni.
