Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 22 (223. szám) - A Szülőföld Alap 2008. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló, valamint a Szülőföld Alap 2008. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
407 ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most a helyszínen jelentkezett képviselők felszólalásai következnek. Egy képviselő jelezte eddig felszólalási igényét, Horváth János ké pviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. 15 perces időkeretben öné a szó, parancsoljon, képviselő úr! DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Előttünk van egy okmány, az Országgyűlés határozata, aminek a funkciója: beszámoló, beszám oló a Szülőföld Alap tevékenységéről. Amit hallottunk, az értékes, hasznos akkor is, amikor dicséri, elismeri és akkor is, amikor a hiányosságokra mutattak rá a hozzászólók, nem is annyira hiányosságokra, hanem hogy hogyan lehetne még hasznosabb, vagy másk éppen formálni. Engedtessék meg, hogy az én hozzászólásom, amelyik gyökerezik abban, hogy mikor ez az okmány megérkezett a postában valamikor, elolvasgattam, de különösen most, amiket hallok; én híve vagyok annak, hogy az Országgyűlés legyen egy olyan hely , ahol hangosan is gondolkozunk, egymást meghallgatjuk, és egymás gondolatait bővítjük, vitatjuk, nos, persze hozzáadva ahhoz, ami eredetileg jött hozzánk az országgyűlési határozat formájában. Amit én itt megkísérlek nehány percben - szeretném, ha együtt tennénk, tisztelt képviselőtársaim , nézzük ezt a témát mint sikertörténetet. Sikertörténet ez? Ahogy halljuk, úgy látszik, nem. Nem az, egyetértek Szászfalvi képviselő úrral és másokkal, akik rámutattak a fogyatékosságaira vagy legalábbis a potenciál mög ött való maradásra, mert hiszen nem mindig úgy lehet lemaradni, hogy az ember hibákat csinál, hanem úgy, hogy nem teszi meg azt, amire lehetősége van. Nos, a jelen témánkban a beszámoló úgy válaszolhatná meg ezt a kérdést, hogy sikertörténet, vagy nem, vag y mennyiben és mennyiben nem, hogy néhány mérési, értékelési kritériumot állítanánk föl: vagy úgy, hogy megvan, már valaki tanácsolta, vagy mi magunk kiagyaljuk a mérési, értékelési kritériumokat. Eszembe jut az, hogy megint ez a téma is, ahogy foglalkozik vele most az Országgyűlés, abba a - mondanám - hibába esik, hogy úgy nézzük, úgy mérjük, hogy mennyi pénzt költünk rá, s nem úgy mérjük, hogy mit teljesít ez a vállalkozás, ez az igyekezet, ez az intézmény, a Szülőföld Alap. Persze, hogy könnyebb az elköl tött pénzt mérni, mert az ennyi forint, oda van írva, valahol van egy lista, és sok vagy kevés, általában kevés, de a pénz egy megbízható, érthető mérőeszköz, de a sikert, a teljesítményt sokkal nehezebben lehet mérni. Ez nem úgy van, mint az atléta versen ye, hogy fut, és aki előrébb van, és aki hátrább marad... - az idő vagy a távolság vagy valami objektív mérési kritérium létezik. Mi lehetne a mi esetünkben? Jó volna, ezt tanácsolom magunknak és azoknak, akik az elkövetkezendő időben ennek végrehajtása so rán a következő években ilyen tervezgetéssel foglalkozunk, hogy gondolkozzunk a sikertörténet mérésének a módszerén, az eszközein. Mert az, hogy elköltöttünk - jól hallottam, igen - 2 milliárd forintot, és van 15 ezer pályázó, és volt 8 ezer nyertes, ezek jók, valami elinduló vagy összehasonlító alapok. De amikor arról van szó, amit éppen Szászfalvi képviselő úr szavaiból hallottam, ha jól emlékszem, a bizalomépítés - no, most egy forint vagy egymillió forint mennyi bizalmat épít? Ó, hát ez ám aztán az érde kes! Én legalábbis ezt tartom érdekesnek, mert ha úgy költődik el az a pénz, hogy több bizalmat épít, vagy kevesebb bizalmat épít, bizony ez nagy különbség. (16.10) És az, hogy egyik vagy a másik történik azzal az egymillió vagy itt kétmilliárd forinttal, az aztán attól függ, hogy mi az az intézményrendszer, amit erre használunk, kik azok a személyek, akik csinálják, milyen célokat tűztünk ki. A bizalomépítés valami olyan synergistic - hogy is mondjuk ezt magyarul - hatás, amikor egy meg egy nem kettő, hane m három vagy négy, mert fölerősítik egymást. Vagy pedig használhatjuk a régi fizikai példát, amit elemi iskolában vagy középiskolában tanulunk, hogy az emelő hatása, hogy mennyit emel, és milyen összetételekkel. Nos, ez az, ami kívánatos
