Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 22 (223. szám) - A Szülőföld Alap 2008. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló, valamint a Szülőföld Alap 2008. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP):
402 mindehhez olyan kormányzati, állami politikára, olyan kormányzati elszántságra lenne szükség, amely mind az anyaországban, mind a határon túli magyar nemzettestekben, illetve a világ magyarságában a biza lmat újraépíthetné. A Szülőföld Alap helyzete a nemzetpolitikában érvényesített “koncepcióváltást”, illetve a határon túli magyar támogatási rendszer 2006. évi átalakítását követően, azt mondhatjuk, hogy konszolidálódott. A beterjesztett beszámoló egyes ré szei szó szerint megegyeznek a 2007. évi működésről szóló beszámoló szövegével. Az alap forrásai a magyarmagyar kapcsolattartásra jutó célzott összegeket leszámítva lényegében nem nőttek, így tehát forrásait és a támogatás jellegét tekintve a Szülőföld Al ap továbbra sem lépett túl azon a szerepen, amelyet az Illyés és az Apáczai közalapítványok játszottak 2007et megelőzően. A Szülőföld Alap 2008. évben kapott forrásai nagyságrendileg megegyeznek azzal az összeggel, amit az Illyés és az Apácai közalapítván yok 2003ban együttesen felhasználtak, beleértve a Munkaerőpiaci Alap akkori hozzájárulását is. Más szóval a megújuló támogatáspolitika forrásai az elmúlt öt évben nem növekedtek, ellentétben a központi költségvetés kiadási összegeinek a növekedésével. Az alap bevételeinek harmada, egymilliárd forint a költségvetési törvényben nevesített forrás, negyede a Munkaerőpiaci Alapból a határon túli magyarok szakképzése, felsőoktatása és felnőttképzése támogatására szolgáló, korábban az Apáczai Közalapítvány álta l felhasznált összeg. További negyede a magyarmagyar kapcsolattartási támogatás, 720 millió forint, ami lényegében vízumdíjkompenzáció a vajdasági és a kárpátaljai magyarok számára, a bevételek 15 százaléka pedig a Miniszterelnöki Hivatal előirányzaton b elüli átcsoportosításából származik. Ennek összegével az alapot szabályozó törvény nem foglalkozik, mindössze lehetővé teszi a belső átcsoportosítást. Az erre vonatkozó döntés az alapot felügyelő miniszter mérlegelési jogkörébe tartozik. Az alap beszámolój ából, de más költségvetési intézmény beszámolójából sem derül ki, hogy ennek a mérlegelésnek mi az alapja, mik az indokai, és a Miniszterelnöki Hivatal határon túli támogatásra rendelt forrásai és feladatai közül melyek terhére történik. Az előző évhez kép est a kiadási oldalon is állandóság mutatkozik mind az országok, mind a támogatási prioritások tekintetében. A beszámoló nem foglalkozik azzal, hogy az új helyzet kihívásainak megfelelő, és arra kellő hatékonyságú választ adó támogatási rendszer az alap in dulása óta eltelt négy évben mennyiben volt képes megfelelni a létrehozásakor kitűzött céloknak. Ahogyan a bevételi és kiadási szerkezet, illetve a támogatási prioritások állandósulnak, úgy a párhuzamosságok is fennmaradtak az alap és a központi költségvet ési támogatás előirányzatai között. Az alap továbbra is számos olyan szervezetnek nyújt pályázati alapú támogatást, amelyet a MeH szakállamtitkársága nemzeti jelentőségű intézményként folyamatosan támogat. Az utóbbi formának pedig éppen az volna az értelme , hogy az adott szervezet előre tervezhetően juthasson hozzá a biztonságos működéshez szükséges forrásokhoz, és ne kelljen évente különböző pályázatokon indulva, talán politikai követelményekhez is igazodva összeszedegetni az egyébként beígért támogatásoka t. Különösen furcsa ez a párhuzamosság annak fényében, hogy a MeH költségvetése - mint a beszámoló is tartalmazza - évről évre saját támogatási előirányzatai terhére finanszírozza a Szülőföld Alapot. Ezt a pénzt pedig közvetlenül is fel lehetne használni a nemzeti jelentőségű intézmények - amúgy szűkös - folyamatos támogatására. Ugyancsak visszatérő és a stratégiát is érintő probléma a támogatási gyakorlattal kapcsolatban, hogy a nyertes pályázók egy része a szomszédos országban működő állami intézmény, ame lynek fenntartása elvben az adott szomszédos állam feladata lenne. Különösen kritikus pontja ennek a körnek a kárpátaljai magyar felsőoktatás, ahol az ukrán állam által az adminisztratív ellehetetlenülés felé hajszolt II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola mellett jelentős támogatásban részesül a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány is. Ebben az esetben nemcsak a támogatás elvi kérdéseit kellene tisztázni, hanem a technikai részleteket is világossá kellene tenni, azaz az alap által támogatott ci vil szervezet hogyan kapcsolódik be egy idegen állam intézményfejlesztési
