Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. december 15 (253. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - MÉCS IMRE (MSZP):
3782 elutasítja ezeket az indítványokat, az ország költségvetéséhez nyújtanak be ilyen módosító i ndítványt. Vagy jelentesse meg azt a szórólapot képviselő úr, ahol egy volt miniszter, jelenleg ellenzéki parlamenti képviselő ravatalozó építését szorgalmazta választókörzetében a gazdaság élénkítése céljából. Én azt gondolom, hogy ezek a módosító indítvá nyok magukért beszélnek. Ez egy felelőtlen politika, és még véletlenül sem úriemberi mentalitás. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Keller László tapsol.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Ugyancsak napirend utáni felszólalá sra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr, MSZP: “Miért nem valorizálják az önkény áldozatainak nyugdíjkiegészítését?” címmel. Képviselő urat illeti a szó. MÉCS IMRE (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! 2000. december 26án az OrbánTorgyá nkormány példamutató módon kormányrendeletben az egyes tartós időtartamú szabadságelvonást szenvedettek részére juttatásokat rendelt, amely juttatás főleg az '56os megtorlás áldozataira vonatkozott, és amely a 35 évig terjedő szabadságelvonást szenvedet teknek 20 ezer forintot, az 510 év közöttieknek 30 ezer forintot, a 10 év felettieknek 40 ezer forintot, a halálraítélteknek 50 ezer forintot rendelt. (12.50) Később az Alkotmánybíróság indítványra kiterjesztette ezt a kört, és a szovjet hadsereg által, a szovjet hatalom által a Gulagra, különböző munkatáborokba, málenkij robotra elvitt emberek számára is megnyitotta ezt a kormányrendelet adta lehetőséget. Így jelentősen megnőtt azoknak a száma, akik ennek a hatálya alá tartoztak. Azonban bármennyire is pé ldamutató volt ez a rendelkezés, a kormányrendelet szerkesztői elfeledkeztek arról, hogy ezt a nyugdíjkiegészítő, nyugdíjszerű járadékot valorizálni rendeljék a nyugdíjakkal együtt. Az történt, hogy 2000 óta, kilenc éve ezt a juttatást nem valorizáljuk. E nnek következtében az a juttatás, amely a maga idején igen jelentős és példamutató volt, hiszen a kormányrendelet idejében a legkisebb 20 ezer forintos juttatás is az akkori átlagnyugdíj 60 százalékát tette ki, ez a jelen időszakban a jelenlegi átlagnyugdí j egyötödét jelenti, egyszerűen eljelentéktelenedett. Ugyanakkor azok, akik részesültek ebben, és nagyon sokat szenvedtek, azok közül nagyon sokan meghaltak. Előttem van a nyugdíjfolyósító kimutatása, amely szerint 2008. I. hónaptól 2009. VII. hónapig össz esen közel ezren haltak meg 5800 eredeti jogosultból, ami évi 10,2 százalék fogyást jelent; ennyien haltak meg. Ráadásul ez nem egy lineáris folyamat. A jövőben gyorsulni fog ez a szomorú jelenség, hiszen az életkor véges, ezenkívül ezek az emberek rendkív ül sokat szenvedtek, fizikailag a szervezetük károsodott, az idegrendszerük károsodott. Most van az utolsó pillanat, hogy lépjünk valamit. Tudom, hogy a gazdasági válság vége felé vagyunk, de a számok tükrében összesen 1,3 milliárd forintot költünk erre a fogyatkozó juttatásra. A nyugdíjak 2000 óta 2,3szorosára emelkedtek. Tehát ha most igazságosan valorizálnánk, akkor 2,3szorosára kellene emelni, tehát körülbelül 50 ezer forintra a 20 ezer forintot és így tovább. És hogy mondjak valamit, a kimutatás szer int 20 ezer forintot 4 ezren kaptak, 30 ezer forintot, amely az 510 évet szenvedetteknek jár, kereken 700an kaptak, a 10 év felettiek 68an vannak, és a halálra ítéltek 39en, de az ő számuk azóta már kettővel fogyott. Valamennyi létszám fogyóban van. Úg y gondolom, hogy a gazdasági válság ellenére is tisztesség és becsület dolga az, hogy ezen javítsunk, és a valorizálást legalább kormányrendeletben keresztülvigyük, és valamilyen ésszerű emelést biztosítsunk. Ha belegondolok az ő helyükbe, akkor azt kell l átnom, hogy az elmúlt kilenc év alatt nem történt valorizálás, ehelyett semmilyen valorizálás nem történne, tehát most kellene up to date a jövőre vonatkozóan ezeket rendezni. Írásban is be fogom adni az anyagokat a kormány számára. Kérem, hogy ezt vegyék figyelembe. Köszönöm szépen.
