Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. december 15 (253. szám) - A kampányfinanszírozás átláthatóvá tételéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP), a napirendi pont előadója:
3755 feltételekkel tudjon elindulni a választásokon egy kampányban , erről sz óló törvénytervezetek sokasága. Miért unikális mégis így a karácsony közeledtével ez a törvénytervezet? Amely nevében is már jelzi, hogy nem kívánja a pártfinanszírozás problémáját megoldani, csak és kizárólag a kampányfinanszírozásra szeretne javaslatokat tenni. Azért, kedves képviselőtársaim, mert ez a javaslat nem a parlamenti politikai pártok olvasztótégelyében született, hanem ez a civil és szakmai szervezetek által elkészített törvénytervezet, amely civil szakmai szervezetek - engedjék meg, hogy megem lítsem: a Transparency International és a Freedom House, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet és a Nézőpont Intézet - elmúlt kétéves, politikai pártokkal való egyeztetéseinek úgymond konszenzusos javaslatait tartalmazza. Tehát olyan javaslat fekszik ma az Országgyűlés előtt, amely elméletileg és a gyakorlatban is az elmúlt két év politikai pártjainak összes szakmai egyeztetésén a közös nevezőket foglalta csak össze, ezeket gyúrták egy törvényjavaslatba, és ez kerül a Ház elé. Az elmúlt két év eredményéről nagyon röviden: a kampányszámla intézményének bevezetése, az Állami Számvevőszék szerepének megerősítése e tekintetben, a kampány időtartamának rövidítése, a kampányszámlára befizethető összegek és személyek meghatározása, valamint a politikai pártoknak a kereskedelmi médiákban történő szerepvállalása, és civil szervezetek részvétele a kampányban. Ezek mindegyike szerepelt az elmúlt két évben ezeken az egyeztetéseken. Amiben megegyezés volt, azt a civil szervezetek úgymond összegyúrták, és az Országgyűlés a sztalára helyezték. Mi tehát - akár személy szerint jómagam is - csak felvállalói vagyunk annak, hogy a nyílt jogalkotás keretébe amúgy nem illeszthető módon, civil szervezetek javaslata az Országgyűlés napirendjére kerülhessen, és azt megtárgyalja, de a s zemélyem nem jelenti az egyedüli küzdelmét ennek a javaslatnak, hiszen mind a szocialista frakció, mind a Szabad Demokraták Szövetsége, mind az MDF támogatja ezt a javaslatot. Ha feltesszük a kérdést, hogy valós társadalmi igény vane ennek a kérdésnek a r endezésére, akkor az előbb elmesélt történetem az egyik alapja ennek, hogy igen. Másik, hogy ez egy civil kezdeményezés, tehát civil szervezetek, szakmai szervezetek - hozzáteszem, a gazdasági élet szereplői - nem egy gazdasági konferencián róják meg a pol itikai osztályt, hogy az elmúlt húsz évben nem sikerült egy átlátható, nyilvános és ellenőrzött párt- és kampánygazdálkodást és finanszírozást kialakítani Magyarországon. Ha az előző témát vesszük alapul, amely a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseleté ről szól, ahol közel húszéves adóssága van a Magyar Országgyűlésnek, akkor szeretném hozzákapcsolni ezt a törvényt is, hiszen ez egy 1990ben elfogadott törvény, amely fölött - már csak az életszerűségét is igazolandó - rég eljárt az idő. Hiszen 1990ben, ha úgy tetszik, nagy összeg volt egy választókerületben egymillió forintot elkölteni az akkori kampánytechnikák, az akkori lehetőségek tekintetében. Gondoljunk csak arra, hogy a kereskedelmi televíziózás 199697ben lépett be Magyarországra. 2009ben nonsz ensz, és úgymond nem életszerű és valóságtól elrugaszkodott, hogy politikai pártok azzal igyekeznek kampányolni, hogy egymillió forintból is képesek kampányt csinálni. Bizonyára így van, de ez nem az általános vita tárgykörébe tartozik, ezt majd a részlete s vitánál megbeszéljük a parlamentben. (10.50) Jó megoldáse a javaslat? Fel lehet tenni ezt a kérdést is az eddigi kezdeményezések - úgymond - kudarca után. Tudvalevő, hogy egy kétharmados jogszabályról beszéltünk, tehát amíg a parlamentben nem alakul ki a legnagyobb ellenzéki párt és a kormánypárt között ebben egyezség, addig ez a javaslat nem is nagyon tud elfogadásra kerülni. De hogy jó megoldáse? Erre azt tudom mondani, hogy persze tökéletes megoldásnak nem jó, hiszen konszenzusokon nyugszik, és a kon szenzusok mindig kompromisszumokból fakadnak, de arra biztosan elegendő lenne, hogy megteremtse az átláthatóságot a választók felé, a gazdasági élet szereplői felé és az állami ellenőrző szervek felé, hogy ellenőrzött legyen mind a társadalom által, mind a civil szervezetek által, mind pedig az állam által; hogy a valósághoz igazodó legyen, tehát ne akarjunk porhintésekkel, úgymond olcsó populizmussal szavazatszerző képességet növelni, hanem európai mértékű, európai politikához
