Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. december 15 (253. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletére vonatkozó jogalkotási folyamatról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Fórumáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes ... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP):
3752 Engedjék meg, hogy a tapasztalataimat ebben a felszólalásban megosszam önökkel, hiszen nem mindenkinek volt lehetősége végigkísérni személyesen, képviselőként ezt a folyamatot. Azért is szeretném ezt a tapasztalatot megosztani, mert okulni kell ebből, illetőleg szembe kell n ézni azokkal a buktatókkal, amikre Kállai Ernő országgyűlési biztos úr is utalt itt a felszólalásában. Valóban, alkotmányjogilag nem könnyű kérdésről van szó, de ezeknek a kérdéseknek a megoldása nem lehetetlen. Úgy emlékszem, hogy miközben több egyeztetés is folyt, abból legalább kettő vezetett törvényjavaslathoz. Az egyik az Antallkormányé; szeretném elmondani, hogy ez volt az a törvényjavaslat, amelyik nagyon kis híján került elfogadásra, ha jól emlékszem, talán 2022 képviselői szavazat hiányzott ahhoz a bűvös kétharmados többséghez, amellyel a választójogi törvény megfelelő módosításával ezt a kérdést már akkor megoldhattuk volna. Később volt egy másik próbálkozás, most arról beszélek, ami törvényjavaslat formájában került elénk, de az nem közelítette meg ezt a többséget, az messzebb állt attól, hogy az Országgyűlés elfogadja. Nem a folyamatot akarom most kronológiailag végigkövetni, hanem mintegy summázni a problémákat. Úgy gondolom, három olyan problematikus elem van, amire érdemes lesz majd külön fig yelmet fordítani. Az egyik, hogy hány szavazata legyen a kisebbségi választópolgárnak. Ez a kérdés a választójog egyenlőségének alkotmányos problematikájával szoros összefüggésben van, tulajdonképpen annak a kérdése. A második, hogy ki minősül kisebbségi v álasztópolgárnak, és a harmadik, ami már korábban is felmerült, és itt benne van az országgyűlési határozatban, a delegálás kérdése. Engedjék meg, hogy ezekről a véleményemet, úgy is, mint az alkotmányjog művelője, nagyon röviden elmondhassam. Az első kérd és, hogy hány szavazata legyen a kisebbségi választópolgárnak, nagyon neuralgikus kérdés, mert kőkemény alkotmányos alapelvünk van, amit tiszteletben kell tartani, és amit nem tudunk megkerülni. Ez a választójog egyenlőségének elve, amit azt jelenti, hogy minden magyar állampolgárnak azonos számú és azonos értékű szavazata lehet. Az Antallkormány javaslata idején is az volt a probléma, hogy vállalhatóe, kivitelezhetőe egy olyan megoldás, hogy a magukat nem nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó magyar á llampolgároknak, tehát a nagy többségnek csak két szavazata van, ehhez képest a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozók egy harmadik szavazatot is kapnak. Világos volt a válasz, és úgy gondolom, ez a válasz most is abszolút helytálló, hogy ilyen megoldás nem támogatható, nem fogadható el, egész egyszerűen alkotmányellenes lenne, mert a választójog egyenlőségének elvét sértené. Ezzel a kérdéssel egyébként szorosan összefügg, hogy ki minősül kisebbségi választópolgárnak. Van jelenleg erre egy megoldás a kise bbségi önkormányzati képviselők választásáról szóló törvényben, amiről visszatérően nagy viták voltak és vannak, és amiről az a véleményem, hogy nem ideális megoldás, de mindenesetre elfogadható és megőrizhető megoldás. Azt gondolom, ez megfelelően használ ható lehet az országgyűlési képviselet biztosítását szolgáló törvénymódosításnál is. Zárójelben hadd tegyem hozzá, hogy nyilván a jogrendszer koherenciája azt fogja megkívánni, hogy egységes megoldás legyen minden olyan választásnál, ahol kisebbségi képvis előt választunk. Majd erre is oda kell figyelni. De a lehetőségek tárházát bővítve szeretném elmondani azt, hogy a most hatályos megoldást kiválthatja valami, ami az Antallkormány javaslatában benne volt. Azt is hozzá kell tenni, és el kell ismerni, hogy ez akkor nem találkozott minden magyar kisebbség egyetértésével. Tudniillik az ennek a kérdésnek a megoldására tett javaslat egyszersmind válasz akart lenni arra is, hogy hány szavazata legyen a kisebbségi választópolgárnak, illetve az egyenlőség elve alap ján mindenkinek azonos szavazata van. A magyar parlamenti választás kétszavazatos rendszer, mint tudjuk. Egy szavazatot ad le a választópolgár a képviselőjelöltre az egyéni választókerületben, egy szavazatot pedig területi listára. Nos, az Antallkormány j avaslata úgy szólt, hogy a kisebbségi önkormányzatok mintegy kvázi pártlistát állítsanak fel országos szinten, amelyek megjelennek a területi pártlistákkal versengve, vagyis a választópolgár, anélkül, hogy bármiféle nyilatkozatra lenne kényszerítve, hogy
