Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. december 14 (252. szám) - A magánnyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor):
3710 A magánnyugdíjpénztárak valóban eddig önigazgatási formában működtek, azaz a döntési jogkört formálisan a pénztártagok gyakorolták, hangsúlyozom, formálisan, és bár a gyakorlatban csak töredé kük vett ebben részt, a tulajdonosi felelősség ennek ellenére a pénztártagokat terhelte. A pénzügyi intézményeknek a kiszervezett tevékenységek megfelelő profitot biztosítottak, ez kétségtelen, felelősségük azonban nem volt a pénztári működési problémák re ndezésére. Az átalakulásnak tehát éppen az a célja, hogy átlátható viszonyok között a szféra szereplői alkalmassá váljanak a járadékszolgáltatásra, továbbá kellő garanciák óvják a nyugdíjfizetés biztonságát. Pontosan ez a cél, óvni a nyugdíjfizetés biztons ágát. Az intézményrendszer átalakítása egyértelművé teszi a mögöttes pénzügyi intézmény döntési jogkörét és felelősségét, és a szabályozás azt is előírja, hogy a magánnyugdíjrendszer működtetésével kapcsolatos valamennyi kockázatra, így a működésre, a befe ktetésre, a járadékszolgáltatásra fedezetet kell biztosítani. Ez a fedezet részben a tulajdonos saját forrásából, tehát a pénztár taglétszámához igazodó nagyságú, de legalább 100 millió forint szavatolótőkéből, részben pedig a tagok befizetéseiből képzett tartalékok, valamint a magánnyugdíjpénztár garanciaalapforrásaiból kerül kialakításra. A magánnyugdíjgarancialap a pénztárak garanciaalapjának jogutódja lesz, tehát ez egy új jogintézmény, és éppen azt garantálja, hogy ne fordulhasson elő az, hogy nem ju t valaki a pénzéhez. Részletesen szabályozott a magánnyugdíjpénztárak átalakítási folyamata, ez több év alatt, folyamatos kontroll mellett zajlik majd. Ugyanakkor ez a váltás nem jár a korábban meghatározott jogosultságok és garanciák csorbulásával, sőt ép pen most fognak ezek a garanciák megfelelően érvényesülni, ez a szabályozás ezt szolgálja. Ugyanis a tagok egyéni számláján felhalmozott megtakarítás teljes egészében átkerül a magánnyugdíjbiztosító részvénytársaságnál vezetett egyéni számlára. A megtakar ítások értékmegőrzését biztosító hozamgarancia ugyancsak változatlan feltételek mellett érvényesül. A magánnyugdíjpénztári vagyon az átalakulás során nem vihető ki, hanem átkerül a magánnyugdíjbiztosítóhoz, az így bekerült tőke pedig 5 évig osztalékként sem lesz kivihető. Nagyon fontos változás, hogy a biztosítottak már az aktív életszakaszban felmérhetik, hogy felhalmozott megtakarításuk mekkora összegű életjáradék megállapítását teszi lehetővé. A járadékszolgáltatási jogosultság továbbra is a nyugdíjkor határ elérésével vagy a korhatár alatti nyugellátás megállapításával nyílik meg. A jogosult választása szerint igényelhető inflációkövetésen alapuló járadék, vagy kérhető garantált összegű járadék megállapítása is. Ugyanakkor, ha a biztosított nem volt meg elégedve a piaci szolgáltatók járadékszolgáltatási kínálatával, akkor az állami szerv keretében működő kijelölt járadékszolgáltató inflációkövető ellátással ez igénybe vehető. És még valami, ami nagyon fontos: az eddigi szabályokkal azonos módon a felhalmo zott összeg továbbra is csak a járadékszolgáltatás megnyílása előtt lesz örökölhető, ugyanakkor a járadékosoknak lehetőségük lesz dönteni abban, hogy csak saját maguk számára kérik a járadék megállapítását, vagy meghatározott hozzátartozójuk részére is hal áleseti ellátást nyújtó, két életre szóló járadékot kérnek. Azaz, ezek a garanciák megvannak, sőt erősödnek. Ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjenek. Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! Most a módosító javaslatokról határozunk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadjae az előterjesztő módosító javaslatait az ajánlás 131. pontjai alapján. Ké rem, szavazzanak! (Szavazás.) Az Országgyűlés a módosító javaslatokat 181 igen szavazattal, 150 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta.