Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 22 (223. szám) - A nemzeti ifjúsági stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - ÁGH PÉTER (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - TÖRÖK ZSOLT (MSZP):
370 ELNÖK (Harrach Péter) : Semmi akadálya a kérés teljesítésének. Egy kétperces jelentkezőt látok; Ágh Péteré a szó. ÁGH PÉTER (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Bókay úr, megné ztem az adatokat. 2006ban, amikor még nem volt tandíj, 132 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba, 2007ben, amikor volt már az önök által bevezetett, az ön által is megszavazott tandíj, 108 ezer volt ez a szám, s eközben az érettségizők száma stagnált. Enne k alapján nem gondolom, hogy megáll az a gondolatmenet, amiről ön beszélt. De azt ígértem, arra mindenképpen reagálni szeretnék, hogy a fiatalok milyen országot szeretnének látni. Én azt gondolom, hogy olyan országot, és azt szeretnék a fiatalok, ha olyan képet alakítanánk ki nekik, mi politikusok, amiben a tanulás nem lehet kiváltság, a munkahely nem lehet vágyálom, s az érvényesülésnek nem csak az az egyik lehetséges útja, hogy elmennek külföldre dolgozni. Nekünk itt a Házban, s nyilvánvalóan mindenkinek azon kell dolgoznia - ennek a kormánynak is, a következő kormánynak is , hogy legyen lehetőség arra, hogy itthon is tudjanak boldogulni, és ennek alapján tudjanak családot alapítani, tudjanak otthont teremteni, és ez se legyen csupán vágyálom számukra. Kö szönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Botka Lajosnéé a szó két percre. BOTKA LAJOSNÉ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Ágh képviselőtársam nagyon szép mondatokat mondott. Látszik, hogy a stratégiát kétféleképpen olvassuk. Én a fiatalokról beszélek, arról a felelősségről, amivel ma mi, felnőttek rendelkezünk. Milyen eszközökkel, módszerekkel, milyen segítséggel és támogató rendszerekkel próbáljuk a fiatalokat azzá tenni, amit az előbb elmondtam. Azt az emberképet fogalmaztam meg, amit a stratégiával tizenöt év múlva el tudunk érni. Nem arról beszéltem, hogy milyen országot akarunk. Milyen országot szeretnék? Olyat, ahol a fiatalok nem gyámoltalanok, ahol a fiatalok megtalálják a közösségeiket, ahol a fiatalok megtalálják a lehetőségeiket, ahol nem az határoz za meg az egyén életútját, hogy hova születik - már bocsánat, hova száll a gólya , hanem a képessége, a szorgalma, a tehetsége, mert egyébként ebben egyetértünk. (13.10) Fiatalokról szól, és természetesen szeretnénk, ha ebben az országban boldogulnának. Ö rülök, mert így összeraktuk, azt gondolom, ketten ezt a stratégiai célrendszert. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Folytatjuk a normál idejű felszólalásokat. Török Zsolt képviselő úr következik. TÖRÖK ZSOLT (MSZP) : Köszönö m a szót, elnök úr. Türelmesen kivártam ezt a háromnegyed órát, amíg a kétpercesek lementek, de erről eszembe jut egy kis anekdota is, Ágh Péter képviselőtársamnak is figyelmébe ajánlom. A múlt héten kezdődött el az általános vitája a nemzeti ifjúsági stra tégiának és az idősügyi nemzeti stratégiának is, ahol az egyik képviselőtársam Ágh Péter figyelmét felhívta arra, hogy tanulhatna Iván László professzor úr mentalitásából, hogy milyen nyugodt természettel, milyen habitussal támogatta az idősügyi stratégiát . A mai napon is az idősügyi stratégiáról tárgyalva Iván professzor úr ismételten támogatásáról, konszenzuskereső képességéről tett tanúbizonyságot. Ágh képviselőtársam nem pont ebben jeleskedik, de ez valószínűleg korosztályi különbség is, mint ahogy az ö reg bika és a fiatal bika türelmére vonatkozó különböző viccben szerepel ez. Szerintem ez ebből a szempontból jellemző.
