Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. december 8 (251. szám) - Egyes szociális és munkaügyi tárgyú törvényeknek az új polgári törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - TÖRÖK ZSOLT (MSZP):
3577 A civil szervezetek jelentős segítséget tudnak nyújtani. Inne n is köszönjük a Bölcső Alapítványnak, a Mózeskosár Egyesületnek; nem tudom mindegyiket felsorolni, de tényleg valamennyi olyan egyesületnek és alapítványnak, akik akár az örökbefogadás, a nyílt örökbefogadás elősegítése érdekében tevékenykednek, akár az u tógondozásban, az utánkövetésben közreműködnek, mert hatalmas érték az, amit ő képviselnek. Most, amikor néhány nappalhéttel vagyunk a költségvetés elfogadása után, ilyenkor szembesül azzal az ember, hogy nagyon sok dolog a pénz, nagyon sok dolog, nélküle nem is nagyon lehet élni ebben a világban, de vannak fontosabb, sokkal fontosabb dolgok. Például az, hogy segítjüke ezeknek a gyermekeknek a családban történő elhelyezését, segítjüke őket abban, hogy sok trauma után végre normális, kulturált, emberhez m éltó, családi életre alkalmas körülmények között nevelkedhessenek, hogy utána ők is egészséges, ép, hasznos tagjai lehessenek a társadalomnak. Igen, fontos a költségvetés, fontosak a számok a költségvetésben, de sokkal fontosabb, hogy jót tudunk tenni embe reknek, gyerekeknek, mert ez az, ami igazából nemessé teszi a mi munkánk bizonyos szeleteit. Ugyanígy a családtámogatási törvény módosítása, amiről ez a törvény szól, amely az adoptálási vagy örökbefogadási gyes intézményét bevezeti. Gondolják el, egy kisg yermek után, ha vér szerinti gyermekünkről van szó, a magyar állam, mi tízmillióan szolidaritást vállalva a gyermekvállaló szülőkkel, azt mondjuk, hogy adunk nektek 2 évig gyest, hogy otthon tudjál maradni kismama vagy kispapa a kisgyermekeddel, és neveld őket (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Három!) - korábban 3 évig, később 2 évig. Ez a szolidaritás azoknál nem nyilvánul meg a társadalom részéről, akik nem 2 vagy 3 év alatti gyermekeket fogadnak örökbe, hanem 6, 8, 10 éves gyerekeket, akiket egyébként nehe zebben is fogadnak örökbe. Miért is? Mert nehéz meghozni ezt a döntést. Mindenki szinte saját gyermekeként szeretné nevelni azt a gyermeket, akit örökbe fogadott; érthető is ez a döntése, de mégis, azok a gyerekek, akik elmúltak 3 vagy 4 évesek, harmad- va gy negyedannyi valószínűséggel kerülnek örökbe fogadó szülőkhöz, mint a fiatalabb kortársaik. Hogy tudnánk segíteni, hogy ők is szülői, családi környezetben nevelkedhessenek? Sok mindennel, de nemcsak az anyagiakon van itt a hangsúly, hanem azon, hogy péld ául amikor egy ilyen folyamaton keresztülmegy egy család, akkorra elég sok időt töltenek már a gyerekkel, de ezek - elnézést a kifejezésért - műanyag körülmények, mesterséges körülmények, ahol találkozhatnak igazából. Néhanéha van arra lehetőség, hogy ter mészetes, családias közegben találkozzanak, de igazából amikor összeköltöznek, egy háztartásban élnek onnantól kezdve, akkor a találkozás pontjai nagyon szűk időkeretet határoznak csak meg számukra. Miről van szó? Egy 67 éves gyereket örökbe fogad egy ado ptálni vágyó család, leendő apa és anya, akkor a gyerek iskolába jár. Ismerjük saját családunkból is a hétköznapok sűrű menetét. Reggel van egymásfél óra meg délután 234 óra, amíg a gyerekkel lehet lenni, és igazából lehet beszélgetni vagy találkozni ve le. Gondolják el, akinek nem vér szerinti gyereket örökbe fogadva kell közvetlen kapcsolatot kialakítani, mondjuk, egy iskolás gyerekkel, napi 234 órában milyen nehéz ez, éppen ezért az örökbefogadói gyes arról szól, azt az intézményt teremti meg, hogy a djunk lehetőséget arra, hogy x időre - teszem azt, maximum fél évre - otthon maradhasson az adoptáló szülő, az örökbe fogadó szülő, hogy együtt lehessen a gyermekével, együtt mehessen az iskolába, együtt jöhessen haza vele, legyen arra ideje, hogy vele van , hogy segíti az ő életét, hogy összeismerkedjenek, hogy együtt töltsék az idejüket, összeszokjanak, asszimilálódjanak egy kicsikét. Ez is egy óriási intézmény. Igazából pénzbe nem kerül. Most úgy mondom, hogy nem kerül, hogy ha valaki a költségvetési forr ásait nézi, akkor ne nézze, ez nem akkora tétel; nem mérhető szinte a költségvetésben. De nem is ez a lényeges, csak azt akarom ezzel mondani, hogy jót tudunk tenni úgy is, ha nem pénzosztogatást ígérgetünk, hanem azt mondjuk el, hogy miben tudunk segíteni a családoknak vagy leendő családoknak, és például ez egy ilyen ügy. Az örökbefogadás területén tehát - visszatérve arra, ahogy kezdtem is - nemcsak maga a törvénymódosítási javaslat az, ami fantasztikus és óriási előrelépés, hanem maga a folyamat is. Még
