Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. december 8 (251. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
3569 akarnak megcsinálni a tagjaik érdekében. Ezeket nyuszifülszerűen fel lehet sorolni: ige n, én működtetni akarok kutyakiképző iskolát; igen, én működtetni akarok hangoskönyvtárat; igen, én működtetni akarok segédeszközkölcsönzést. De legalább tudjuk már, hogy mit akarnak működtetni. A másik dolog pedig: én ezt a pályázatot inkább automatizmus nak tekinteném, mivel arra mások nem pályázhatnak. Ugyanis az öt nagy országos szervezeten kívül oda más nem pályázhat. A kis civil szervezetek, amelyek nagy szövetségekbe nem tömörültek, külön pályázati keretből pályázhatnak a saját maguk tevékenységére, és az nem is feltétlenül érdekvédelmi munka kell legyen. No már most én azt gondolom, kedves képviselőtársaim, hogy ilyen aspektusokból megközelítve meg látva a dolgot nemhogy szégyenkeznivalója nincs a kormánynak, hanem hála a jó istennek, elindultunk abb a az irányba, aminek a jövőben be kell következnie. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett TuriKovács Béla fr akcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportja részéről. Felszólalásának címe: “A magyar termőföld az utolsó szocialista zsákmány”. Öné a szó, képviselő úr. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. 2009 vége közeledik, egyfajta számvetés ideje, és ami sokaknak talán nem kellemes, de erőteljesen közeledik valami más is: négy, illetve nyolc esztendő vége, egy új választás 2010 tavaszán. Számvetésre persze öt percben nem lehet vállalkozni, erre nincs mód, de azért egy rövi d összefoglalót mégiscsak illik és kell most mondani. Az elmúlt nyolc esztendő, de különösen az utolsó, a 2009. év a magyar mezőgazdaság és vidék számára tragikus volt. Az elmúlt időszakban egyik válság jött a másik után, hol az egyik, hol a másik ágazat k erült válságba. Hol a növénytermesztők kerültek lehetetlen helyzetbe, hol az állattartók felszámolása folyt. De nyugodtan mondhatom, hogy ugyanez a helyzet a már régen nem magyar kézben lévő feldolgozóiparral is. Az elmúlt időszak dicstelen eredménye, hogy míg 2001ben 958 500 egyéni gazdálkodó volt, addig 2007ben 618 700. Meglepődünk, hogy a munkanélküliség helyenként 70, 80 vagy éppen 100 százalékos? Azért nem 120 százalékos, mert az előző rendszerben volt szokásos, hogy a teljesítések nem 100, hanem 120 százalékra történtek. De a legnagyobb botrány, tisztelt Ház, mégiscsak a föld körül alakult ki. Az a botrány, ami itt kialakult, messze nagyobb, mint a BácsKiskun megyei - hogy ne név szerint mondjam - vagy esetleg a BKVbotrány. Messze nagyobb, mert itt nem pénzről, hanem a magyar jövőről van szó. Tisztelt Ház! Amióta a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. 2008. január 1jén átvette a földet, és ezt mint tőkét kezeli, valami olyasmi történt, ami - úgy gondolom - minden magyar érdekkel szembemegy. (9.30) Mikö zben nemcsak minden jó érzésű magyar ember, de a világban lévő minden ember úgy gondolja, hogy a föld nem lehet tőke, mert a föld, ez egyértelmű, mindannyiunké, mindannyiunkat kell szolgáljon, eközben úgy nyilatkoznak, azt mondja: “létrejötte megteremti a szervezeti feltételeit annak, hogy a nemzeti vagyont illetően egységessé váljon a tulajdonosi szemlélet”. Ez nem más, mint az, hogy a föld tőke. És eközben a botrányok sorozata: Újfehértó, Bábolna, Kerteskő, Pákozd, Sukoró, Veszprém megyei erdő, Balkány, Z ala megye vagy éppen a békéscsabai trükk. Hát nem sok ez egy kicsit, tisztelt Ház? És eközben nem történik semmi, ami ezeket a botránysorozatokat megakadályozná; nem történik semmi annak érdekében, hogy az az állami föld, amely most elkótyavetyélésre kerül , arra szolgáljon, amire kell, arra szolgáljon, hogy szolgálja az ott, a vidéken élő embereket. Nem,
