Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. december 1 (249. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés képviselő frakcióból történő kilépéséről: Gulyás József (SZDSZ) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár:
3415 foglalkoznak k öltségvetési ügyekkel, de mégis azt mondhatjuk el, hogy majd' egy hónapnyival kevesebb bevétele származik az országnak. Tehát ennyivel kevesebbet tudunk elosztani. Mégis sikerült olyan költségvetést elfogadtatniuk a kormánypártoknak, ami 3 millió ember adó ját csökkenti a következő évben, amellett, hogy már ebben az évben is mintegy 1,3 millió ember adója csökkent. Az, hogy 900 ezer család számára jelent könnyebbséget, hogy a távhő áfája 5 százalékra csökken, vagy az, hogy a krízisalap immár több mint 60 eze r embert tudott segíteni, elhárítani a legnagyobb nehézségeket, mindenképpen pozitív oldalai a költségvetésnek; nem beszélve arról, hogy többet tudunk fordítani az egészségügyre, a biztonságra. Mindezekre tekintettel különösen gátlástalanságnak tű nik egyes politikai képviselők részéről, hogy megpróbálnak hasznot húzni a válság következményeiből, és úgy beállítani, mintha a válságot Magyarországon kizárólag a kormány tevékenysége okozta volna. Természetesen nem tudnak felsorolni egyetlenegy más orsz ágot sem, ahol a válság ne lenne érzékelhető, különösen Európában, és ne lennének súlyosabb következményei a válságnak, mint Magyarországon. Ma már nem nagyon emlegetik azokat a mintaországokat, amelyeket még egy évvel ezelőtt is emlegettek, amelyek úgymon d Magyarország előtt járnak, és ma már foglalkoztatási és számos más adatban jelentősen mögöttünk járnak. Különösen felháborítónak tartom azt a 29 közgazdászt, akiket nem is nagyon neveznék közgazdásznak, ne haragudjanak, inkább politikai szerencselovagnak , akik sajtóhirdetések formájában szólították fel a parlament képviselőit, hogy ne szavazzák meg a jövő évi költségvetést. Kik is ők tulajdonképpen? Valamennyiükről egy dolog talán elmondható, hogy a Fideszkormány idején szemérmetlenül sok pénzt kerestek, és akkor azért nem voltak olyan érzékenyek, mint mostanában. Milyen következményei lehettek volna annak, ha a parlament többsége valóban megfogadja az ajánlásaikat? Nem akarom felsorolni tételesen, de a pénz elkezdett volna azonnali hatállyal kivonulni az országból, a forint árfolyama a csillagos egekig ugrott volna, ez teljesen nyilvánvaló. De úgy gondolom, az ő felelősségük addig terjed, amíg a politikai propagandába kell beszállni, úgymond a következő kormány oldalán. Úgy gondolom, a kormányoldal felelő sen döntött, az ország hosszú távú érdekeit szem előtt tartva, még akkor is, ha ennek természetesen vannak politikai kockázatai a kormánypárti oldal részéről, különösen akkor, ha megpróbálja ezt a másik oldal demagóg módon beállítani. Akkor is azt mondhatj uk el, hogy ez egy felelős költségvetés, amely biztosítja az ország stabilitását a következő években. Köszönöm szépen. (Taps a miniszteri padsorból.) ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó) : Köszönöm képviselő úr hozzászólását. Megkérdezem, a kormány kíváne valak i reagálni. Úgy látom, igen. Katona Tamás államtitkár úrnak adom meg a lehetőséget. Parancsoljon, államtitkár úr! DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Frakcióvezetőhelyettes Úr! A z a tény, hogy az Országgyűlés tegnap este meggyőző többséggel elfogadta az ország költségvetését 2010re, meggyőződésem szerint mindenki számára jó hír. Jó hír azért, mert a költségvetés biztonságot teremt az ország lakosságának, meggyőződésem szerint biz tonságot teremt a vállalkozásoknak, és meggyőződésem, hogy ez a költségvetés olyan körülményeket teremt, ami segíti a válságból való kilábalást. Ezek nagyon fontos dolgok, úgy gondolom, mert ezzel a kormány nagyon jelentős lépést tett a válságkezelés terén . Az egyik legfontosabb vállalását teljesítette, hogy a következő évre megteremti a kilábalás lehetőségét. Ez pedig azért fontos, mert ez a válság váratlanul érte az egész fejlett világot. A különböző országok erre természetesen eltérő módon reagáltak. Még azt sem lehet mondani, hogy az Európai Unió tagországainak sikerült egységesen reagálni erre a válságra. Aki azt állítja, hogy erre a válságra
