Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 22 (223. szám) - Az idősügyi nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP):
342 gondolom, nem mehetünk el amellett, hogy néhány tényadatot ne mondanék itt el a nyilvánosság előtt. Annál is inkább, mert azt gondolom, azt mindannyian tudjuk, hogy nincs valami csak jó, és nincs valami csak rossz, és nem működik a parlament csak kiváló törvényekkel, és nincs olyan kormány, amelyik csak tökéletes rendeleteket hoz és kormányoz, mert az élet minden területén olyan, hogy van benn e jó is, és van benne rossz is. Az az ellenzéki magatartás, amely viszont úgy áll hozzánk immáron hosszú évek óta, hogy minden egyes jelenségből, minden egyes megmozdulásból csak a rosszat veszi ki, és azt egy csokorban nyújtja át a hallgatóknak és a nézők nek, azt én nem tartom egy szimpatikus és követendő magatartásnak. És amikor azt mondom, kedves képviselőtársaim, hogy ez a parlamenti politika, ez a parlament a helye annak, hogy politikai vitát folytassunk, akkor azt is elmondom, hogy nemcsak a jót mondj uk el magunkról, hanem azokat a rosszakat is, amelyeket az emberek rosszul élnek meg, amelyek nem sikerültek mint esetleg kormányzati tevékenység, de semmiképpen sem szeretnék abba a hibába beleesni, hogy mi pedig csak a jókat szedjük össze, és azokat kötj ük csokorba. Ezért aztán, amikor visszatérek a nyugdíjak kérdéséhez, a nyugdíjak reálértékének kérdéséhez, akkor az Állami Számvevőszék jelentését alapul véve hadd mondjam el azt a folyamatot, aminek a bemutatására meglehetősen egyoldalúan került sor ebben a Házban a tisztelt ellenzék részéről. Ugye, önök ott kezdték - mindig ott kezdik , hogy: és elvették a 13. havi nyugdíjat. Egy kicsit hadd menjek vissza az időben; nemcsak odáig, hogy úgy kezdődött, hogy megszavaztuk, és megpróbáltuk ezt hosszú éveken á t fizetni, hanem ott is kezdődött, hogy amikor kormányra kerültünk, akkor - miután az idősök helyzete az egyik kiemelt feladatát jelentette a mi kormányzásunknak és a mi parlamenti működésünknek - rögtön ott kezdtük: a 19 ezer forintnál, amit hajlamosak va gyunk már elfelejteni. Tudom, hogy nem oldotta meg a nyugdíjasok helyzetét, egy gesztusérték, egy jelzés volt, hogy oda kívánunk figyelni. Megváltoztattuk a törvényt, és újra visszahoztuk a kivételes nyugellátás megállapítását és a méltányossági segítség l ehetőségét, foglalkoztunk külön az özvegyekkel, az özvegyi nyugdíjak megemelésével, és az egyik legfontosabb tevékenysége volt - vagy azt gondolom, amire nagyon büszkék lehetünk valamennyien - az a bizonyos nyugdíjkorrekciós program, a mondandóm végén még visszatérek rá. Természetesen nem utolsósorban a 13. havi nyugdíj, ami persze azóta már viták kereszttüzében áll, de meg kell mondjam önöknek, hogy a mai napig fájó pont az életünkben, hogy erről le kellett mondanunk. (11.10) Nagyon örültem, amikor Mátrai Márta képviselő asszony is megerősítette, tudomásul kell venni, hogy válság volt, és nagyon sok mindent nem tudtunk úgy végigcsinálni, ahogy azt szerettük volna. Bár már elhangzott, csak ismételni kívánom, hogy a 13. havi nyugdíj elvesztéséért cserébe az ú gynevezett nyugdíjprémiumot segítettek nekünk a szakemberek kitalálni, kidolgozni, hogy hogyan lehet majd a gazdaság teljesítőképességének emelkedése függvényében, valóban odafigyelve a nyugdíjasokra megpróbálni további jövedelmeket nyújtani számukra. Ami pedig a nyugdíjak reálértékének a változását illeti: néhány adatot - nem szeretem a számokat sorolni, ezért csak keveset - mondanék, hogy megérthető legyen. A következőket szeretném mondani: az 1990es évek végétől kezdődött az a folyamat, hogy a nyugd íjak reálértéke, tehát a vásárlóértéke növekedett, 2000 és 2008 között átlagosan durván 5 százalékkal évente. A mostani adatok szerint ma egy saját jogú nyugdíj átlaga 79 ezer forint fölött van. Úgy is lehet mondani, hogy a saját jogú öregségi nyugdíjak 20 00 és 2009 között két és félszeresére növekedtek nominálisan, aminek a vásárlóértéke, tehát a reálértéke másfélszeres. S még egy nagyon fontos adat: az átlagnyugdíjak és az átlagkeresetek aránya 2003 óta emelkedik, ami megint nagyon fontos jellemző. Kétség telen, hogy 2007ben csökkentek a reálnyugdíjak - ez az egyetlen olyan sáv, amikor bizony mínusz számokkal kellett számolnunk , de 2008ban már az elmúlt év csökkenésével szemben nominálisan 1,8, reálértéken 1,1 százalékkal javult a nyugdíjak aránya, átla ga. Mondottam, hogy vissza szeretnék térni a korrekciós törvényhez. Az is nagyon fájdalmas volt, hogy a törvényben lefektetettek ellenére a 2009 januárjától esedékes korrekciókat nem tudtuk
