Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 30 (248. szám) - A magánnyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KÉKESI TIBOR (MSZP):
3402 megtéveszteni a fogyasztót, a tagot, az igénybe vevőt azáltal, hogy i lyen vagy hasonló nevű intézmények működnek, és ahogy a nyugdíjpénztárak nevét a pénztári törvény, úgy most a nyugdíjbiztosító nevét ez az új törvényjavaslat is levédeni javasolja. Ugyanakkor a módosító indítvány továbblép, levédeni javasolja a kijelölt já radékszolgáltató nevet is, ami azt az állami szereplőt van hivatva reprezentálni, amelyik, ha nem lesz versenyszolgáltató, vagy bizonyos esetekben, például amikor pályakezdők jelentkezését egy ilyen nyugdíjszolgáltató nem fogadja el, akkor végső soron ez a kijelölt járadékszolgáltató léphet be a teljesítő szerepébe. A 14., illetve a 23. ajánlási pontok az egyik olyan javaslatot reprezentálják, ahol szeretnénk a felügyelet, a pénzügyi szervezetek felügyeletét erősítve látni, láttatni. Nagyon sok feltételnek és nagyon sok engedély beszerzésének kell megfelelni egyegy nyugdíjbiztosítónak, különösen, ha a teljes termékpalettát kínálja, tehát a felhalmozási és a járadékszolgáltatási időszak alatt is tevékenykedik. (23.40) Így további kettővel próbáljuk meg erősí teni, növelni ezt a felügyeleti feladatot: a nyugdíjbiztosítási szabályzatot, illetve a nyugdíjszolgáltatási szabályzatot is a felügyeletnek előzetesen engedélyeznie, jóváhagynia szükséges. A 18. ajánlási pont a következő, amiről szólni kívánok. Itt a tö rvényjavaslat eredeti szövege a járadékszolgáltatást korlátozza, ha csak kiegészítő, illetve, ha kiegészülve a tradicionális rendszerből szolgáltatott nyugdíjjal elér egy bizonyos szintet. Efölött csak egyösszegű kifizetés, ez alatt pedig járadékszolgáltat ásként jelenik meg az ellátás. Itt azonban az eredeti javaslat a minimálbérhez kísérelte meg beállítani ezt a maximumértéket. Úgy látjuk, hogy a minimálbér alapvetően az egyébkénti nyugdíjjárulékszolgáltatástól nagyon távol eső és különben is egy triparti t rendszerben kialakuló alkufolyamat eredményeképpen születik meg, ezért nem nagyon érzékelhető, hogy miért ehhez alakítjuk a járadékszolgáltatás felső határát. Itt a javaslat az átlagjövedelemhez próbálja meg viszonyítani, és azért, hogy bázis is legyen, természetesen arra is gondol, hogy az első évben még nincs megelőző időszak, tehát nyilván ott egy konkrét időpontra vonatkozó átlagbért határoz meg, és ehhez viszonyítja majd a maximális járadékszolgáltatás mértékét. A következő pont, amiről szólni szeret nék, a 43. ajánlási pont. Itt törekvés volt, hogy a nyugdíjbiztosítóban tulajdont szerzők körét bizonyos mértékig szabályozzuk. A nyugdíjbiztosító zárt körben működő részvénytársaság lehet csak, és ennek megfelelően korlátozott számú, 30 fős maximális tula jdonosi kört hozhatnak csak létre. A 30 tulajdonos persze még ennek ellenére elég széles kör, ezen belül is létrejöhet egy minősített befolyással rendelkező csoport vagy akár egy tulajdonos, aki a biztosító működését azért alapvetően befolyásolni tudja. No s, ezekre kívántunk itt egy olyan szempontrendszert kialakítani, ami már ismerős lehet, a pénzügyi szegmensben működő szervezetre vonatkozó, hasonló szabályra hasonlít, innen ismerős lehet. Azt szeretnénk - itt egy picit általános persze a leírás, ezt késő bb más paragrafusokban már a törvényjavaslat eredeti szövege is kibontja, de azt szeretnénk , ha elvi szinten is deklarálnánk, hogy az óvatos, a biztonságos gazdálkodás, a transzparens tulajdonosi háttér, gyakorlatilag ezek lennének azok a jellemzők, amiv el a minősített befolyással rendelkező tulajdonos is rendelkezne. Ezekkel az elvekkel pedig nyilvánvalóan a részletszabályokban sem lehet visszaélni, tehát ezek azok, amik meghatározzák akkor, amikor ki kell tölteni egyegy joghézag kínálta mozgásteret. A 49. ajánlásszám, amiről utoljára szeretnék szólni. Már az általános vitában is jeleztem, hogy nem kellően arányos véleményem szerint a szavatolótőke egy nagy részét meghatározó biztonsági tőke összegszerűsítése a különféle taglétszámmal rendelkező, potenci álisan majd nyilván nyugdíjbiztosítóvá váló nyugdíjpénztárak esetében. Erre vonatkozik egy itt rögzített javaslat, ami látható módon főleg a középkategóriájú pénztárak, illetve majdan nyugdíjbiztosítók esetében próbál meg arányosabb, döntően a kisebb régió kban csökkenő, a nagyobb pénztárak esetében azonban növekvő előírásokat megfogalmazni a szavatolótőke ezen elemével összefüggésben.
