Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 30 (248. szám) - A pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletének hatékonyabbá tételéhez szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KÉKESI TIBOR (MSZP):
3398 ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most két percre megadom a szót Józsa István képviselő úrnak, MSZP. DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Igaz, hogy késő van, de speciel ezt a törvénymódosítást, amelyről Püski András képviselőtársam a névnapján beszélt - szeretném k öszönteni ezúton is András nap alkalmából , azt hiszem, nagyon át kellene gondolnunk. Tehát az egész biztosításnak, azért ne felejtsük el, valahol a biztosított a főszereplője, nem a biztosító, nem a kárrendező, nem az akárki más, hanem az, aki a kárt els zenvedi. Tehát nagyon sok ember van Magyarországon, akinek a személygépkocsi a munkaeszköze. Ha nincs lehetősége a gyors kárrendezésre, mondjuk, egy totálkár esetén, és nem tud rövid időn belül egy alacsonyabb értékű gépjárműbe beülni és munkába járni, akk or komoly veszteségek érik. Lehet, hogy itt el lehet képzelni jó gondolatokat a feketemunka ellen, mert csak akkor legyen kifizetve, ha hivatalos szervizben történik a javítás, ez mind helyénvaló gondolat, de azért ne feledjük a biztosítás alapcélját, hogy van egy biztosított, azt szolgáljuk ki lehetőség szerint, sőt a polgári törvénykönyv szerint egyértelműen, és az összes többi szempontot csak ezután mérlegeljük. Tehát amikor az adórendszerünket kritika éri, hogy túl bonyolult, akkor ne akarjunk a biztosí tási vagy a pénzügyi törvények keretében újabb bonyolításokba esni. Én tehát nagyon javasolnám megfontolásra a képviselőtársam által elmondottakat. Egyébként a gazdasági bizottságban hasonló vélemény alakult ki. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Világosi Gá bor) : Megadom a szót Kékesi Tibor képviselő úrnak, MSZP. DR. KÉKESI TIBOR (MSZP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Nem szeretném túl hosszan fejtegetni, mert inkább csak az álláspontok megkülönböztetése lehet mo st a feladatunk, a vitának nyilván nem feltétlenül az kell hogy az eredménye legyen, hogy az egyik vagy a másik álláspont diadalmaskodik. Én is azt gondolom, közelíteni kell adott esetben ezeket a szempontokat, mondjuk, egy következő bizottsági módosító in dítvánnyal. Azonban azt érzékelnie kell Püski képviselő úrnak is, hogy néhány hivatkozás nem feltétlenül jó forrásból táplálkozik. A polgári törvénykönyv egy általános és a magyar jogban alapvetően egy háttérjogszabály, amely döntően diszpozitív, tehát meg engedő, eltérést engedő passzusokkal bír, amelyektől nemhogy jogszabállyal - úgynevezett speciális jogszabállyal , hanem akár szerződéssel is el lehet térni, és akkor az lesz az uralkodó megoldás. Tehát ez esetben is jeleznem kell: hiába van a Ptk.ban az , hogy ez és ez és ez - ugye, három feltétele van a kár megtérítésének , de ha speciális jogszabályban további feltételt írunk elő, egy speciális helyzetre pluszkörülményt írunk elő, akkor bizony azt is figyelembe kell venni. Gondolom, ezt most hosszan ne m kell kifejtenem, hiszen valamennyien tudjuk, miért is kell ezzel a témával foglalkozni, miért is nem végleges és tökéletes megoldás az, amely jelen pillanatban a jogszabályban van. Szeretnénk elkerülni azokat a körülményeket, amelyek döntően ebben az aut ójavító szektorban sajnálatos módon jelentkeznek. Úgy tudnám összefoglalni, hogy döntően számla nélküli javításokkal az államtól az áfát elspórolják, miközben azok a károsult gépjárművek, amelyek megsérültek, valahogyan mégiscsak visszacsatlakoznak a közfo rgalomba. Egy másik ilyen téma, amit felvetett a képviselő úr, az, hogy ki fogja finanszírozni, előfinanszírozni a dolgot. A gyakorlatból persze mindenki tudja, hogy kétféleképpen lehet gépjárművet javítani. Az egyik az, amikor beviszi a szervizbe, felvesz ik a kárt, a szerviz és a biztosító játssza le ezt a dolgot, és a másik az, amikor nem így történik, tehát valahogyan másképp
