Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 30 (248. szám) - Új bizottsági tag megválasztása - Magyarország fenntarthatósági helyzetéről és az abból adódó feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. GYENESEI ISTVÁN (független):
3370 megoldásoknak, és aztán ez alapján készüljön egy olyan stratégia, amiről a parlament egy hosszú távú döntést hozhat, lehetőleg teljes konszenzussal, mert így van értelme a dolognak. Azt hiszem, ez mindannyiunk ügye, függetlenül a pártoktól, és ezé rt nagyon örülök, hogy Szili Katalin kezdeményezéséhez tulajdonképpen a parlament egésze, de a parlamenten kívüli civil társadalom is sokféle szervezetével csatlakozott. Azt remélem, hogy ennek eredménye egy valóban olyan stratégia lesz, amely zsinórmérték ül szolgálhat a jövendő kormányoknak, amikor az egyes kérdésekben döntést hoznak. Nemcsak az ombudsman lesz egyedül - mert ennek egy intézményesített formája ma a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, ami szintén egy nagyon fontos lépés volt ebben a folya matban , nemcsak ő fog itt előterjesztéseket küldözgetni nekünk a parlamentbe, amit jelenleg a parlament mindig lesöpör, hanem lesz egy olyan közös stratégiánk, amely mentén érvelni tudunk, és el tudjuk dönteni a fenntarthatóság szempontjából helyes irány okat, és a törvényhozás és a költségvetés is ennek megfelelően, ennek érdekében hozza meg a saját döntéseit. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Gyenesei István képviselő úrnak, független. DR. GYENESEI ISTVÁN (független ) : Köszönöm szépen. Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én hiszem azt, hogy késői órák ide, késői órák oda, mind a kezdeményezés, mind pedig ez a vita jó ügyet szolgál, és én teljes mértékben egyetértek azokkal is, akik azt mondják, hogy megér ez annyit, ho gy térjünk rá majd vissza, folytassuk azt a párbeszédet, amit itt most ma este megkezdtünk. És én is köszönöm elnök asszonynak, Katalinnak, hogy ezt a gondolatot fölvetette, és nemcsak felvetette, hanem volt ereje végigvinni, hogy eljutott ebbe a pontba. Ú gyhogy Szili Katalinnak, azt hiszem, sokan megköszönhetjük ezt az eddig elvégzett munkát, a java azonban még visszavan. (21.10) Bármennyire is meglepő, tény, hogy a fenntartható fejlődésnek nemcsak a gyakorlata hiányzik, hanem a fogalom ismerete is hiányzi k a mai magyar társadalomban. És ha ebből indulunk ki, akkor azért a kihívást is sokkal jobban érzékelhetjük. Nemcsak az a megdöbbentő, hogy a fenntarthatóság fogalmát alig ismerik Magyarországon, hanem számomra az különösen megdöbbentő volt, hogy akik a f ogalmat már hallották, azoknak is mindössze 7 százaléka volt az, aki a fogalom hallatán a természeti erőforrások megőrzésére gondol. Ez még megdöbbentőbb annál, mint hogy nincs gyakorlata. Így én azt gondolom, hogy a legfontosabb teendőnk a fenntarthatóság szemléletének, eszmeiségének a felismertetése, és ennek szükségességének a megtalálása, illetve az ehhez szükséges eszközök megtalálása. Én különös érdeklődéssel álltam neki a Jövőkereső tanulmány olvasásának, és bevallom, hogy némi fenntartással álltam n eki. Kellemes meglepetés ért: úgy éreztem, hogy lelke van ennek az anyagnak. Lelke van, mert akik írták, akik összeállították, azok valamit szeretnének ezzel elérni, és egy picit talán idealisztikussá is tették - jogosak az ilyen típusú kritikák, de lehet, hogy éppen erre van szükség ahhoz, hogy igazán ráirányítsa a figyelmet a teendőkre, a feladatokra. Én régen olvastam ilyen őszinte, lényegre törő, tudományosan is megalapozott dokumentumot. Egy biztos, hogy megdöbbentő volt és elgondolkodtató is egyszerre és egy időben. Biztos van, akit lebénít. De abban bízom, hogy remélhetőleg a többséget a megoldás keresésére fogja serkenteni, és a hozzászólásokból, a véleménynyilvánításokból is erre tudtam következtetni. Rádöbbent bennünket arra, hogy az anyagi érdekek miatt elhanyagolt emberi értékek ereje nélkül nincs sem egyéni, sem pedig társadalmi boldogulás. Tehát a kettőt egyszerre és egy időben kell, ha úgy tetszik, felvállalnunk. A fenntarthatóság leglényegesebb elvárása, hogy megóvjuk az éltető erőforrásainkat a jövő számára, s mindezt úgy, hogy közben azért érezzük jól magunkat. Én úgy fogalmaznék, hogy élhető maradjon, élhető legyen az életünk.
