Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 22 (223. szám) - Az idősügyi nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
336 tisztelet a kutatásaiknak - ateistáknak, istentagadóknak a kutatásaival együtt, hogy befolyásolják az emberi természetet, az emberi személyiséget, az ember fogalmát megváltoztassák, és nem a teremtett emberrő l, hanem az evolutíve előbukkanó, fölbukkanó és kifejlődő emberiségről mondjanak véleményt. (10.40) Nem egy ilyen ateista, nem ateista beállítottságú szimpóziumon vettem már részt az elmúlt évtizedek során, és akkor a végén, mikor nagyon határozottan, nagy on fanatikusan, nagyon öngerjesztetten mondták, hogy mit akartok ti itt az Istennel, meg mit akartok az öregedéssel, meg egyáltalán, majd mi megmondjuk, és a nanofolyamatokban, a parányok világában mi kitaláljuk, hogy az a 60 billió sejt hogy működik, meg hogy lesz belőle ember s a többi - akkor a végén azt várták, hogy engem fölhergelnek ezzel, akkor derűsen néztem, és azt mondtam: tudjátok, nekem nagyon imponál, amit mondotok. Miért? Mert ilyen fanatizmussal, ilyen elkötelezettséggel olyat döngetni, olyat bizonyítani, amiről nem tudjátok, hogy mi a lényege, és nem tudjátok változatlanul, az egy nagy elkötelezettség. Bár minden hívőnek és bár minden spirituálisan élő embernek lenne egy ilyen magatartásformája mintegy jezsuita küldöttként, hogy elmondja mind azokat, amiket elmondunk. De ennek a bevezetésnek a következő lépése az lenne, hogy azért az idősügy, amiről beszélünk az idősödés mellett, azért azt is jelenti, hogy az idősügy, az pártok fölötti ügy minden korszerű társadalomban, minden újabb társadalomb an, legyen az bármilyen vezéreltségű. Az idősügy pártok feletti ügy kell hogy legyen. A pártok feletti ügy azt is jelenti viszont, hogy azzal a realitással szembe kell találkoznunk, hogy pártok által képzett hatalmi intézmények, rendszerek, parlamentek és egyebek hajtják végre mindazt. Tehát itt nem lehet szőnyeg alá söpörni, hogy ne a közös célhoz szükséges lehetőségek, feltételek, vágyak erdejéből egy racionális, egyenes vonalú programhoz el tudjunk jutni. Most ez nem azt jelenti, hogy el kell fogadnunk, hiszen éppen most akarok erre rátérni, hogy ennek a mostani tárgyalt témánknak a lényege nem az idősügyre vonatkozó törvényalkotás előszobája, hanem az, hogy legyen egy határozatunk, amellyel fölhívjuk a figyelmét a parlamenten keresztül a kormánynak, a je lenlegi és a mindenkori kormánynak a figyelmét; vagyis magyarán mondva, adni végre egy olyan összefoglaló, rendszerében gondolkozó, sok minden hibájával és sok minden hiányosságával együtt mégiscsak az előzményekre is támaszkodó... - racionálisan a kormány felelőssége, kötelessége felé adresszáljuk ezzel a feladatokat, a tennivalókat. Holott tudjuk, és nagyrészt mindannyian tudjuk, hogy azért a következő kormányzás, az már nem ennek a kormánynak lesz valószínűsíthetően a közköteles közfelelőssége, de amit m ost lerakunk, az az, hogy felhívjuk a figyelmet. Tehát határozat, itt határozatról van szó és nem egy törvény elfogadásáról. A másik megjegyzésem, hogy ennek az egész stratégiának a célja és a lényege - azt hiszem, mindannyian érezzük , ez egy motivációs cél. Az egész világ motivációgyengeségben szenved. Tehát az, hogy végre irányítsuk a fiatalokat, a gyerekeket, a szülőket, a társadalmat, a közösségeket, a civileket és az idősödő embereket egyaránt arra, hogy az élet érték, és az élet értékén belül nekünk egy sor feladatunk van, olyan feladat, amit nemcsak a kormányzás intézményessége kell hogy megoldjon, hanem azok az emberek, akik benne részt vesznek. Igen ám, csak a két nagy alrendszer és rendszer között kellő harmonikus kapcsolatot kell kialakítani. Az t hiszem, a legjobb kifejezés erre az a madáchi mondat, hogy “Ember: Küzdj, és bízva bízzál!”, és azt hiszem, hogy ez a stratégia tartalmaz olyan szempontokat, amelyek alapján ki kell hogy jelentsem, s mindannyian így érezzük, ki kell hogy jelentsük, hogy igenis a kormányzat felé ez a határozat menjen el felszólító jelleggel. Ma azt mondom, hogy kötelező jelleggel, aztán hogy mi lesz, és hogy lesz megoldva, az már egy másik kérdés lesz, de ebből nem szabad azt gondolni, hogy most idősügyi törvényt alkotunk. Talán összefoglalva is, de még van egy kis időm: “A XXI. századot a globális öregedés és hosszabbéletűség jellemzi gazdasági, egészségügyi és jóléti kihívásokkal, valamint a minél hosszabban fenntartható egészség, önállóság, tevékenység és biztonság igény ével egyedileg és közösségileg egyaránt.” Ezt, amit most fölolvasok, körülbelül 15 évvel ezelőtt írtam. A magyar demográfiai adatok és előrejelzések alapján idősödő és egyszerre fogyatkozó népességünk számos
