Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 22 (223. szám) - Az idősügyi nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
330 maguk az idősek vállalják a legnagyobb szerepet, és ehhez kapcsolódhatnának a képzések is. Hiszen amikor életen át tartó tanulásról bes zélünk, sokszor visszahőkölnek, és Magyarországra ez sajnos jellemző, nemcsak a 65 éven felüliekre, hanem a 4045 éven felüliekre is, hogy nem vállalják új ismeretek, új tudás elsajátítását. Ilyenkor mindenki valamilyen szervezett iskolára gondol, szakképz ésre, esetleg egyetemre vagy bármilyen ilyen típusú képzésre, pedig nem erről van szó ebben az esetben. Szeretnénk például elősegíteni, éppen a stratégia világít rá erre, az olyan típusú képzést, amikor az ápolást, az idősek ápolását maguk az idősek végzik , és az ő képzésüket érdemes fölfejleszteni, mert ebben a tevékenységben ők sokkal megértőbben járnak el, és ha szakszerű ismeretekre tesznek szert, akkor nyilván úgy fognak élni, és ezt föl fogják tudni használni. Azt is tudjuk, hogy a gazdasági aktivitás sal nemcsak a szociális jólétüket teremtik meg, hanem a tudatuk, a hozzáállásuk a világhoz is merőben más lesz. (10.10) Tehát amit a képviselőtársam említett, hogy vannak lemondó típusú emberek, akik azt mondják, á, nekem már nem érdemes, én nem akarok már ilyet csinálni, mert nincs értelme; ezzel szemben akit sikerül egy nyugdíjasklubba bevonni, akit sikerül ilyen tevékenységgel - függetlenül attól, hogy ez fizetett, tehát elismert tevékenység vagy olyan gazdasági tevékenység, amit önkéntesként vállal el - megbízni, egész más tudattal, egész más habitussal rendelkezik. Ezek az idősek szabályosan kivirulnak, nagyon nagy szeretettel látják el tevékenységüket, és látják az életük értelmét. Nekünk elsősorban ez a legfontosabb. Én a stratégia öt legjelentősebb c élját emeltem ki, amiket meg kell valósítanunk. Az egyik - amit említettem már - az élettartam meghosszabbítása, amit az európai szinthez szeretnénk közelíteni, a másik az egészségben töltött évek számának minél inkább való kitolása, megnövelése, az aktív élet fenntartása, ami - hangsúlyozom - nemcsak a gazdasági vagy a családi aktivitást, hanem a társadalmi, civil életben való aktivitást is jelenti, a jövedelembiztonság, ami - ha sikerül bekapcsolni a válság elmúltával az időseket egyre nagyobb arányban a munkahelyekre - nyilván tovább fog erősödni, és a társadalmi integráció erősítése, ami így együttesen - ha ezt a tevékenységet összefogjuk egy közös koncepcióba - elő fogja segíteni. Hangsúlyozom, nagyon fontos a stratégián belül is, hogy nagyon lényeges é rdemi változásokat jelent abban a pillanatban, ha a meglévő külön egészségügyi, szociális és egyéb ellátórendszerek munkáját össze tudjuk hangolni. Ez a legfőbb célunk az első három évben, ezt követően pedig nyilván a helyzetnek megfelelően fogunk változta tni. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Mátrai Márta képviselő asszonyé a szó. DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ma Magyarországon több min t 3 millió nyugdíjas él, akik nem azt várják, hogy a kormány idősügyi nemzeti stratégiát alkosson, hanem olyan törvény megalkotására várnak, amely alkalmas arra, hogy nyugodt, biztonságos időskort biztosítson számukra, amely tükrözi a rendet, az emberhez m éltó életet, a megélhetés, a szociális ellátás biztonságát. Erre mit tesz a kormány? Stratégiát alkot 2034ig. Az emberben óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy honnan veszik a bátorságot erre a mérhetetlen cinizmusra, ami ebből az anyagból árad, akár már az előszó olvasása kapcsán. Felvetődik a kérdés: nem látják, nem értik, hogy mit tettek kormányzásuk nyolc éve alatt az országgal? Nem látják, hogyan élnek az emberek? Nyomorúság, nincstelenség, elkeseredettség, a létnemlét állapota jellemzi az ország tel epüléseinek többségén élő idős embereket. Elgyötört, munkában megfáradt, betegségek sokaságával küzdő, a gyógyszereiket kiváltani nem tudó idősek panaszai és kérései fogadják az embert az utcán, a falvakban, az egészségügyi intézményekben és a piacon egyar ánt.
