Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 22 (223. szám) - Az idősügyi nemzeti stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - BÓKAY ENDRE (MSZP):
328 A fogalomról néhány dolgot: nincs egyértelmű fogalom sem Magyarországon, sem Európában, sem a világon. Nemcsak azé rt, mert valamilyen módon nem tudják meghatározni, hogy kik az idősek, hanem ez nagyon sokféle szempontot vetít elénk. Az egyik ilyen például a biológiai idősödés, ami nyilván egy egészségi állapotot jelent. A másik ilyen, amikor idősödésről beszélünk, vag y ilyen kort próbálunk meghatározni, maga a pszichológiai állapot, tehát ki mint érzi magát, hogyan látja saját magát ebben a korban, és hogy viselkedik. A harmadik a szociológiai, itt a társadalmi elismertség, társadalmi elfogadottság jelentkezik. Csak zá rójelben jegyzem meg, hogy nemrégiben épp a stratégiai vita kapcsán jelent meg a Népszabadságban egy nagyon jó összefoglaló cikk azzal a címmel, hogy jönnek a rocknyugdíjasok, tehát akik az ötvenes évek elején, a negyvenes évek végén születtek, és most éli k nyugdíjas éveiket. (10.00) Ez a társadalmi csoport nagyon jól szimbolizálja azt, hogy nem beszélhetünk egyformán, tehát egyfajta meghatározással az idősekről, hiszen nagyon sokféle társadalmi csoportról van szó, és hiba, ha őket úgy kezeljük, hogy egy bi zonyos korosztály után mindenkire egyformán érvényesítünk mindent. S van egy negyedik szempont az idősödés meghatározására, ez a bizonyos kronológiai szempont, hogy ki hány éves; ez a legegyszerűbb, de azt is tudjuk, hogy ez a legkevésbé tükröz változásoka t. Nemrégiben néztem egy filmet, amelyben az életmóddal kapcsolatos tájékoztatást vetítették elő, és bemutattak két nyolcvanéves embert: a két ember között elképesztő különbség volt az általam felsorolt biológiai és egyéb szempontok szerint. S bizony, aki másként élt, tehát megpróbált a saját egészségére vigyázni, vagy olyan szerencsés is volt - így is mondhatom ezt , hogy korábban akár sportolt, akár olyan kertészeti és egyéb munkákat végzett, hogy ilyen kiegyensúlyozott életmódban érte el ezt a bizonyos nyolcvanéves kort, sokkal jobban nézett ki. A WHO által meghatározott idősödéskronológiát, bár én ezt nem tartom túl jónak, de azért elmondom. Ők úgy határozták meg, hogy 6074 év között az idősödőkről beszélünk, 7589 év között az idősekről - nem túl szer encsések ezek a fordítások , és 90 év felett tulajdonképpen aggkornak határozzák meg, de ez a magyar szóhasználatban nem teljesen jó, ők tehát a legidősebbek. Ezt a három csoportot vetítik előre. Miben különbözik ez a stratégia, ez az elképzelés a korábbi aktól? A korábbi stratégiákat, amikor nyugdíjasokról, idősekről beszéltünk, elsősorban deficitmodell jellemezte. Ez azt vetítette elő, hogy ki miben sérült, milyen betegségekkel, milyen szociális ellátottságbeli hiányokkal és egyebekkel rendelkezik, hol él ; tehát elsősorban ezt próbálta felvázolni, s azért deficites, mert követte a bajokat, és azok megoldására törekedett. A másik az úgynevezett fejlődésmodell, amelyet képviselőtársam az előbb nagyon negatívan kritizált. Ez elsősorban Amerikából terjedt el a világon, és azt jelenti, amikor valaki tudatosan készül ezekre a váltásokra, és megpróbálja már korábban akár gazdasági létalapját megteremteni, az egészségét megőrizni, újfajta életformákat keresni. Hiszen kétségkívül igen komoly váltást jelent az ember életében, ha a korábbi munkahelyét, ahol húszharminc éven keresztül dolgozott, elhagyja; ez a váltás pszichikailag ne rendítse meg az embert, ne hulljon önmagába, esetleg ne zárkózzon be - főleg, ha egyedül élő, akkor különösen ne zárkózzon be - az otthon ába. Szeretnénk tehát ezt a váltást elérni, és az úgynevezett negatív sztereotípiákkal megküzdeni és ezeket megváltoztatni. A stratégia erre nagyon jó eszköz, hiszen pontosan ezeket a gondolatokat, ezt a szemléletet jeleníti meg. Nézzük a helyzetelemzést! Érdemes néhány részt idéznünk ebből; elnézést, de néhány számot mindenképpen kell mondanom, és a százalékos arányok helyett inkább konkrét számokat szeretek mondani. Azzal vezettem be a felszólalásomat, hogy a megérhető kor jelentősen növekedett. Itt, Magy arországon is rendkívül büszkék lehetünk arra, hogy míg a kilencvenes években a férfiaknál 65 éves kor volt az átlagéletkor, mára, pontosabban 2007re négy évvel több, 69 év lett. S érdekes, hogy ugyanígy van ez a hölgyeknél is, akiknél 73 év volt ’90ben az átlagéletkor, most ez 77re növekedett, tehát itt is négyéves növekedés történt. Húsz év alatt a mi véleményünk szerint ez
