Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 24 (247. szám) - A 2009-2014 közötti időszakra szóló nemzeti környezetvédelmi programról szóló országgyűlési határozati javaslat; a 2003-2008 közötti időszakra szóló második nemzeti környezetvédelmi program végrehajtásáról szóló jelentés, valamint a 2003-2008 közötti ... - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - BENCSIK JÁNOS (Fidesz):
3227 hosszabbítani a lerakók élettartamát, egyrészt. Másrészt pedig az egyébként jelentős környezetkárosító alapanyagiparnak az alapanyagigényét is lehetne csökkenteni, már ami a frissen, újonnan kibányász ott alapanyagokra vonatkozik. Tehát a tájgazdálkodás, az erőforrásgazdálkodás szempontjából különös figyelmet kellene fordítani erre a területre. A korábbi felszólalásom során említettem, hogy az egyik rákfenéje a hazai gazdaságnak és környezetpolitikának az energiafelhasználásunk környezetében van. Még néhány adatot szeretnék ismertetni a korábbiakhoz képest. 1992ben az importfüggőségünk még korántsem volt akkora, mint manapság. Akkor a primer energiafelhasználásunk 5050 százaléka származott hazai prime r energiából és importenergiából. 2007re ez az arány felborult, és immáron 63 százaléka az energiának importból származik. Egy dolgot ne felejtsünk el: az ipar vonatkozásában ez idő alatt jelentős átalakulás történt, kényszerű átalakulás, a szocialista na gyipar összeomlott. Tehát az ipar energiafelhasználása jelentős mértékben csökkent. Ennek ellenére az ország energiafelhasználása, primer és végenergiafelhasználása tovább növekedett. Elsősorban a közlekedési kibocsátás mértéke növekedett, ott is a közúti közlekedéssel kapcsolatos kibocsátás, amelynek nagyon komoly környezetkárosító és egészségkárosító hatása van, míg emellett jelentős növekedés történt az épületek vonatkozásában, amelyekben élünk, amelyekben dolgozunk. Ha megnézzük azt, hogy az előző 6 év es nemzeti környezetvédelmi program idején milyen eredményeket lehetett elérni az energiatakarékosság és az energiahatékonyság vonatkozásában, akkor azt kell mondani, hogy meglehetősen szerényet. A nemzeti energiaprogram összességében mintegy 0,1 százalékk al volt képes csökkenteni az ország energiafelhasználását, holott éppen ezen a területen van meg a lehetőség arra, hogy a legkönnyebben, legegyszerűbben a legnagyobb mértékű megtakarításokat lehessen elérni; megtakarításokat az energiafelhasználásban, megt akarításokat a széndioxidkibocsátás vonatkozásában, és lehetőséget adnak éppen az épületeink arra, hogy a korábbinál sokkal nagyobb arányban használjunk megújuló energiaforrásokat. Ezt a hármas célt, a felhasznált energia mennyiségének a csökkentését, a széndioxidkibocsátás mértékének a jelentős csökkentését és a megújuló energia részarányának a növekedését az épületek korszerűsítése vonatkozásában egyszerre tudjuk megvalósítani, tudunk eleget tenni az Európai Unió elvárásainak, ha úgy tetszik, akkor az igazságosság szempontjainak is, mert ezáltal, hogy mi csökkentjük ezeket a kibocsátási értékeket, hozzájárulunk ahhoz, hogy globálisan is mérséklődjék az éghajlatváltozást kiváltó szennyező anyagok légkörbe kerülése. De ennél önösebb érdekeket is kell nek ünk nézni: ezáltal jelentősen tudjuk csökkenteni az ország energiakitettségét, 2020ig akár 40 százalékkal tudjuk csökkenteni az ország földgázigényét, annak a földgáznak az igényét, amely 82 százalékban importból származik. Fontos kijelenteni azt is, hogy az ezen a területen végrehajtott beavatkozás a nagyon nehéz helyzetben lévő építésgazdaság számára is többletmegrendelést biztosít, és ennek van egy nagyon komoly szociális vonzata is, hiszen az elvégzett beruházás következtében kevesebb rezsiköltséget ke ll fizetni mind az érintett lakóknak, mind pedig az önkormányzatoknak. Tehát összességében ez egy nyertesnyertes beavatkozás lenne. Úgy ítéljük meg, hogy a nemzeti környezetvédelmi programban egy kicsit alábecsülik ennek a lehetőségét. Azt indítványozzuk, hogy erre nagyobb figyelmet szenteljenek a szakemberek is, bár tudjuk azt az eddigi együttműködés, parlamenti együttműködés és a tárcaközi munkacsoport, épületenergetikai munkacsoport tevékenységéből is, hogy azért itt a koordinációban még nagyonnagyon s okat kell előrelépni. Hiszen a korábbiakban jelzett kritikánk e területen is érvényesül, hogy egy nagyon fontos összkormányzati cél, ha úgy tetszik, nemzeti cél szétaprózott formában eljelentéktelenedik a különböző tárcáknál, szükség lenne a szakmai koordi nációra, a forráskoordinációra, világos pályázati rendszer fölállítására, a polgárok együttműködési készségének a megnyerésére, hiszen az elmúlt mintegy egy évtized erre nem volt elegendő, nem voltak attraktívak ezek a pályázati kiírások. Ha meg tudjuk nye rni az együttműködési készségüket, amelyet jelentős mértékben befolyásolt az ukránorosz gázvita, illetve az energiaköltségek növekedése, akkor egy nagyon átütő, jelentős, építésgazdaságot is élénkítő, tehát
