Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 24 (247. szám) - A magánnyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÉKESI TIBOR (MSZP):
3204 által körülírt garancialap között megoszlanak. A tagok számára egyértelmű választási lehetőség kínálkozik a járadékfizetés időszakában, és nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy e zzel az átalakulással, ezzel az új megoldással sem alacsonyabb, sem magasabb ellátást nem fognak kapni a pénztártagok, egyszerűen biztonságosabb, közérthetőbb lesz a rendszer. Nincs már arra időm, hogy néhány fontos részletet kiemeljek a törvényjavaslatból . Ezt valószínűleg a későbbiek során megteszem. Arra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy bár megítélésem szerint sem könnyű megbirkózni ezzel a vaskos törvényjavaslattal, mégis annak érdekében, hogy a 3 millió pénztártag és a tagok pénzét kez elő magánnyugdíjpénztárrendszer stabilabb és kiszámíthatóbb legyen, azt kérem, hogy az ellenzéki képviselők is adják áldásukat a törvény elfogadására; és indulhasson meg az a kétéves átalakulási időszak, amely szükséges ahhoz, hogy 2013. január 1jétől a folyamat gördülékenyebben folyjon. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Szintén írásban, de ismételt felszólalóként jelentkezett Kékesi Tibor. Öné a szó. DR. KÉKESI TIBOR (MSZP) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan gondolatmenetet próbálnék megengedni magamnak - lévén, hogy sem írásban, sem itt a helyszínen nem érzékelem, hogy ezzel a témával foglalkozó ellenzéki képviselők szeretnének bekapcsolódni a vitába , hogy az t remélem, bár az elhangzott kritikák alapján ezt biztosan nem állíthatom, hogy halad előre a törvényjavaslat tárgyalása, megbarátkoznak, szimpatikusabbá válik számukra ez a törvényjavaslat, és ha talán a támogatást nem is, de egy ezzel felérő tartózkodáss al tudják jelezni, hogy az a folyamat, ami most ezzel a lépéssel a nyugdíjpénztári, illetve most már a nyugdíjbiztosítási rendszert fogja jellemezni, az ő számukra is egy valóban hosszú távú, stabil, kiszámítható megoldása lesz annak a második nyugdíjpill érnek, ami a kötelező magánnyugdíj rendszerét jellemzi, és egyben védi mindannyiunk időskori ellátásának egy fontos elemét. Csak három - és nem is alapvetően ebben a vitában, hanem talán inkább az ezzel az üggyel foglalkozó szakemberek, média körében, de v alamilyen értelemben persze ebben a vitában is - felmerült kérdés köré szeretném csoportosítani a gondolataimat. (10.10) Ezek közül az első a tulajdonviszonnyal kapcsolatos kérdések, ami azt jelenti, hogy egyesek féltik a mai önkormányzati, szövetkezeti tí pusú nyugdíjpénztári rendszert az átalakulástól, egyfajta privatizációnak próbálják meg felfogni, és így próbálják meg értékelni, hogy a sok ezernyi tag mintegy elveszti a tulajdonjogát annak következtében, hogy zárt körűvé válnak, tehát korlátozott tulajd onossal átalakuló részvénytársaságok válnak ezeknek a biztosítóintézeteknek a tulajdonosává. Itt van egy abszolút meghatározás ebben a kérdésben, hogy tegyük föl a kérdést, hogy ma tulajdonosoke ezek a tagok, akik a nyugdíjpénztári rendszerben vannak, és akkor azt látjuk, hogy nem tulajdonosok. Nem tulajdonosok azért, mert a tulajdonosi jogokat lényegében nem gyakorolják. Nagyon kevesen tudnak szerintem arról, hogy őnekik el kell menni egy ilyen pénztári közgyűlésre, és ott részt kell venni a döntésben, és ez azért van, mert a korlátozott számú közgyűlési résztvevő nagyon sokak nevében, van, amikor sok százezer tag nevében gyakorolja ezeket az elméleti jogokat, és így tulajdonképpen a tagok lényegében nem férnek hozzá ezekhez a lehetséges döntésekhez. De ne m tulajdonosok azért sem, mert ki hallott arról, hogy ezt a tulajdonjogot át lehetne ruházni, el lehetne adni. Vane értéke ennek, egyáltalán forgalomképese ez a valami? Azt tudjuk erre válaszolni, hogy nem, tehát ez nem egy részvény, amit el lehet adni, ez nem egy üzletrész, amit át lehet ruházni. Ez egy formális, látszat, tulajdonképpen egy fikció alapján lévő tulajdonjog, és így aztán nem is társul, nem is párosul azzal a tulajdonosi felelősséggel, amire szükség van. Különösen most a gazdasági válság i s rávilágított arra, hogy többletbiztosítékot, többletgaranciát kell beépíteni a nyugdíjpénztári rendszerbe - így változik nyugdíjbiztosítóvá , ahol az előírt szavatolótőkék olyan
