Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 22 (223. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ):
319 ahol céltól függően van helye a kötöttpályás közlekedésnek, az autóbusznak, az autózásnak, de egyre növekvő súllyal a kerékpározásnak és a gyaloglásnak is. A rendezvény során az önkormányzatok és a lakosok végiggondolhatják a település közlekedéspolitikáját, a polgárok tájékoztatást kaphatnak a váro si közlekedés környezetre és az életminőségre gyakorolt hatásairól. A programok összehozzák, közös gondolkozásra serkentik a városi közlekedés alakításában érintett önkormányzatokat, közlekedéstervezőket, a közlekedési vállalatok képviselőit és a közösségi közlekedést igénybe vevő lakosokat. (9.20) Teret adnak a helyi kezdeményezések, a közlekedést javító gondolatok felszínre jutásának, és egyben alkalmat nyújtanak az előkészített, hosszú távon hatékony közlekedésfejlesztési intézkedések bevezetésére, új já rművek bemutatására, mint például a fővárosban a szeptember 16án rendezett eljutási versenyhez kapcsolódva az új Aston metrószerelvény bemutatásánál. Tudjuk mindnyájan, hogy önmagában a mobilitási hét és az autómentes nap nem teremt fenntartható közlekedé st, de ráirányítja az emberek figyelmét az éghajlatváltozás megelőzésére és a környezetünk megóvása terén szükséges teendőkre. A rendezvények azonban hozzájárulnak a közlekedés terén szükséges és képviselő úr által is hangsúlyozott szemléletváltáshoz, amel ynek nyomán létrejöhet a kormányzat és az önkormányzatok közlekedésfejlesztési céljainak megvalósításához nélkülözhetetlen társadalmi támogatás. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Ugyancsak napirend előtti fel szólalásra jelentkezett Kóka János frakcióvezető úr: “Kritikus tömeg” címmel. Öné a szó. DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Mostanában kevés dologról mondhatjuk el, hogy Budapest pozitív példát tud mutatni a világnak, ezek közül az egyik bizonyosan az a biciklis kultúra, amely az elmúlt néhány évben a szemünk előtt fejlődött ki, és nem kellett hozzá politikai bábáskodás, nem kellett hozzá kommunikációs kampány, se kormány, se önkormányzat, se job b- és baloldal, sőt nemegyszer éppen azok által gördített akadályok ellenére jött létre. Szinte a semmiből jött, magától és egyszerűen. A városlakók akaratából született, rövid idő alatt mégis egy új, dinamikus életformává, kultúrává vált. Az évtized elejé n még különcnek számított, aki a városban bringázott, ma viszont tízezrek ülnek naponta nyeregbe, és a budapesti critical mass a világ egyik legnagyobb kerékpárosrendezvényévé vált, ha nem éppen a legnagyobbá. Márpedig ha egysz er 405080 ezer ember azt gondolja, hogy Budapestnek és a budapestieknek bringa kell, akkor ne akarjunk náluk okosabbak lenni. Sőt, ha lehet, segítsünk nekik, mert ezzel magunknak, a városnak is segítünk. Ha ugyanis valaki bringára cseréli az autóját, az legalább három szempontból mindannyiunkat érintő közügy. Először is, mert minél több a biciklis, annál kisebb a forgalom, a dugó és az úthálózat terhelése. Másodszor: nem árt, ha tudjuk, aki az autó helyett a bringát választja, évente 350 kiló súlyosan sze nnyező egészségromboló anyagból mentesíti a várost. Egy átlagos autó ugyanis évente 320 kiló széndioxidot, 23 kiló szénmonoxidot, valamint 3,5 kiló szénhidrogént juttat a környezetben. Ekkora mennyiségű káros anyag akkor kerülne a tüdőnkbe, ha naponta 77 78 darab, évente pedig 2,8 millió szál erős cigarettát szívnánk el. A hazai városi környezet viszont sokszor így is nagyon egészségtelen, öt magyarból kettő él légszennyezett, egy pedig zajszennyezett területen, Budapesten pedig a 9 éves gyerekek harmada s zenved allergiás betegségekben. Márpedig ezeknek a problémáknak a legnagyobb részét éppen az autók okozzák. Harmadszor: a bringázás mozgásgazdag, aktív életmód, amely népegészségügyi szempontból is fontos, főleg egy olyan országban, amelynek lakói a felmér ések szerint Európában a legkevesebbet sportolnak, viszont háromszor olyan gyakran halnak meg keringési és szívbetegségekben, mint a legfejlettebb EUs tagállamok polgárai.
