Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 18 (245. szám) - A kábítószer-probléma kezelése érdekében készített nemzeti stratégiai programról szóló országgyűlési határozati javaslat; a kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről (2008. december - 2009. október) szóló jelentés, valamint a kábítószerügyi eseti... - KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
3018 járó beavatkozásokat jelenthetnek a hazai kábítószerprobléma alakulása szempontjából, összesen több mint száz intézkedésről van tehát szó. A stratégia - követve a 2000b en teljes politikai konszenzussal elfogadott stratégiában megfogalmazott közpolitikai elvet - a kábítószer keresletének és kínálatának együttes, kiegyensúlyozott csökkentését tartja továbbra is a leghatékonyabb megközelítési módnak. Ez azt jelenti, hogy a kábítószerhasználat megelőzése, kezelése az illegális kábítószerkereskedelem elleni fellépéssel együttesen, közösen alkalmazva célravezető. A világ más országainak gyakorlatát is figyelembe véve ez idáig e módszer bizonyult a leghatékonyabb megközelítésn ek. Mindezek érdekében a különböző beavatkozások kiegyensúlyozottságára és koordinált összehangolására kell törekedni. A nemzeti stratégia felhatalmazása szerint az illegális kábítószerekkel foglalkozik, de nem hagyja figyelmen kívül az ellenőrzés alatt ne m álló, nagy népegészségügyi ártalmakat okozó szerekkel, például az alkohollal, a nikotinnal való visszaélések, valamint a szerhasználathoz nem kapcsolódó, viselkedési függőségek jelenlétét sem. A dokumentum úgy foglalkozik egy szűkebb halmaz, az illegális nak nevezett kábítószerek kérdésével, hogy megközelítési szemléletében kiterjesztő módon jár el. Lehetővé teszi a társproblémák kezelésében fennálló szinergiák kihasználását, figyelembe veszi a különböző problémák kölcsönhatásait. A nemzeti stratégia fő cé lja egy olyan magabiztos, szolidáris és produktív társadalom megvalósítása, ahol lehetőség nyílik kiegyensúlyozott megközelítésben kezelni a kábítószerprobléma hatásait, a lehető legtöbb egészségnyereséget elérve ezzel az egyének és természetesen a magyar társadalom számára. A nemzeti stratégiában foglalt gyakorlati célkitűzések három fő pilléren jelennek meg. Ezek közül első, ami a fiataljaink jövője szempontjából talán a legeslegfontosabb: a prevenció, a megelőzés területe. A legtöbb célkitűzés a stratég iában a prevencióra koncentrálódik tehát; a prevenciónak minden színtéren érvényesülnie kell, ahol a fiatalok elérhetők. Ezek egyebek mellett a család, az iskola, a munkahely, a szabadidőeltöltés helyszínei, a szórakozóhelyek vagy akár az internet. A máso dik pillér a szenvedélybetegellátó rendszer nagy ívű fejlesztését irányozza elő. Az egészség védelme érdekében alapvető szándék az, hogy hozzáférést biztosítsunk magas szintű, a kliensek igényeihez igazodó kezelési és ellátási szolgáltatásokhoz. Csökkente ni kell a droghasználattal kapcsolatos egyéni és társadalmi kockázatokat, viszont növelni kell a drogbetegek reintegrációs esélyeit. Végül a harmadik, szintén nagyon fontos pillér, a kínálatcsökkentés célja a társadalmi biztonság növelése, a kapacitások és együttműködések fejlesztése a kábítószerkereskedelem, a terjesztés elleni fellépés hatékonyságának növelése érdekében. A nemzeti stratégia a polgárok közösségeit partnernek, a megvalósítás legfontosabb szereplőinek tekinti. Tudatában van annak, hogy a c supán állami akaratot megtestesítő szemlélet nem lehet elégséges és eredményes a probléma kezelésében. A helyi közösségekre nemcsak mint a kábítószerhasználattal összefüggő kockázatok és ártalmak által leginkább érintettekre kell tekintenünk, hanem úgy is , mint amelyek térben és időben a probléma kialakulásához legközelebb állóként a leghatékonyabban tudnak közreműködni azok kezelésében. Az együttes cselekvések, a lokális és közösségi együttműködések megsokszorozzák hatásukat, és erőforrásokat mobilizálnak . Ezért szükséges a közös felismerésen alapuló, egyeztetett fellépés megvalósítása a közösségek legalapvetőbb formáiban és szereplőivel. Ezek a szereplők lehetnek: a család, a hozzátartozók, az iskola és a munkahely világa, a lakóhelyi és települési közöss ég szervezetei, az egyházak és közösségeik, valamint a társadalmi szervezetek. Minthogy a nemzeti stratégia elsősorban fejlesztési irányokat határoz meg, és azok megvalósítását kívánja a rendelkezésre álló eszközök igénybevételével előmozdítani, meghatároz ó jelentősége van a nemzeti szintű koordinációs mechanizmusok hatékony működtetésének. Ez jelenti egyrészt az állami intézmények, a minisztériumok, az országos szervek munkájának összehangolását,
