Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 18 (245. szám) - A 2009-2014 közötti időszakra szóló nemzeti környezetvédelmi programról szóló országgyűlési határozati javaslat; a 2003-2008 közötti időszakra szóló második nemzeti környezetvédelmi program végrehajtásáról szóló jelentés, valamint a 2003-2008 közötti ... - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VELKEY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3015 környezetvédelem belügyének tekintik nagyon sokan az egyes környezeti kérdéseket. Nos, azt gondolom, ha a valósággal szembesítjük a folyamatokat, illetve a terveket, azt kell megfogalmaznunk, amit többen elmondtak már előttem, hogy az ágazati érdekek felülírják a komplex érdeket, a részérdekek felülírják a teljes közösség érdekeit, a rövid távú érdekek felülírják a hosszabb távú érdekeket. A gyakorlatban ezz el szembesít a mindennapi vizsgálat, és ennek nagyon sok példáját lehet hozni, ha a mindennapi életünkből merítünk tapasztalatot. Többen említettek ilyen példákat, ezek közül én is szeretnék kiemelni egykettőt. Az egyik ilyen fontos, környezetvédelmi szem pontból stratégiai jelentőségű kérdésnek gondolom azt a vitánkat, amit a széndioxidkvóta értékesítése kapcsán megfogalmaztunk. Ha jól tudom, a zöldberuházási program ügyében érdemi kifizetések még nem történtek. Ha ez így van, akkor, azt gondolom, az tra gikus. Az, hogy ennek a programnak a megvalósítása elment egy olyan irányba, amely a széndioxidértékesítésből származó bevételeket korábban kormányzati forrásokból finanszírozott fejlesztések kiváltására fordítja át, az több mint hiba. A panelprogram átt ranszformálása a zöldberuházási programból finanszírozandó programmá, megítélésem szerint a környezetvédelmi fejlesztésekből súlyos forrásokat vesz ki egyszerűen azért, mert forrást cserél. Úgy gondolom tehát, hogy a szemlélet vagy az elvek és a gyakorlat ellentmondása ennek a témának a kapcsán tetten érhető; mint ahogy tetten érhető volt a néhány héttel ezelőtt elfogadott termékdíjtörvény vitájában és végszavazásában is. A szemléletváltásban kiemelkedően fontos, hogy az egyes érintett szereplők érdekeltség e a környezetvédelem ügyében hol található meg, hol jelenik meg. A termékdíjtörvény korábban sokak által kritizált módozata a kereskedelmi szereplőket is érdekeltté tette a hulladékkibocsátás csökkentésében. A termékdíjtörvény módosítása ezt az érdekeltség et kivette, innentől kezdve egy olyan, nagyon fontos gazdasági érdekkör vagy csoport, amelyik a fogyasztó elé helyezi az árut, elvesztette az érzékenységét vagy az érdekeltségét a hulladékkibocsátás mennyiségét tekintve. Ez szerintem nagyon súlyos visszalé pés, és itt szeretném jelezni, hogy sem ebben a kérdésben, sem más kérdésekben sem kormányzati, kormánypárti, ellenzéki, hanem részérdekek és a komplex, hosszú távú megközelítés között feszül az ellentét. A termékdíjtörvény módosítását MSZPs és fideszes k épviselőtársaink együtt szavazták meg, együtt fogadták el azt a javaslatot, amelyik megítélésem szerint környezetvédelmi szempontból jelentős visszalépést eredményez. Mint ahogy pont ugyanígy fogadta el a parlament azt a törvénymódosítást, amelyik a vízgaz dálkodási törvény kapcsán az energetikai célú termálvízhasznosítás esetén, bizonyos esetekben mellőzi a visszasajtolási kötelmet. Itt is gazdasági részérdek és komplex, hosszú távú társadalmi érdek ütközött, a gyakorlat megint nem kormánypártiellenzéki, hanem gazdasági és környezeti érdek ellentéteként jelent meg, és minden esetben vesztett a környezeti érdek. (15.40) Vesztett a környezeti érdek a költségvetési vitában, többek között a Vásárhelyitervben, veszt épen most a Vásárhelyiterv felülvizsgálata kapcsán benyújtott módosító javaslat mentén, és veszély van arra, hogy veszt a bányászati törvény módosítása mentén is. Azt gondolom tehát, hogy a gyakorlat és az elvek ellentmondása a legsúlyosabb probléma. Ez veti fel mindannyiunkban a kérdést, mennyire van szükség hosszú távú gyönyörű, tartalmas, megfelelően komplex és megfelelően részletező programokra, ha azok megvalósulása nem szembesítődik a gyakorlattal közvetlenül, és nem orientálja a mindennapi cselekvéseinket. Nos, úgy gondolom, hogy e tekintetbe n kellene érdemben előrelépnünk, és ennek az előrelépésnek a realitásában fogalmazom meg a legkomolyabb kétségeimet, vagy vagyok a leginkább szkeptikus. Ahhoz, hogy érdemben előrelépjünk, érdemi szemléletváltozás kellene a társadalom részéről, a társadalom szemléletváltozásában, a környezettudatosság elterjedésében vagy szélesebb körű elterjedésében, hogy Rétvári Bencére hivatkozzak. A fogyasztói szemlélet átalakulásában - ami a társadalom széles köreire jellemző - pedig csak akkor tudunk előrelépni, ha a t ájékoztatás mellett az érdekeltségi
