Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 18 (245. szám) - Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
2978 Tehát hogyha ezt a számot ismernénk, akkor lehet, hogy lennének módosító vagy jobbító javaslataink ehhez a témához. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszön öm szépen. A Fidesz képviselőcsoportja részéről V. Németh Zsolt képviselő úr hozzászólása következik. V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A jogszabálytervezet ismertetésekor a jogszabályt ól elvárt hatások között megemlítette államtitkár úr, hogy remélhetőleg erősödik a munkavállalók jogbiztonsága. Én a hozzászólásomban kizárólag ezzel szeretnék foglalkozni, hogy vajon erősödike a munkavállalók jogbiztonsága. Két évtizeddel az időben hadd menjek visszafele! Mielőtt politikára adtam volna a fejemet, építőiparban dolgoztam, amely akkor is és azóta is azért szezonális tevékenység. A gyakorlat az volt, hogy nyaranta a dolgozók akár tíz órát is dolgoztak, aztán mikor elérkezett a fagy, a hó lees ett, akkor elmentek úgynevezett fagyszünetre. Egy csökkentett javadalmazás volt ebben az időszakban, de biztosak voltak abban a munkavállalók, hogy amikor kitavaszodik, akkor újra visszaveszi őket a munkaadójuk. Aztán ’94ben újra visszatértem a versenyszf érába, egy teljesen más világ fogadott, mégpedig akkor már az történt, hogy ilyenkor, karácsony előtt a dolgozók nem a fagyszünetre mentek, hanem munkanélkülisegélyre, és teljesen bizonytalanok voltak már abban, hogy mikor elérkezik a tavasz, akkor vajon újra visszaveszie őket a munkaadójuk. Ez egy embertelen világ, gondoltam én, és ha én egyszer politikus leszek, akkor ezen kellene segíteni, mert mégiscsak abnormális, hogy emberek tömegei, munkavállalók tömegei éljék úgy le az életüket, hogy huzamosan eg yfajta munkahelyen dolgoznak, de azért minden év végén, pont karácsony előtt azért mehetnek a munkaügyi hivatalba, és egy normális esetben még egy hitelt sem tudnak fölvenni, hiszen a folyamatos munkaviszonyuk nem biztosított ehhez. (12.30) Voltak, akik az t mondták, hogy ezt a piacgazdaság hozza, és tessék ehhez hozzászokni. Ezzel szemben állt az, hogy változassuk meg. Azok nyertek, akik azt mondták, hogy szokjanak ehhez hozzá, és bizony ez sajnos mára általánossá vált. De álmomban sem gondoltam azt, hogy l esz ennél még rosszabb is. Ugyanis az egyre globálisabbá váló piacgazdaságban a hatékonyság szolgálatának rendelünk alá mindent. Mégpedig a termékek előállítása és a szolgáltatások biztosítása során nemcsak az alapanyaggal bánnak most már nagyonnagyon hat ékonyan, hogy abból a legkevesebbet kelljen igénybe venni, és időzítve is a legoptimálisabban, nemcsak az energiával, ezek érthetők, nemcsak a cashflowval, annyi pénz kelljen a termeléshez, amennyi éppen szükséges, hanem azóta az emberi erőforrással is. A humán erőforrással, lehetőleg így fogalmazva, hogy ne is tudjuk azt, mi van mögötte, hogy emögött mégiscsak mindennapjaikat élő, érző, álmodó, húsvér emberek vannak, akik mégsem a munkaadók tulajdonai, mégsem olyan részesei a termelési folyamatnak, mint akár a pénz biztosítása, az energia vagy az alapanyag. Azután azt vettük észre, hogy így a határozatlan idejű munkaviszonyok az évek, évtizedek során egyre inkább átalakultak határozott idejűvé; majd a munkaerőkölcsönzéssel, a XXXXI. századi emberkeresk edelem mai formájával még bizonytalanabbá vált a munkavállalók helyzete. Bizony úgy látom, vagy a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt az alkalmi munkavállalás lehetősége szinte korlátlanul kinyitotta. 2002ben 40 ezer alkalmi munkavállalói könyv volt, ma pedig 1,3 millió körüli. Valami irtózatosan nagy ez a szám, egészen biztosan indokolatlanul, és nem ilyen mértékben nőtt meg azokon a területeken való használata, amire ezt a jogalkotó annak idején kitalálta, a ház körüli munkák végzésére vagy éppen a mező gazdasági tevékenységre. Szerintem az a kérdés, hogy ennek a folyamatnak gátat kívánunke szabni. Az szerintem egyértelmű és belátjuk, hogy ez nem helyes irány. Úgy vélem, hogy ez a törvényjavaslat nem tudja
