Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 17 (244. szám) - A Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatalról szóló törvényjavaslat; a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, valamint a közszféra alapvető etikai követelményeiről szóló országgyűlési... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZÉP BÉLA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2877 akár az előttem szólóknál is, hogy kelle módosítani a közbeszerzé si törvényt. Nézzék, a világ legnagyobb számítástechnikai cége egykéthavonta kiad egyegy frissítést, hogy a szoftvere biztonsági réseit megszüntesse. Most is erre van szükség, tömjük be a törvények biztonsági réseit, mert a vírusok és a férgek ellen csak így lehet használni. Ezeket kihasználva fertőzik a közbeszerzést, a versenyt és a gazdaságot. És ha már ennél a példánál maradtunk, alkossunk új vírusirtókat. Ez a két törvény erre rendkívül alkalmas. Alkossunk új féregűzőt, vagy hívjuk bárhogy, de tegyün k ellenük. És ezt nem lehet kis lépésekkel csinálni. Ez olyan, mintha valakinek a fájós fogán mindennap húznának egy picikét. Azt hiszem, nem hinnénk az ilyen gyógykezelésben. A törvényjavaslatok általános vitára alkalmasak, ezért a bizottság 13:3 és 14:2 arányban támogatta a parlamenti tárgyalásukat. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 3030 perces időkeretben. Közben természetesen kétperces felszólalásra nincs lehetőség. A KDNPfrakció jelezte, hogy a vita későbbi szakaszában ismerteti álláspontját, az SZDSZ képviselője pedig ma nincs jelen a parlamentben. Így két vezérszónok felszólalására kerül sor. Elsőként az MSZP képviselője, Szép Béla következik. DR. SZÉP BÉLA , az MSZP kép viselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Úgy is szólíthattam volna önöket, hogy a közélet tisztasága iránt felelősséget érző képviselőtársaim, hiszen nyilvánvalóan ezzel az érdekkel veszn ek részt a mai vitában. Dávid zsoltárából szólnak a következő szavak. “Uram, ki lakhat sátradban? Ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki szeplőtelenül jár, és igazságot cselekszik, aki igazat gondol szívében, aki nyelvével nem követ el álnokságot, felebar átjának nem tesz rosszat, nem ad hitelt embertársa gyalázásának. Aki előtt a gonosz nem ér semmit, de nagyra tartja azokat, akik az Urat félik. Aki esküjét nem vonja vissza, még ha kárára is van, pénzét nem adja kamatra, s vesztegető ajándékot nem fogad el az ártatlan ellen. Aki így cselekszik, meg nem inog sohasem.” Hazánk jövőjét jelentős mértékben meghatározó törvényjavaslatcsomag tárgyalásába kezd ma az Országgyűlés. Olyan indítványokkal foglalkozunk, amelyek egy mármár krónikussá váló társadalmi prob lémával, a korrupcióval való határozott szembenézésre vállalkoznak. Hogy miért kell határozottság, sőt talán bátorság a problémával való szembenézéshez? Nagyon jól szemléltetik Vásárhelyi Mária 1998as adatokon alapuló tanulmányában tett megállapításai, am elyekből most szó szerint fogok idézni. “Ez a tendencia az 1998as választási kampány idején ért tetőpontjára, amelynek során csaknem az összes résztvevő bámulatra méltó óvatossággal kerülte ezt a témát, amely pedig nyilvánvalóan nemcsak a közvéleményt leg inkább foglalkoztató problémák egyike, hanem elméletileg remek ütőkártya lehet a választási harcban minden olyan esetben, ha a küzdő feleknek nem kell attól tartaniuk, hogy a korrupció felemlegetése bumerángként üt vissza rájuk. Úgy tűnik azonban, hogy az elmúlt nyolc év során a politikai élet szereplői - részt vevő vagy a hallgatás révén cinkossá váló - asszisztálásával olyan sűrűre sikerült szőni az összefonódások, megvesztegetések hálóját, hogy azoknak a többsége is ebben vergődik, akinek nemcsak lehetős ége, de kötelessége lenne a hatékony fellépés a jelenség burjánzása ellen. A korrupció elleni hadüzenet ugyanis csakis és kizárólag abban az esetben válhat nulla összegű játszmává, ha arra, aki ezt politikai ütőkártyaként kívánja felhasználni, a korrupció gyanújának árnya sem vetül. Ellenkező esetben ugyanis, amint ezt a közelmúltban - emlékezzünk, ’98as eseményekről van szó - Olaszországban vagy Franciaországban végignézhettük, a dominóelvnek megfelelően omolhat össze akár az egész politikai intézményrend szer, maga alá temetve az összes szereplőt. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a korrupció elhallgatása hosszú távon nem rejt ennél
