Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 16 (243. szám) - A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvény módosításáról szóló törv... - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
2841 Ami kifejezetten ellentétes a Vásárhelyiterv stratégiájával, programjáva l, az tulajdonképpen a 6. § (2) bekezdése, ami törölni rendeli mindazokat a végeredményben szinte utolsóként megmaradt üzeneteket, amelyek arra ösztönöznek, hogy egyfajta tájhasználatváltást is végre kell hajtani ahhoz, hogyha működtetni akarjuk a folyóvöl gyet, egyfajta folyóval együttműködő gazdálkodási rendszert kell kiépíteni. Ezt azért is hozom szóba, mert Kárpáti Tibor volt szíves úgy mondani, hogy tulajdonképpen az évszázados hagyományok megőrzését célozná. Nem erről van szó, kedves képviselőtársam. A z évszázados hagyomány az ártéri tájgazdálkodás, a folyóval való, a térszíneknek megfelelő együttműködés, egy többes haszonvétel. Érdekes megfigyelni, és ezt azért is mondhatom, és talán azért is szóltam hozzá, mert a terv földhasználati koncepcionálásában mi magunk az intézetünkkel együtt részt vettünk, tehát pontosan tudom, milyen ma a tájhasználat. Ezeknek az árterületeknek a 80 százaléka ma szántóként működik, ami erre teljességgel alkalmatlan, vissza kellene térnünk az eredeti tájhasználathoz. A Vásárh elyiterv üzenete az volt, épp ezekkel a korlátozásokkal, hogy olyan típusú tevékenységeket ne támogassunk, amelyek idegenek ettől a folyóvölgytől, és amelyeknek semmiféle tradíciójuk nincs. Egy egyszerű nagyüzemi intenzív mezőgazdaság következményeként it t is szántók alakultak ki, 80 százalékban szántóművelés van, méghozzá egy intenzív fajtája a szántóművelésnek. Azt hiszem, a megoldást nem itt kellene keresnünk, hogy ezt a szerkezetet konzerváljuk, ugyanis ez hosszú távon nem működik, még azoknak sem érde kük, akik ott gazdálkodnak. Oláh János professzor úr Szarvason nagyon szép számításokat közölt arról, hogy egy többes haszonvétel a mezőgazdaságban az ott élők számára mennyivel több bevételt jelenthetne, mint ez a primitív, hogy úgy mondjam, egy ügyű mező gazdaság, amikor is egy üggyel foglalkozik, a tömegtermeléssel. (22.00) Tehát még az ott élőknek sem hosszú távú érdeke az, hogy ezt a szerkezetet konzerváljuk, ami ott kialakult a Tiszavölgyben. Sokkal inkább abban kellene közösen föllépnünk, hogy próbál juk visszahozni a Vásárhelyitervnek azt az elemét, ami agrárkörnyezetgazdálkodási támogatásokkal ösztönzi ezt a szerkezetváltást, és forrásokhoz juttatja az ott gazdálkodókat. Annak idején ez úgy merült föl, hogy a mostani Új Magyarország vidékfejlesztés i program agrárkörnyezetgazdálkodási intézkedései között nagyon könnyedén szerepeltethető lenne akár zonális programként is a Tiszavölgy. Tehát olyan programként, hogy az ott gazdálkodók speciális gazdálkodási csomagokra pályázhatnának, és ennek fejében 5 éves állami szerződés alapján rendszeres kifizetést kapnak, és az Európai Közösség ezeket a rendszereket 80 százalékban társfinanszírozza. Tehát nem azt a régi struktúrát kellene megpróbálnunk itt mindenáron fönntartani, és így jövedelemhez juttatni az o tt élőket, hanem segíteni ezt a fajta szerkezetváltást, ami hosszú távon az ő érdekük is. Most én is fölvetem azt, ami akkor is fölvetődött, hogy ha valaki nem akar ebben az újfajta földhasználati struktúrában részt venni, mert idegen tőle, mert ő nem akar ezzel az ártéri tájgazdálkodással foglalkozni, az államnak több eszköze van a kezében, hogy akár csereföldet ajánljon kívül a védett térségen, akár kisajátítsa, akár piaci áron fölvásárolja, és egy egységes használati rendszert tudjon ennek következtében a területre kialakítani. Tehát soksok eszköz van az állam kezében támogatási oldalról, földkészletgazdálkodási oldalról is, amivel megoldhatnánk. A Nemzeti Földalapnak például ilyen funkciói voltak valamikor, hogy a köz számára fontos funkciók számára pé ldául teret teremtsünk, csereföldalapot hozzunk létre, ha valaki nem elégedett azzal a gazdálkodási formával, amit ott az a táj kínál. Tehát én azt javasolnám, miközben az első négy paragrafussal kapcsolatban én is úgy látom, hogy a szándék jó és az irány jó - akár a kompenzáció mértéknövelése az inflációval, akár a foglalkoztatási megoldásokra tett javaslat , azonközben szeretettel, tisztelettel azt javaslom az előterjesztőknek, hogy ezt a 6. §t nagyon erőteljesen gondolják meg, és legyenek fogadókészek arra, hogy valami más módon próbáljuk az ott élő embereket forráshoz juttatni. Mert mondom még
