Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 11 (242. szám) - A vízi társulatokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ), a napirendi pont előadója:
2701 az érdekeltségi hozzájárulást, teljesen függetlenül attól, hogy az adott évben - vagy akár 10 évben, vagy 15 évben - az ő területén, földjén konkrétan történte olyan esemény, ami miatt kárelhárításra vízi társulatot igénybe kellett venni. Míg a víziközműtársulatok pedig a kárhaszon elvén működnek, vagyis ott pontosan lemérhető, hogy kinek mennyi haszna származik abból, hogy azok létrejönnek és a tevékenységüket végzik, és ennek megfelelően történnek a kifizetések. I tt szeretném megjegyezni - talán ezt a Házban nem tudják sokan , hogy a vízi társulati hozzájárulás 300800 forint között mozog hektáronként évente, az átlaga ennek a hozzájárulásnak 600 forint. Tehát amikor valakik azon háborognak, hogy mennyi pénzt vesz nek ki a társulatok a zsebükből, akkor azt tudni kell, hogy itt hektáronkénti 600 forintról van szó. Azt gondolom, ennyit meg kell hogy érjen, hogy adott esetben a gazdálkodása biztonsága növekszik ahhoz képest, mint ha a társulat nem látná el a feladatait . A másik fontos különbség, hogy a vízi társulatok léteznek 200 éve, és biztos vagyok benne, hogy még pár száz évig fognak létezni - ameddig víz van, addig mindenesetre, sőt a későbbiek során szerintem, ha a víz hiányzik, akkor is, mert akkor meg majd oda kell vezetni , míg a víziközműtársulatok egy adott feladat megoldására létrejönnek, és amikor a feladatukat elvégezték, akkor az esetek döntő többségében megszűnnek. Vagyis nem érezzük azt, hogy össze kellene kötni a kettőt egymással. A másik vitapont, a mi megmutatkozott a bizottsági üléseken, az volt, hogy a törvény tartalmaz bizonyos előírást a finanszírozással kapcsolatban is. Ennek pedig az az oka, hogy a társulatok a belvizeket a földekről többnyire vagy többek között állami csatornák, állami tulajdo nban lévő csatornák, állami tulajdonban lévő szivattyútelepek segítségével vezetik el, ahhoz viszont, hogy ennek a feladatnak eleget tudjanak tenni, ezeket az állami csatornákat és állami szivattyútelepeket megfelelő állapotban kell tartaniuk. Vagyis az tö rténik, hogy a gazdáktól és a társulat területén érintett önkormányzatoktól, vállalkozásoktól beszedik az érdekeltségi hozzájárulást, és ennek egy részét pedig fordítják az állami vagyon - ha tetszik - karbantartására, és ezt joggal nehezményezik a gazdák. Mi is úgy gondoljuk, akik a törvényt benyújtottuk, hogy ha az államnak van valahol egy tulajdona, azért tegyen valamit annak érdekében, hogy az a tulajdon megfelelően karban legyen tartva. Ezért ez a törvényjavaslat tartalmaz egy olyan kitételt, passzust is, hogy a költségvetés évente tervezze be, hogy az ilyen típusú művek karbantartására meghatározott összeget kell biztosítani. Ez az összeg pedig legyen legfeljebb a beszedett érdekeltségi hozzájárulások 50 százaléka. Ez egyrészt kiszámíthatóbbá teszi a t ársulatok finanszírozását, gazdálkodását, másrészt világos üzenet a gazdák számára is, hogy nem hagyunk egyedül titeket, segítünk a problémáitok megoldásában, harmadrészt pedig lehetővé teszi, hogy az állam a saját tulajdonával megfelelően és felelősen gaz dálkodjon. Ezért azt gondoljuk, hogy erre a szabályozásra feltétlenül szükség van, és kérjük majd a tisztelt Házat, hogy az ezzel kapcsolatos módosító indítványokat, amelyek majd ezt ki akarják venni nyilván ebből a törvényből, ne támogassák, bár nyilván e rre a kérdésre majd a részletes vita során vissza lehet még térni. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Azzal szeretném befejezni felszólalásomat, hogy azt a tanulságot vontam le a bizottsági vitákból - négy parlamenti bi zottság tárgyalta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, és ebből a négy bizottságból három, a gazdasági, a mezőgazdasági és az önkormányzati támogatta, a környezetvédelmi bizottság pedig nem támogatta az általános vitára való alkalmasságát , hogy még azoknak is, akik pedig ezzel foglalkoznak hivatásszerűen, nagyon felületes az ismeretük a társulatokról. Sok olyan hozzászóló volt - különösen a mezőgazdasági bizottság ülésén , akik kifejezetten ezt az ellentétet élezték, ami a gazdák meg a társulatok között szerintük megvan, ami egyébként időnként valóban létezik, de többnyire mesterséges útonmódon hozták létre.
