Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 11 (242. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2631 Mivel a 10977. számú törvényjavaslat 14 törvényt módosít, ezért ezen törvé ny esetében erről a veszélyeztetettségről bízvást beszélhetünk. Ha valaki egy tudományos munkát ír, akkor nagyon alapos megfontolások alapján megjelöli az eddig elért eredményeket, majd az eddig elért eredmények birtokában meghatározza azokat a módszereket , amelyekkel új vizsgálati folyamatot akar elindítani, végül levonja a szükséges következtetéseket, majd megbeszélés tárgyává teszi azt, hogy mit ért el. Ez a törvénytervezet 84 oldalon meg sem kísérli ezt. Ami sajátos, az az, hogy a törvénymódosítások köz ött megpróbáltam valamifajta ívet felfedezni. Ez az, hogy logikailag áttekinthető legyen egy törvény, bizonyos mellérendeltségnek kell lennie a különböző törvénymódosítások között, amely végül is összességében tisztázza a jogalkotói szándékot. Az elmúlt év ek során mi számtalan egészségügyi törvényt szenvedtünk el. Itt ültünk a parlament sorai között, és azt tapasztaltuk, hogy olyan jellegű törvények kerülnek sorra megvitatása, amelyek az esetek nagy többségében szemben állnak a társadalom általános elvárása ival és a mindennapi gyakorlattal is. Azt kell mondanom, hogy ez a törvény szinte ezeknek a törvényeknek a minden vonatkozásban való átlépése, felülmúlása, variálása, vagyis gyakorlatilag egy olyan jellegű módosítás, amelynek nincs meg az a fajta háttere, amelyet az első három év munkája alapozhatott volna meg. Ezért van az, hogy az atomenergiáról szóló 1996. évi CXLI. törvény és az élelmiszerbiztonságról szóló törvény összekapcsolása között igen nehezen fedezhető fel logikai kapcsolat. Nem beszélve arról, hogy az egyes fertőző betegségek bejelentésével kapcsolatos változások ehhez az atomenergiáról szóló törvényhez hogyan kapcsolódhatnának. Nem gondolom én azt, hogy muszáj valamifajta olyan jellegű precizitást tükröznie egy ilyen jellegű munkának, mint egy tudományos munkának. Azt azonban mégsem gondolnám, hogy helyes, ha például úgy fogalmaz, hogy a 2010. május 1jétől bevezetett törvény. 2010. május 1je, tisztelt Országgyűlés, még nem jött el. Ez majd csak ránk fog következni, jelenleg a 2009. évben járu nk. Nagyon sokszor hangsúlyoztuk azt is, hogy a való élettől való eltávolodása a törvényalkotásnak olyanfajta helyzetet teremt, amely szinte megduplázza a törvény alkalmazási módját. Itt, az Országházban, keletkezik egyfajta törvény, ami esetleg adminisztr atív folyamatként működik is, ugyanakkor lent, a mindennapi gyakorlatban a törvény már működésképtelen. Mondok erre egy példát. Önök a képzésseltovábbképzéssel, licencvizsgával kapcsolatosan törvénymódosítást nyújtottak be, és az általam nem ismerten létr ehozott Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanácsot 23 főről 16 főre szállították le. Én tegnap megkérdeztem néhány ismerősömet, többek között egyetemi centrumvezetőt, hogy vajon ismerike az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanácsot. El ke ll mondanom, hogy egyikük sem ismerte. (Dr. Vojnik Mária: Ez elég nagy baj! - Dr. Schvarcz Tibor: Rossz társaságba keveredett!) Ismerte a Nemzeti Vizsgabizottságot, de az Egészségügyi Szakképzési, Továbbképzési Tanácsot nem. Nem beszélve arról, hogy ez a 1 6 fő olyan széles körű ellenőrzési jogot kap, amellyel gyakorlatilag minőségi értelemben is a képzést és a továbbképzést definiálja, meghatározza, annak a szintjét is ellenőrzi. A Nemzeti Vizsgabizottságról szinte mindenkinek voltak fogalmai. Mivel évekig voltam az Orvostovábbképző Egyetem tanszékvezetője, akkor nagyon határozott rendszer épült ki a vizsgáztatás folyamatában, egyúttal a regisztráció folyamatában is, amely hosszúhosszú évekre visszakereshetően biztosította azt, hogy ha valaki szakképesítést szerzett, utána módja és lehetősége volt, hogy ezt a szakképesítést - ha átmenetileg nem gyakorolja esetleg újravizsgázva - érvényesítse. Ma már erre a lehetőség tudomásom szerint minimális, és az is rendkívül nagy probléma, hogy az önök által felsorolt s zakmák, amelyekben szerződést lehet kötni a járóbetegellátási, szakellátási kapacitásban, egyszerűen olyan jellegű szakmákat nem tartalmaznak, amelyek ma már mindenütt - még az Európai Unióban is - alapszakmának minősíthetők. Így például nem tartalmazzák a hematológiát, gasztroenterológiát; úgy van megfogalmazva, hogy belgyógyászat és társszakmák. El kell mondanom, hogy az Európai Unióban például hematológiából csaknem mindenütt alapszakvizsgaként lehet vizsgázni.
