Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 10 (241. szám) - Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz):
2596 Ezt kicsit ironikusan is mondtam, hiszen megítélé sem szerint, ha tudtuk azt, hogy júliusban európai uniós irányelvet fogad el az Európai Parlament, márpedig azért ők sem egyik napról a másikra fogadnak el ilyet, abban az esetben erre fel lehetett volna készülni, és mondjuk, nem feltétlenül tavasszal kell ett volna olyan szabályokat módosítani, amelyeket ősszel újra elő kell venni, mert európai uniós irányelv ezt úgy is kötelezővé fogja tenni. Tehát úgy gondolom, fontos lenne elérnünk azt, hogy a pénzügyi kormányzat, a jogalkotók folyamatosan figyelemmel kí sérjék, hogy mi történik az Európai Unióban, melyek azok a törvényi szabályozások, amelyeket át kell vennünk, melyeket kell úgymond harmonizálni, és talán egy nagyobb csomagban, összevárva is meg lehetne ezt tenni, és nem feltétlenül kell állandóan hozzány úlni a szabályokhoz. Hiszen hogyha minden parlamenti ülésszakon ezt megtesszük, azzal nagy valószínűséggel nem a jogbiztonságot fogjuk erősíteni. Tehát szeretném ismételten felhívni a tisztelt Pénzügyminisztérium és Igazságügyi Minisztérium munkatársait, v ezetőit, hogy erre a jövőben talán nagyobb tekintettel is lehetnének. A bizottsági vélemény megfogalmazása során a leglényegesebb pontokat érintettem, hiszen államtitkár úr expozéjából is kiderült, hogy vannak olyan törvényi passzusok, amelyeket - az élet úgy hozta - módosítani kell. Hogy éppen most kelle, amikor - Keller képviselő úr is utalt rá - ezt megtettük késő tavasszal, kora nyáron, most újra elővesszük, miért nem lehetett akkor erre gondolni, úgy gondolom, szintén alaposabb előkészítéssel ezt meg lehetett volna oldani, ki lehetett volna küszöbölni. A legfontosabb elemei ennek a törvényjavaslatnak, úgy gondolom, egyetértünk Molnár képviselő úrral is: például ilyen a teljes hiteldíjmutató plafonjának a bevezetése. Utaltam is már rá, a jegybanki alapk amat tízszeresében határozza meg ezt a törvényjavaslat. Hogy miért ennyi, miért ennyinek kell lenni, azt nem tudjuk meg semmiből, sem a szövegből, sem az indoklásból, sem a bizottsági ülésen nem hangzott ez el, azt mondták, hogy ez így körülbelül jó lesz, ebben a jelenlegi kölcsönszerződésekkel lefedett világban ez még belefér. Megítélésem szerint ez egyrészt nincs összhangban azzal a Ptk.passzussal, amelyet tavasszal ültettünk be az uzsorakölcsönnel és ahhoz kapcsolódó fogalommal. Egyrészt az is eléggé ny ögvenyelős szabály. Tudom, hogy elég nehéz egy ilyen szabályt, definíciót megalkotni, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a meglehetősen tág határ - ugye, jelenleg ez 70 százalékot jelent teljes hiteldíjmutatóban, tehát kamat, díj, egyéb költségek von atkozásában - megengedhető. Megítélésem szerint ennél sokkal szigorúbb plafont kellene bevezetni, és igen, én is felvetem azt, hogy lehet, hogy kamatplafonról kellene beszélnünk, és a nem teljes hiteldíjmutató plafonjáról; mert az bizonyos szempontból a pé nzpiacokkal sokkal inkább összhangban van, hiszen a díjak, egyéb költségek vonatkozásában azért az elég komoly játékteret biztosíthat, és bizonyos értelemben átcsoportosíthatók forrásköltségek ez irányban is. Tehát azt hiszem, érdemes ezen elgondolkodni, a kár még némi műhelymunkát is végezni, hogy melyik a szerencsésebb szabályozás, hogyha kamatplafonról beszélünk, vagy pedig teljes hiteldíjmutató maximumáról. Megítélésem szerint lehet ez is jó, az is jó, de hogy a jelenlegi, ebben szereplő százalékos megol dásnál szigorúbbat kell alkalmazni - tehát úgy gondolom, a tízszeresnél alacsonyabb szintet , abban biztos vagyok, hiszen ezzel még bőven meg lehet téríteni a bankok forráshoz jutási költségét. Másrészt azért szűkíteni kell mindenféleképpen azon kölcsöntí pusok lehetőségét, amire Keller képviselő úr is utalt itt a heti törlesztőrészletekkel bíró, úgynevezett gyorskölcsönök vonatkozásában. Ezeket viszont mindenképpen szűkíteni kell, ezeknek a lehetőségét, esélyét mindenképpen csökkenteni kell. Tehát ez egy f ontos jövendőbeli feladat. Az egyoldalú szerződésmódosítás kapcsán nem történt igazán semmi. Lehetne azt is mondani, hogy a hegyek némi szürke kis egereket szültek, hiszen egyrészt furcsa, hogy a hitelintézeti törvény 210. §ának a módosítása itt is előker ül, meg a fogyasztói hitelekről szóló törvényjavaslatban is. Egyértelműen, világosan benne van, mégpedig az, hogy a fogyasztóval kötött kölcsönszerződésben vagy pénzügyi lízingszerződésben az ügyfél számára kedvezőtlenül kizárólag a kamatot, díjat vagy
