Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 10 (241. szám) - A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz):
2586 illetve rakott egyes családok számára, ami gyakorlati lag megvalósíthatatlan, kifizethetetlen, visszafizethetetlen. Egyrészt ez az uzsorakölcsönök gyakorlatában is megnyilvánul, másrészt pedig a válság, és nem csak a válság hatására, a nem felmért, nem jól felmért kockázatok alapján olyan anyagi terhet jelent egyes családok számára, hogy bizonybizony a létszükségletek, a léthez való lehetőség is megkérdőjeleződött. Azt kell mondanunk, hogy több ezer, talán több tízezer család feje fölött van az a veszély, hogy elveszítheti legfontosabb vagyontárgyát, a lakásá t, a házát. Még egyszer mondom, ez részben vagy javarészben annak köszönhető, hogy a pénzbőség idején nagyon sok pénzintézet vagy pénzügyi közvetítő kihasználta a lehetőséget, egyrészt a fogyasztók kevésbé voltak informálva, másrészt pedig tudásbeli problé mák is voltak, és ezt a tudásbeli problémát, plusz az információ elhallgatását kihasználva nagyon sok jól hangzó és jól mutató kölcsönnel árasztották el a piacot. A lakosok ezzel éltek is, viszont egyrészt amikor a válság hatása, másrészt pedig a törlesztő részletek aktualitása, időszerűsége bekövetkezett, akkor már jelentkeztek azok a problémák, amelyek hatványozottan éreztetik hatásukat. Ezzel a politika is elkezdett foglalkozni, és számos olyan törvényjavaslat került a képviselők elé az elmúlt hónapokban, szűk egy évben, amely próbált ezen a helyzeten - információs aszimmetriának nevezem én - változtatni, magyarul: fogyasztóvédelmi szabályokat igyekezett beléptetni, illetve olyan szabályokat elfogadtatni, amelyek a hitelfelvevők tájékoztatását, tájékozódás át jobban segítették, illetve - itt különösen a devizaalapú hitelezésre kell gondolni - a nehéz helyzetbe jutottak, lakáshitellel, egyéb hitellel rendelkezőknek a megsegítésére hozott jogszabályok vonatkozásában próbálja a kialakult helyzetet utólag kezeln i. (16.00) De az látszik, hogy ez elégtelen, kevés, és gyakorlatilag tehetetlenség nyilvánul meg. Még egyszer mondom, a jó szándékot értékelem és érzékelem, hogy valamit kell ebben az ügyben tenni, de nyilván esemény után vagyunk, a legnagyobb problémák eg yrészt bekövetkeztek akkor, amikor a hitelfelvételek, a szerződési kötelmek bekövetkeztek, és ezek után már nagyon nehéz ezeket a problémákat orvosolni, utólagosan még inkább. Bár felmerül épp a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy vane mód és lehetőség egyfajta visszamenőleges hatállyal is módosítani azokat a kölcsönszerződéseket, amelyek megkötésre kerültek. Tehát ne csak a jövőbeli fogyasztóhitelnyújtó kapcsolatra legyen alkalmazható például a szabályrendszer. Ezt felvetettük a bizottsági ülésen is má r, megkérdeztük, elég elutasító választ kaptunk, holott ha ezt így végiggondoljuk, egyes esetek talán még orvosolhatók is lennének. A törvényjavaslat kapcsán nyilván azt is érzékelnünk kell, hogy ez elsősorban azokat a rövid lejáratú hiteleket igyekszik gó rcső alá venni, amelyek rövid lejáratú, egy hónap és egy év közötti lejáratú forrással fedezett kölcsönökre vonatkoznak, s elsősorban fogyasztási és személyi jellegű kölcsönöket kell ez alatt értenünk. De szól a jelzálog típusú kölcsönökről is, ami mögött hosszabb lejáratú jelzáloghitellevelek vagy adott esetben csupán úgymond egyéb hosszú lejáratú forrás van, s ez teremti meg a pénzügyi fedezetét vagy a pénzintézeti lábát a hitelnyújtásnak. Furcsa a fogalmi meghatározásoknál - amit a bizottságunkban sem s ikerült kellő módon tisztázni , hogy a hitelszerződés és a kölcsönszerződés közé gyakorlatilag egyenlőségjelet tesz a törvényjavaslat benyújtója. Megítélésünk szerint a hitelszerződés azért hitelszerződés, mert egy keretet, lehetőséget teremt, a kölcsönsz erződés pedig egy adott konkrét pénzösszeg felvételének a szabályait foglalja írásba. Úgy gondolom tehát, e tekintetben hibás egyenlőségjelet tenni a hitelszerződés és a kölcsönszerződés közé. A tájékoztatási kötelezettség minden szerződésmódosítás kapcsán alapvető és evidens kritérium, illetve követelmény lenne. Ennek ellenére nincs kellő mértékben körülhatárolva, hogy mikor és hogyan kell tájékoztatni a fogyasztót, ha változik valamilyen feltétele a kölcsönnek. E tekintetben módosító javaslatokkal próbálo m, próbáljuk meg javítani a törvényjavaslatot. Bízom benne, hogy meghallgatásra talál a kormánypárti képviselők között is. Nagyon fontos, hogy világos szabályok legyenek, világosan fel lehessen készülni arra, hogy ha változik a szabályrendszer, akkor hogya n
