Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 10 (241. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újra megnyitott részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
2505 Na most lenne még egynéhány mondatom arról, hogy ez a “hogyan értelmezzük mi egymást”... - fél óra, egy óra alatt az elmúlt időben annyiszor hangzott el az “azt mondják önök”, “azt mondjuk mi”, “mondja el az ellenzék”. Hogy mi mit gondolunk a költségvetés állapotáról, a mondandóm első felében már jeleztem. Azt viszont nem tartom túlságosan jónak, hogy a költségvetés vitája, különösen a második körös vita elmegy egy ilyen kölcsönös vádaskodás felé, ami arról szól, hogy “mit gondolunk mi arról , hogy önök mit mondanak”. Nézzük meg a számokat! Azt tudtuk, hogy ezt a költségvetést úgy kell megtervezni, hogy nagyjából egyhavi bevétel esik ki. És hogy ennek mi az oka? Ennek az az oka, hogy vállalkozások és emberek kevesebbet fognak befizetni. Miért fognak kevesebbet befizetni? Azért, mert a gazdasági válság óta a vállalkozások döntő része került nehéz helyzetbe hazánkban is és máshol is. Ha azt látjuk, hogy az emberek kevesebbet fognak vásárolni azokból a termékekből, amelyekre beálltak, akár multina cionális, akár kis- és középvállalkozások, ha kevesebb fogy, ha nincs elég hitel, ha nincs munka, és ezek a társaságok kénytelenek vagy csökkenteni a termelésüket, vagy bezárni nagyon sok esetben, akkor nem tudom, mi az, amiből osztani akarunk. Ezt az alap tételt tehát én egy válság kísérőjelenségének és nem egyik vagy másik politikai oldal politikai szándékának fogom fel. Már ne sértődjenek meg érte, de hát az már végképp nem az MSZP, a Fidesz, az SZDSZ vagy a Magyar Demokrata Fórum szándéka volt, hogy Magy arországon hogyan alakul a gazdasági válság összes körülménye, és hogy mit tudunk tenni ellene. Azonban szeretném megjegyezni, hogy az első reakcióink a gazdasági válságra meggyőződésem szerint helyesek voltak, elhárítani az államcsőd rémét, elhárítani az ország finanszírozhatatlanságának a veszélyét, megtartani annyi munkahelyet, amennyit csak lehetséges, megőriztetni annyi vállalkozást, amennyi lehetséges. És hogy meg lehetette mindet, arra pont az a nem válasz a helyes válasz - vagy inkább az igaz válas z , amely sajnos azzal a következménnyel jár, hogy ezek a vállalkozások kevesebbet fognak betenni a közös kasszába a következő évben, sajnos úgy, mint mindenütt máshol. Azt mondtam, hogy egyetlen javaslatot szeretnék részletesen indokolni, érvelni. Teleki képviselőtársam a romaképzésre 85 millió forintot, nem egy nagy összeget javasolt ebben a költségvetésben. Azért tartom fontosnak ezt a kérdést, és azért tartom erősíthetőnek, mert az utóbbi időszakban helyes és helytelen, hasznos és haszontalan és néha e gészen vérfagyasztó és otromba, gyalázatos dolgok jelentek meg a hazánkban élő romákkal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy az oktatás nem a megoldása, hanem a megoldás egyik része az ő élethelyzetükben és egy hosszú távú lehetőség kialakításában. Tisztelt Ké pviselőtársaim! Tisztelt Domokos Úr! Nagyjából hasonló méretű városban lakunk, hasonló méretű városban élünk, hasonló körülmények között. Abban a városban, ahol én élek, Nyíregyháza a neve, a közszolgáltatások, a könyvtár, az intézmények, az iskola nem sze nvedtek csorbát az elmúlt időszakban. Ott, ahol van összefogás, van együttmunkálkodás, ezek a dolgok működnek. A könyvtár, amit említett, különösen szívügyem, nemcsak azért, mert szeretek olvasni, hanem azért, mert hiszek abban, hogy a kultúra egyik őrzője . (10.10) Nos, a mi városunkban ez a könyvtár nem visszafejlődött, ez a könyvtár pályázati pénzből megújult, kibővült, megváltozott, korszerűsödött. Összességében azt szeretném tehá t mondani, hogy nincs olyan, hogy valami általában igaz, aztán utána, ha megnézzük, akkor meg sehol nem igaz; hogy általában igaz, hogy mindenütt összeomlunk, miközben ha megnézzük konkrétan, akkor azt látjuk, hogy mind Babák úr gyönyörű városában, ahonnan a nyíregyháziak származnak, mind Nyíregyházán, Szabolcs megyeszékhelyén, de akár máshol is látjuk azokat az eredményeket, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy jobb legyen az életminőségük. Ezért tehát én nem tudom osztani az általános összeomlásra és egyebek re vonatkozó, hogy is mondjam, rémképeket.
