Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 9 (240. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Katona Béla): - DR. MOLNÁR CSABA, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter:
2372 Márpedig az üldözés, a szabad gondolat, az alkotás, végül pedig a szólásszabadság és a demokrácia korlátoz ása mindig ilyen egyszerű aktussal kezdődött; például a könyvek elégetésével. Heinrich Heine aforizmája szerint, akik könyvek égetésével kezdik, emberek égetésével fogják folytatni. Berlin, Bécs és Budapest egyaránt tanúja lehetett annak, hogyan igazolódot t be a nagy német költő látomása egy évszázad múltán. Ez a hang pedig, tisztelt Ház, sajnos egyre gyakoribb. Ezen a kirekesztő, gyűlöletkeltő hangon szól a kórus a jobboldalon, Ékes Ilonától Wittner Márián át Molnár Oszkárig, a valaha jobb napokat látott M agyar Hírlaptól Bayer Zsolton át Bencsik Andrásig. Ez a cikk szervesen illeszkedik abba a logikai ívbe, amely a megkülönböztetésről, a kirekesztésről szól. Erről szólt a Bíró Zoltán nevéhez kötődő Spiróbotrány, erről a kurzívval szedett magyar írónévsor, és erről a kísérlet egyetlen irodalmi Nobeldíjasunk kirekesztésére a magyar irodalomból. Ideje tehát föltenni a kérdést: ilyenféle Magyarországra számíthatunke, ha a Fidesz netán hatalomra kerülne? Ideje megkérdezni: börtönbe zárnáke a melegeket? Égetné ke a könyveket az utcán? Lehetnee a nyilvánosság előtt baloldali és liberális lapokat olvasni? Egyáltalán, maradnánake ilyenek? Ideje feltenni a kérdést: miért hallgat Orbán Viktor? Azérte, mert egyetért mindezzel, vagy azért, mert a hatalomért még ezz el is kész megalkudni? Tisztelt Ház! Mi azt mondjuk, amit az előző miniszterelnök múlt pénteken: “Demokraták, ébresztő!” (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.) Azt mondjuk, el a kezekkel a magyar kultúrától. El a kezekkel a magyar irodalomtól! Azt mondjuk, nem csak az állam és a politika feladata, hanem a társadalmi önvédelemé is, ezért kérjük az író, újságíró és egyéb alkotó szövetségeket, kulturális közösségeket, szervezeteket és egyházakat, ne hagyják mindezt szó nélkül, ne engedjenek a szellem szabadságából , ne engedjék, hogy ezek a gondolatok ismét lábra kapjanak és pusztítsanak. Azt mondjuk, ebben az országban ebből egyszer elég volt. Sőt, ha rövidebbek akarunk lenni, azt mondjuk: elég volt! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK ( dr. Katona Béla) : Köszönöm szépen. Ha jól látom, a kormány nevében Molnár Csaba miniszter úr fog válaszolni. DR. MOLNÁR CSABA , a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Engedelméve l képviselő úrhoz hasonlóan magam sem olvasom a szóban forgó sajtóterméket, nem azért, mert azt az orbáni kérést, hogy fizessünk elő erre a lapra, nem pusztán nevetségesnek, hanem tragikusnak tartom. Még csak nem is pusztán azért, mert tudjuk, hogy ennek a lapnak a főszerkesztőjét korábban bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélte a magyar bíróság, hanem azért nem, mert sok más demokrata honfitársamhoz hasonlóan én magam is úgy gondolom, hogy saját emberi tartásunknak és önbecsülésünknek tartozunk a zzal, hogy az ilyen típusú lapok működéséről tulajdonképpen nem is veszünk tudomást. (13.20) Sajnos azonban, tisztelt képviselő úr, egyegy ilyen cikk felülírja ezt a demokrata alapállá sunkat, hiszen az, amit ebben a cikkben olvashattunk, nem a lapban, hanem később az interneten, illetve különböző kommentárok kapcsán azt bizonyította, hogy eljött az ideje annak, hogy Magyarországon csatlakozzunk ahhoz a közfelháborodáshoz, amit egyébként a szóban forgó cikk kiváltott. Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy önnek ezzel kapcsolatban teljesen igaza van, az már tényleg elfogadhatatlan és egyben veszélyes is, hogy közös nemzeti kultúránkat, közös nemzeti könyveinket, közö s nemzeti nyelvünket, közös nemzeti irodalmunkat támadja meg Magyarországon a szélsőjobboldal. Ahogy képviselő úr is mondta, való igaz, a történelem legsötétebb időszakai kacsintanak és köszönnek vissza ezzel a cikkel kapcsolatban. Emlékezzünk vissza arra a borzasztó mondatra, amit még tíz évvel a berlini könyvégetések előtt mondott a náci birodalomnak a vezére annak idején, Adolf Hitler, aki azt mondta, hogy Németország bajainak a forrása az, hogy túlságosan sok a kultúra,
