Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 28 (237. szám) - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. szeptember 21-ei ülésén elfogadott, a polgári törvénykönyvről szóló törvény vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ):
2063 Csupán azért említem ezt meg, mert a magyar Házszabályban az, hogy mikor lehet - ezt úgy hívjuk, hogy koherenciazavar okán - még szavazni az utolsó pillanatban, képviselő úr felolvasta, amit megköszönök, mert előttem is itt van, de nem kell most már nekem is felolvasni; a dolognak a lényege, hogy valamit korrigálni kell, ami technikailag vagy jogilag rossz. (11.20) De eb ben nyilván egyetértünk, hogy az volt az elképzelés a Házszabály kialakítása kapcsán, hogy olyan javaslatokról, amelyeket korábban a Ház nem tárgyalt meg és amelyek újak, amelyeknek nincs közük meglévő törvényekhez, magához a törvényhez, azokat ne lehessen már a zárószavazás előtt behozni, megszavaztatni. Ez csupán azért érdekes, mert az adott ügyben - remélem, hogy ezt nem tagadják le se bal, se jobboldalon - volt ilyen szavazás. Volt olyan szavazás, amelyről - korábban senki nem vitatta; benne volt a kor mány törvényjavaslatában - politikai deal született a kormány és az őt támogató frakció között, hogy mégse legyen benne. És akkor erről lehetett szavazni: az örökbefogadásnak egy esetéről volt szó, amely melegjogokat érint, ezért a jobboldal nem tiltakozot t - érthető okokból; számomra nem elfogadható, de a politikát közelről figyelő számára tehát érthető okokból , a baloldal pedig megállapodott a kormánnyal. Ez bejött a Ház elé mint koherenciaügy. Úgy érzem, ez egy garanciális kérdést érint. Nem akarok add ig elmenni, mint képviselő asszony, hogy mi legyen ennek a következménye. Én ebben nyitott is vagyok, csak azt szeretném jelezni - és erről beszéltem a felszólalásomban , hogy mit mond magáról a parlament ilyen ügyekben. Hogy vannak szabályok, amelyeket m egállapítunk a lakosoknak, polgároknak, amelyeket ha ők nem teljesítenek, akkor az állam lesújt. Büntet, fegyelmez! Az Országgyűlés saját magának is megállapít szabályokat, ha azokat meg nem tartja be, akkor pedig nem történik semmi. Kellemetlen… - legfelj ebb ilyeneket mondanak. Ebben a dologban nem kérem a jobboldal morális támogatását. Köszönettel lemondok róla, mégpedig azért, mert amikor a Fidesz volt kormányon, ez pont így ment. Nehogy már azt gondoljuk, hogy van itt egy gonosz kormány, amely a gonosz többségével ezt megcsinálja, szemben a jóakarattal! Nem, kérem szépen, ez sajnos így megy '90 óta lényegében. Szerintem, és megint elnézést képviselő úrtól, utalnék azokra, akik itt voltak '90től kezdve, még négyen vagyunk a teremben, de csak azért... - ( Dr. Orosz Sándor közbeszól.) nem vagyunk mi különbek, nem ért félre. Mert emlékszünk arra, hogy azért '90ben - volt itt még két képviselő, akik itt voltak, aztán később kiestek, most nincsenek a teremben - ezekre még odafigyeltünk. Valahogy egymás legyőzé se, szkanderban való lenyomásának az igénye akkor is volt, nem volt annyira fontos, mert még hittünk a parlamentarizmusban, egy kicsivel többen - azt hiszem - vagy jobban, mint manapság. Tudom, hogy most eltávolodtunk kicsit a polgári törvénykönyvtől; kösz önöm elnök úrnak, hogy emiatt nem szólt rám. Ami miatt ezt fölhoztam: a köztársasági elnök úrnak, ebben egészen biztosan igaza van, hogy ezt a kifogásai között jelezte. Hogy mi legyen ennek a következménye, ebben - bevallom férfiasan - bizonytalan vagyok. Tudom, hogy nem szokásos egy parlamenti szónoklatban ilyet mondani, hogy bizonytalan vagyok, de mégiscsak a következőt gondolnám erről. Hogyha a köztársasági elnök tenne egy ígéretet arra, hogy mától kezdve számára precedensértékű kifogás tárgyává válik, é s akkor logikusan járna el, mert azt mondja, hogy kérem szépen, a parlament ezt a javaslatot - vegyük ki ezt az örökbefogadásos dolgot - nem tudta megtárgyalni. Visszaküldöm megfontolásra, hogy a parlament meg tudja tárgyalni, mert erre való az Országgyűlé s. Tudom, hogy a tévénézők nem szeretik ezeket a vitákat, de ezek hasznos viták tudnak néha lenni. Azért vagyunk itt, hogy ezeket megvitassuk. S ha a köztársasági elnök visszaadja a parlamentnek, hogy vitassuk meg azt az indítványt, amelyet nem volt módunk ban, ebben igaza van. Ha ezt ő csak egyetlenegy törvényjavaslat esetében teszi, egy olyan törvénnyel kapcsolatban, ami neki fontos - amúgy nekem is és az itt ülőknek, bizonyára mindenkinek az a polgári törvénykönyv , az helytelen. De ha ennek a köztársasá gi elnöki átiratnak egyedüli eredménye csak az lenne - és
