Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 28 (237. szám) - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2009. szeptember 21-ei ülésén elfogadott, a polgári törvénykönyvről szóló törvény vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2048 érintettsége van az ügyben, akkor azt jeleznie kell. Én a polgári törvénykönyv reformjáról szóló eddi gi vitákban nem nagyon vettem részt - nem vettem részt , mégpedig azért, mert sokan mondhatták, hogy nekem személyes érintettségem van ebben a dologban, ezért most el is mondom, hogy mi az. Ha szokták mondani, hogy egy törvénynek van atyja, akkor az az ig azság, hogy az 1959. évi IV. törvény, a polgári törvénykönyv atyja Eörsi Gyula jogászprofesszor, aki édesapám volt. Ezért kicsit furcsán érzem magam akkor, amikor itt a Magyar Országgyűlésben arról beszélek, hogy saját édesapám egyik legnagyobb szellemi te ljesítményének a változásáról beszélek, és arról, hogy végül is azt, amit ő lerakott az asztalra, hogyan haladta meg az idő, hogyan kell a Magyar Köztársaságnak az idő változásaira megfelelően reflektálni. Azért szeretném megemlíteni, hogy - amint a köztár sasági elnök úr is átiratában ezt kifejtette - ez a törvény kiállta az idő próbáját. A rendszerváltást is, ha szabad így mondani, túlélte, kis túlzással - ez nem teljesen igazságos - kihúztuk annak idején azt, hogy “népgazdaság”, és beírtuk, hogy “nemzetga zdaság”, és ettől lett piacgazdasági törvénnyé; ez így nem igaz, képviselőtársaim, ennél azért többet is tettünk vele, de maga a törvény azért lényegében kiállta az idők próbáját. Talán nem untatom önöket, ha egy példát elmesélek arról, hogy ez a törvény h ogyan született; azért mesélem el, mert ezt ki nem találnák. A ma hatályos polgári törvénykönyvben van egy olyan jogintézmény, hogy ági öröklés. Az ági öröklés Európa jogrendjében ismeretlen. Az ági öröklés úgy került be a magyar polgári törvénykönyvbe, ho gy 1959ben - vagy azt megelőzően - közvéleménykutatást tartottak arról, hogy a magyar nép mit gondol, adott felállásban ki örökölné a vagyont, és az jött ki ebből a közvéleménykutatásból, hogy a magyar nép lelkében az ági öröklés benne van; hát kodifiká lták. '59et írunk, még egyszer: a legsötétebb időket, és azért ez jó példa lehet arra, hogy a törvény mitől tudta a hosszú időket átélni, és hatályban maradni. Ha már itt tartok, és erről beszéltem a bevezetőmben, akkor engedjék meg, hogy egy lehetetlen v állalkozást is tegyek. Ugyanis számos szélsőjobboldali orgánumban lehet olvasni, hogy édesapám Rákosinak alkotmányt csinált, meg a büntető törvénykönyvet csinálta. Csak jelzem, hogy ez mind hazugság; apám polgári jogász volt, és a nevéhez két törvény kapcs olódik: a Ptk., amiről most beszélünk, és az úgynevezett International Sale of Goods Act, ez egy ENSZesernyő alatt létrehozott nemzetközi egyezmény az áruk adásvételéről. Ami ebben nagyszerű dolog volt, hogy a common law, tehát az angol jog és a kontinent ális jog gondolkodásában meglévő óriási különbséget sikerült összehangolnia, és ennek a konferenciának édesapám volt az elnöke. De még egyszer: büntető törvénykönyvhöz meg ilyenekhez semmi köze nem volt. Tudom persze, hogy lehetetlen vállalkozás ezt cáfoln i a parlament szószékéről; ez olyan, mint a holokauszttagadás, nem lehet érvelni, aki azt akarja hirdetni, hogy ez volt, az ezt fogja hirdetni a továbbiakban is, de azért a parlamenti jegyzőkönyv ezt mégiscsak rögzítse. Tisztelt Országgyűlés! A köztársaság i elnök úr, Sólyom László elnök úr valóban, ahogy Salamon képviselő úr helyesen mondta, 14 oldalas levélben tájékoztatta az Országgyűlés elnökét és az Országgyűlést kifogásairól. Ebben a zűrzavaros belpolitikai helyzetben joggal merül fel a kérdés, hogy ho gyan kezeljünk egy ilyen levelet. Annál is inkább, mert a köztársasági elnök úr politikailag az eddigi köztársasági elnökök között talán a legmegosztóbb személyiség, aki - úgy tűnik - a legkisebb skrupulus nélkül képes az egyik oldal mellett letenni a voks át, és csak az ő érveit hangsúlyozni, a másik oldal érveit pedig figyelmen kívül hagyni, az egyik oldal hazugságairól sokáig beszélni, a másik oldal hazugságait pedig észre sem venni. Ez egy politikai probléma, tisztelt Országgyűlés; ez egy politikai probl éma. Hogy ez mennyire így van, idézném államtitkár úr szavait - amit egyébként a képviselő úr megismételt , amikor azt mondja a magyar kormány képviselője a parlamenti vitában - most idézem, mert felírtam: “megnyugtató számunkra, hogy a köztársasági elnök nem találta alkotmányellenesnek a törvényt”; ez mindent elmond a belpolitikai helyzetről.
