Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 27 (236. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2026 Nézzük, tulajdonképpen mik azok a rendelkezések, azok az új rendelkezések, amelyeket a törvényj avaslat bevezet vagy bevezetne. Kezdjük azzal a - legnagyobb vitát kiváltott, noha megítélésem szerint egyáltalán nem a törvényjavaslat lényegét tükröző - kérdéssel, ami a vállalkozói közintézeti besorolást illeti. Mielőtt a vállalkozói közintézeti besorol ást nagyon erősen elkezdjük támadni, célszerű talán megvizsgálni, hogy mi is a vállalkozói közintézet. Tisztelt Képviselőtársaim! A vállalkozói közintézet a költségvetésből gazdálkodó szervnek egy olyan formája, amely speciális tevékenységet folytató, költ ségvetésből gazdálkodó szervekre jött létre az úgynevezett státustörvény keretében. Arról van ugyanis szó, hogy számos, költségvetésből gazdálkodó szerv folytat olyan tevékenységet is - mégpedig nemcsak marginálisan, hanem tevékenysége jelentős részét kite vő olyan jelentőséget , amelynek folytatása során piaci szereplőkkel kénytelen versenyezni. Ebben a versenyben pedig komoly versenyhátrányt okoz számára az, ha a költségvetési intézményekre vonatkozó merev gazdálkodási szabályokat kénytelen alkalmazni, va gyis a vállalkozói közintézet azért jött létre, azért találta ki a státustörvény, hogy az ilyen, költségvetésből gazdálkodó szervek részére lehetőséget biztosítson a költségvetési intézményeket gúzsba kötő szabályok egynémelyikétől való megszabadulásra. Ti sztelt Képviselőtársaim! Mi az, amit egy vállalkozói közintézet nem tud a gazdasági társasághoz képest? Két ilyen dolog van: az egyik, hogy nem rendelkezik a tulajdonnal szabadon; a másik, hogy a munkavállalói nem a munka törvénykönyve, hanem a közalkalmaz ottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartoznak. (14.30) Ez az a két dolog, amiben alapvetően különbözik egy vállalkozói közintézet egy gazdasági társaságtól. Tökéletesen érthetetlen tehát a törvényjavaslat ezen rendelkezésének olyan kritikája, ami arról szól, hogy nem támogatjuk, mert privatizációhoz vezet, nem támogatjuk, mert el fogják veszíteni a közalkalmazotti státusukat az ott dolgozó munkavállalók. Pontosan ez az a két dolog, amiről a vállalkozói közintézet nem szól, pontosan ez az a két dolo g, amiben nem enged a költségvetési intézmény jogállásából, minden más dologban igen. A vállalkozói közintézet tehát azért jött létre, hogy egy költségvetésből gazdálkodó szerv anélkül lehessen versenyképesebb a piacon, hogy gazdasági társasággá alakulna, és hatékonyan biztosítja azokat a korlátokat, hogy a gazdasági társaságra jellemző vonásokat ne lehessen itt alkalmazni, azokat, amelyek végső soron megszüntetnék ennek költségvetési intézmény voltát. Így tehát, tisztelt képviselőtársaim... Pósán képviselő úr említette a térdszalagrendet; ismeretes módon a térdszalagrendnek a jelmondata az “Honi soit qui mal y pense”, vagyis becstelen az, aki rosszra gondol. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem tudok jobbat mondani: aki ebből a törvényjavaslatból arra következ tet, hogy itt a privatizáció veszélye forog fenn, aki ebből a törvényjavaslatból arra következtet, hogy itt az a hátsó szándék munkál, hogy a közalkalmazottakat munkavállalókká minősítsük át, az vagy meg akar téveszteni másokat, vagy nem tudja, hogy mit be szél. Ami már most, tisztelt képviselőtársaim, megítélésem szerint a törvényjavaslat összehasonlíthatatlanul lényegesebb elemét jelenti, az a felsőoktatás minőségének védelme, azok a szabályok, amelyek a felsőoktatás minőségét próbálják javítani, azt próbá lják védeni. Ha visszatekintünk, a rendszerváltás óta a felsőoktatásban talán az egyik legjellemzőbb, legmarkánsabb folyamat az expanzió. A felsőoktatás expanziójára, lássuk be, szükség volt. Azt, amit a Kádárrendszer ránk hagyományozott, azt a rendkívül szűk körű, korlátozott felsőoktatást, mindenképpen nagyságrenddel kellett bővíteni. Ez megtörtént, ám az expanzió, most már talán inkább azt mondanám, burjánzás, azóta is folytatódik, és lássuk be, igen gyakran ez a mennyiségi burjánzás a minőség rovására megy. Eddig is az volt a helyzet, hogy a felsőoktatási törvény vagy más jogszabályok igyekeztek ezeknek a burjánzó jelenségeknek gátját állni. Amikor a hallgatói létszám túlzottan radikálisan növekedett, amikor egy intézmény a normatív finanszírozás érdeké ben annyi hallgatót vett fel, amennyit a lehetőségei, kapacitása okán már jó minőségben nem tudott
