Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 27 (236. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP):
2008 Most az írásban előre bejelentett felszólalók és a normál szót kérők következnek. Elsőként megadom a hozzászólás lehetőségét TataiTóth András képviselő úrnak. A képviselő úrnak 15 perces időkerete van, parancsoljon! TATAITÓTH ANDRÁS (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök assz ony. Tisztelt Országgyűlés! Rövidebben próbálom meg összefoglalni a mondanivalómat a képviselőtársaim által benyújtott indítványról, amelynek a szükségességét és indokoltságát támogatom. Ehhez szeretnék néhány érvvel hozzájárulni. Meggyőződésem szerint ala pvetően sérti az iskola minden szereplőjének, tehát szülőknek, gyermekeknek, pedagógusoknak az alkotmányos alapjogait az iskolai erőszak, agresszió bármilyen formája, jelenjen ez meg verbálisan vagy fizikai erőszak formájában. Biztosítani kell a lehetősége k szerint a védelmet, minden iskolai szereplő védelmét az agresszióval szemben. Azzal együtt vallom ezt, hogy tudom, hogy nem választható el az iskola a társadalom egészétől, és ha a társadalomban a konfliktuskezelésnek elfogadott módszeré t jelenti a verbális agresszió, ilyen elfogadott módszert jelent esetenként a társadalomban a fizikai agresszió megjelenése, akkor nagyon nehéz ezt az iskolától távol tartani. Ezzel együtt azt gondolom, és csatlakozom államtitkár úrhoz, a bizottsági előadó Kormos Dénes képviselő úrhoz és az előterjesztőhöz is, hogy határozottabban ki kell állnunk, a társadalom egészének, a munkájukat szakszerűen végző pedagógusok, intézményvezetők, tantestületek mellett. Olyan kell hogy legyen, olyanná kell váljon a társada lmi környezet, amelyben az iskolafenntartó önkormányzatok, a közvetlen társadalmi környezet, a helyi jegyző, de az állami intézmények is, az Oktatási Minisztériumtól kezdve a különböző ellenőrzést végző hivatalokig, vagy a védőnői hálózat, egészségügyi ell átó hálózat, a családsegítő intézményrendszer, a gyermekvédelmi, a szociális ellátó szervezetek, a térségi és a központi közigazgatás intézményei mindannyian segítsék az iskolákat a munkájukban. Nem hagyhatjuk tehát magukra az óvodákat, iskolákat, az ott d olgozó pedagógusokat, ha ilyen jelenségek lépnek föl. Segíteni kell, hogy a mindennapi élettel - neveléssel és oktatással - együtt járó konfliktusokat a pedagógusok, a szülők és a gyermekek együttműködéssel tudják kezelni, megoldani, ahogy itt ezt már több en megemlítették. Segíteni kell, és ez a beterjesztett törvényjavaslat is azt szolgálja, tehát segíteni kell az iskolai normaképzést, segíteni kell egy olyan követelményrendszer, előírásrendszer, szabályrendszer kialakítását, amely ezt az együttműködést sz olgálja. Ezzel együtt ki kell dolgozni minden egyes intézményben a panaszkezelés módját is, milyen eljárást kell követnie a szülőnek akkor, ha valódi vagy vélt sérelme van az iskolával szemben. Mindezekkel együtt a gyermekek alapvető érdeke, hogy az iskolá ban értelmes rend, következetesen betartott, a gyermekek életkorához igazodó munkafegyelem legyen. Ennek hiánya is hozzájárul az agresszió feléledéséhez, fokozódásához. Ki kell jelentenünk azt, hogy ha a konkfliktusok az iskolában, az osztályteremben, az i skolai munka során keletkeznek, akkor ezeket a konfliktusokat elsősorban pedagógiai, szakmai módon kell kezelni. A helyi pedagógiai szakmai megoldások kerüljenek az előtérbe; a jogi eszköz, amiről a törvényhozás kapcsán beszélünk, csak végső eszközként, ah ogy az előterjesztő is hangsúlyozta, tehát csak végső eszközként kezelhető. De ha mégis be kell avatkozni az iskola életébe jogszabályokat alkalmazva, akkor ez az eljárás gyors legyen, a döntés időben szülessen meg, mert itt az elhúzódó bírósági és egyéb e ljárások már nem szolgálják az iskolai rend kialakulását, ha a konfliktustól számított kéthárom éven belül születik csak döntés. Ehhez akár - ha szükséges - törvényt is kell módosítani, hogy felgyorsuljanak ezek az eljárások. És végül még egy ügyről szere tnék szólni, amely nem kockázatmentes, ha ezt fölvetjük, de nagyon sok panasz érkezik az iskolákból esetenként a fékezhetetlen, kezelhetetlen gyermekek ügyében, amivel szemben az iskola által birtokolt pedagógiai módszerek, eszközök nem hoznak eredményt. U gyanakkor ha egy osztályban egykét ilyen gyermek van, akkor előbbutóbb felgyorsul
