Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 27 (236. szám) - A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
1994 természetesen nem az államtitkár ú r helyett, ezt ő értelemszerűen meg fogja tenni, hanem a saját véleményem kifejteni a felvetésekről. Egyrészt abszolút megfontolandó az, amit Hankó Faragó Miklós képviselőtársam és Horváth Zsolt képviselőtársam mondott, hogy abban az esetben is tartalmazha tna rendelkezést esetleg a jogszabály, hogy mi van akkor, ha a jegyzőhöz fordul közvetlenül a sértett, és akkor milyen módon vehető igénybe a rendőrség közreműködése. Lehet, hogy ezt én tudom rosszul - és abban az esetben értelemszerűen pártolható egy ilye n módosító javaslat meglátásom szerint , de a jegyző az eljárása során bármikor fordulhat a rendőrséghez a hatóságnak a segítségét kérve, tehát ha a sértett oda fordul, és a jegyző úgy látja, hogy szükség van a rendőrségnek a segítségére, akkor ezt ő maga kérheti meg. Ha ez nem így van, és én ebben tévedek, akkor azt gondolom, hogy Hankó Faragó képviselőtársamnak is igaza van abban, hogy e vonatkozásban érdemes még egyszer átgondolni az esetleges módosítás szükségességét. Azzal nem értek egyet viszont, hog y a jegyzőtől teljes mértékben el kéne vonni az ilyen szabálysértések kezelését, illetve elbírálásának a lehetőségét, ugyanis a jegyzőnek… És a jogszabály sem ezt mondja, illetve az előterjesztés sem ezt mondja, hogy a jegyzőnek nincsen szakértelme az ilye n ügyekhez, hanem az ilyen ügyek egyes elemeihez nincsen szakértelme. Nyilvánvalóan nem tud motozni, nem tud igazoltatni, nem tud helyszíni szemlét foganatosítani, és még egy sor olyan eljárási cselekményt, ami szükséges lehet egy ilyen ügyben, de természe tesen más vonatkozásban pedig igenis megvan a jegyzőnek a szakértelme. Az pedig, hogy hatáskörmegosztás legyen egy eljárásban különböző hatóságok között, egyáltalán nem ritka. Hogy csak a legklasszikusabbat említsem, akár még azt tudom mondani, hogy szabál ysértési ügyekben is a bíróság és a rendőrség egyébként együttműködik, mert értelemszerűen a bíróságnak sincs meg az a szakértelme, ami a rendőrségnek megvan bizonyos vonatkozásban, más vonatkozásban viszont a bíróságnak nagyobb a kompetenciája, mint a ren dőrségnek, és ezt, azt gondolom, hogy a jegyző és a rendőrség vonatkozásában is érdemes szem előtt tartani és átgondolni. A kár megtérítésének a kötelezettsége: talán ez volt az, ami a legjobban motivált arra, hogy szót kérjek. Ugyanis természetes dolog az , és tartalmazza ez az előterjesztés is, hogy az elkövető a kárt mindenképpen köteles megtéríteni, sőt kifejezetten szigorító rendelkezést tartalmaz e vonatkozásban, mert a hatóságot kötelezi arra, tehát kötelességévé teszi, hogy a határozatban arról rende lkezzen, hogy a kárt meg kell térítenie az elkövetőnek. De én úgy hiszem, és erre próbáltam utalni röviden az első felszólalásomban is, hogy az egy helyes törekvés, hogyha azt mondjuk, hogy amellett - és nagyon hangsúlyozva, hogy amellett , hogy bűn bünte tlenül nem maradhat, nagyobb hangsúlyt fektetünk egy picit a sértetti érdekekre, mint az állam büntetőhatalmi igényeinek a teljességére. Másként fogalmazva, a sértettnek elemi érdeke az, hogy minél hamarabb térüljön meg a kára, és biztosan megtérüljön a ká ra, mert az, hogy köteleznek valakit a kár megtérítésére, még értelemszerűen nem biztosítja azt, hogy azt mindenképpen meg is fogja fizetni, tehát lehetséges, hogy nem lehet tőle semmilyen módon a pénzt behajtani. Erre tesz egyébként javaslatot az előterje sztés, hogy milyen módon lehet elérni azt, hogy a jelenleginél hatékonyabban lehessen ezeket az összegeket behajtani, illetve magát természetesen a kiszabott bírságot, de lehetséges, hogy ez nem vezet eredményre. Ha megfizeti, akkor biztos eredményre vezet , és egy dolog egészen biztos, hogy hamarabb jut a pénzéhez a sértett abban az esetben, ha önként fizeti meg a szabálysértés elkövetője, ugyanis ez a lehetőség, ami gyakorlatilag egyfajta enyhítést biztosít, csak akkor áll fenn, ha a határozat meghozatala előtt tesz eleget ennek a kötelezettségének. Tehát én azt gondolom, hogy főleg egy ilyen ügyben a sértetti érdekek bizony indokolttá teszik azt, hogy ha úgy tetszik, ezt a magatartását az elkövetőnek a jogalkotó, és ilyenformán a jogalkalmazó is honorálja azzal, hogy kisebb büntetést fog kapni akkor, ha a kárt egyébként megtéríti. Tehát hangsúlyozom, arról semmiképpen nincs szó, hogy bárkinek a cselekménye, aki szabálysértést vagy bűncselekményt követ el, büntetlen maradna, arról van szó, hogy enyhébben
