Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 27 (236. szám) - A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ):
1990 Tehát mára a jogalkalmazásnak igen komoly akadályozó tényezőjévé vált az a körülmény, hogy a szabálysértési joganyag nem egy kódex formájában kerül meghatározásra, hanem a jogrendben kü lönböző területeken találkozhatunk vele. Holott, ha ez egységes szerkezetben, a kódex követelményeinek megfelelően, világosan megfogalmazott tényállásokkal, világos, egységes eljárási szabályokkal kerülne megfogalmazásra, akkor mind az állampolgárok számár a a jogkövetés tekintetében, mind a hatóságoknak a jogalkalmazás szempontjából véleményem szerint sokkal egyértelműbbé és világosabbá válna a szabályozás. Ha szabad egy példát említem a hatásköri bizonytalanságokra vonatkozóan. Az imént felszólalásában Bár ándy Gergely kollégám említést tett arról, hogy egy új szabálynak köszönhetően - amely a 10. §ban kerül meghatározásra - ”Abban az esetben, ha a tulajdon elleni szabálysértés miatt a feljelentést a rendőrségnél teszik meg, és a késedelem az elkövető kilét ének megállapítását veszélyezteti, vagy a bizonyítékok eltüntetésével, eltűnésével járhat, illetve ha az az eredményes felderítés érdekében szükséges, a rendőrségnek a következő intézkedéseket kell megtennie.” Ebből a megfogalmazásból az következik, főleg az első tagmondatból, hogy ha a szabálysértési feljelentést a rendőrségnél teszik meg. Ha a feljelentést nem a rendőrségnél teszik, hanem a jegyzőnél, ez a törvényhely nem alkalmazandó vagy nem alkalmazható. Egészen biztos, hogy értelmezési probléma keletk ezik, egészen biztos az, hogy nem egyértelmű, hogy ebben az esetben a jegyző, mondjuk, dönthetnee úgy, hogy amennyiben a további törvényi feltételek fennállnak és szükséges, akkor felkéri a rendőrséget mindazoknak a teljesítésére, amelyet a törvényhely it t megfogalmaz. Hiszen az első félmondat teljesen egyértelműen csak abban az esetben teszi ezt lehetővé vagy kötelezővé, ha a rendőrségnél teszik a feljelentést. Azaz más eljárási szabályok kerülnek alkalmazásra egy rendőrség előtti feljelentés esetében és mások egy jegyzőnél történő feljelentés esetében. A kormányzati törekvés céljával egyetértünk, sok minden tekintetben ez a törvényjavaslat alkalmas is arra, hogy javítson a jelenlegi, nem túl jó helyzeten. Ezt mások is elmondták már előttem, hogy ma a magy ar társadalom egy igen jelentős hányada úgy érzi, hogy ha a sérelmére, főleg tulajdonjogát érintően a sérelmére szabálysértést követnek el, akkor igazából védtelen marad. Hiába megy el feljelentést tenni; ha a rendőrségre megy, azt mondják neki, hogy nincs rá emberünk, nincs rá kapacitás, jelentéktelen dolog, soha nem fogjuk megtalálni az elkövetőt, azaz megpróbálják egyszerűen lerázni. Nem alkalmas ez a törvény arra, hogy például azokat az eseteket kiszűrje, és megoldást adjon, amikor egyszerűen elküldik a sértettet, és nem foglalkoznak az ügyével. Nagyonnagyon sok ilyen ügy van. Ezt egy törvény persze nagyon nehezen képes kezelni, hiszen, hogyha nem indul egy eljárás, onnantól kezdve nincs, és akkor nincs mit alkalmazni rá vonatkozóan, holott a sérelem, t udjuk, hogy megtörténik. Nagyon sok esetben tapasztaljuk azt, amiről egyébként szintén említést tett már Bárándy Gergely is, hogy a büntető törvénykönyv 316. §ának (2) bekezdésében foglaltakat, azaz azt a követelményt, hogy a szabálysértési értékre elköve tett, de különböző minősítő körülményekkel együtt elkövetett cselekmény bűncselekmény, büntetőügyet kellene indítania a hatóságoknak, hivatalból üldözendő cselekményként. Hozzávetőlegesen 89 olyan körülményt foglal magában a büntető törvénykönyv ezen szak asza, amely a szabálysértési értékre, azaz a 20 ezer forintos értékhatár alatti értékre elkövetett cselekményeket fölminősíti bűncselekménnyé, és ekként rendeli elbírálni a cselekményt. Nagyon kevés olyan ügyet ismerünk, amikor a rendőrség meggyőződne arró l, hogy valóban - vagy akár a jegyző, hogyha a bejelentést, feljelentést nála teszik , hogy valóban kelle vizsgálni ezen minősítő körülményeknek a meglétét vagy hiányát. Azaz nagyon sok bűncselekmény azért marad felderítetlen, mert egyszerűen a hatóságok nem foglalkoznak azzal, hogy egy ilyen minősítő körülménynek köszönhetően a cselekmény immáron nem szabálysértés, hanem bűncselekmény. Egyetértünk azzal, hogy az értékhatárok rendszerén nem indokolt pillanatnyilag módosítani, ez a jogbiztonság érdekében i s egy nagyon fontos belátása a kormánynak. Tehát véleményem szerint nagy hiba lett volna, hogyha az ilyen típusú, megnövekedett számú cselekmények kapcsán megint az
