Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 27 (236. szám) - A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1980 Az előbbi vitában már hallottuk, hogy a honvédséget illetően hogy alakultak a dolgok, s azt is lehet mondani tulajdonképpen, hogy a Magyar Honvédségre vonatkozó szabályozás döntő része ma már kivonult az egységes Hszt. alól, és egészen odáig - ami szint én szóba került az előző vitában , hogy ma a hivatásos szolgálatban lévőknek egy nem jelentéktelen része külföldön teljesít szolgálatot - rendőrök is, katonák is , és e megbízatások belső és nemzetközi joggal való összhangjának a megteremtése fontos fela dat. S akkor még nem beszéltünk arról a kérdésről, amit államtitkár úr az expozéjában joggal hangsúlyozott, hogy példának okáért a közbiztonság erősítése érdekében ma már másfajta szolgálatteljesítés, irányítási rendszer szükséges, mint akár 15 vagy 20 évv el ezelőtt. Sokkal mobilabbnak kell lennie a rendőrségnek, s nemcsak abban az értelemben, hogy gyorsan a helyszínen legyen, hanem abban az értelemben is, hogy jó időben felkészült rendőr legyen ott, ahol igazán intézkedni kell. S az a statikusságot erősítő jogi szabályozás, ami példának okáért a rendőrökre vonatkozott, ma már ezt a szakmai követelményt nem elégíti ki. Tehát azt hiszem, hogy a módosítás indoka vitathatatlan. Felvetődött - nem először , hogy nem kellenee egy átfogó Hszt.t készíteni. Biztos , hogy egyszer kell, bár mindjárt hozzáteszem, hogy amikor ezt a kérdést fölvetjük, azt a kérdést is föl kell vetni, hogy lehete egyáltalán egységes Hszt.t csinálni, tehát minden fegyveres testületre, szervre vagy szolgálati viszonyrendszerben működő sze rvre egységes szabályozást alkotni. Éppen Csampa képviselő úr a bizottság kisebbségi véleményét ismertetve említette meg azt az örök problémát, hogy a Hszt. szabályozza a pótlékrendszernek egy egészen differenciált és ma már szinte áttekinthetetlen struktú ráját. Egy egységes Hszt.nél nyilván akkor lehet a pótlékrendszeren változtatni, ha változtatunk az adott szervezet struktúráján, feladatkörén, példának okáért azt a régi, sokszor szóvá tett dilemmát valahogy eldöntjük, hogy a rendőrség mennyire illeszked jék be a civil közszolgálatba, mennyire legyen annak egyfajta része. De amíg erre a kérdésre nem adunk megfelelő választ, addig nehéz elkerülni a szabályozás ilyetén való voltát, ami önmagában - mondom - a kritikát jogossá teszi, és folyamatosan felveti az t a kérdést, hogy akkor legyene egységes Hszt., vagy egyáltalán lehete egységes Hszt.t csinálni. (10.50) A javaslat a Hszt. jelenlegi rendszeréhez igazodik, a jelenlegi felállásra, struktúrákra próbál a jelenlegi problémákat felvetve válaszokat adni. Er ről az államtitkár úr nagyvonalú áttekintést adott, aminek valóban az a lényege, hogy a szolgálatteljesítés és a szolgálatirányítás illeszkedjék ahhoz a szakmai követelményhez, hogy elsősorban a rendőrség mobilabb legyen, meg tudjon ott jelenni, ahol igazá ndiból szükség van rá. És választ próbál adni arra a megint csak hosszú idő óta felvetődő dilemmára, hogy egyszerre kell a hivatásos szolgálatot teljesítők pluszkötelezettségéhez igazítani a rájuk vonatkozó szabályozást, ennek a szabályozásnak azonban olya nnak kell lenni, hogy egyszerre ismerje el ezt a pluszteljesítményt, azonban ne ösztönözzön a szervezet elhagyására. Fölvetődött ez a kérdés itt a kisebbségi vélemény ismertetése kapcsán is. Az alapvető jogi szabályozáson, tehát azon, hogy egy szolgálati i dőhöz kötötten bizonyos pluszjogosultsága legyen a hivatásos szolgálati viszonyban lévőnek, nem hiszem, hogy változtatni kell. Azon kell elsősorban gondolkodni, hogy hogyan lehet ténylegesen ösztönözni, hogy a szervezetben maradjon. Erre vonatkozólag az el múlt időszakban több intézkedés történt, és a törvényjavaslat is, a mostani módosító javaslat is tartalmaz erre vonatkozó szabályokat. De hangsúlyozom, hogy nem lehet azt a különbséget nem tudomásul venni, amit mondjuk, egy hivatásos rendőr és egy munkavis zonyban lévő civil vagy akár csak egy köztisztviselő végez. Azt a pluszáldozatot, amit követel a társadalom a szolgálatot ellátóktól, valahogy honorálni kell. Meg kell találni persze, hangsúlyozom még egyszer, azt a kényes egyensúlyt, ami egyszerre végzi e l ezt a honorálást, és egyszerre tartja az állományt stabilan. Hozzáteszem, hogy az, ami most itt kialakult, hogy többen mentek el a szolgálati idő betöltésére való hivatkozással a rendőrségtől, ez egy kicsit a rendőrség korfájából adódó dolog is volt. Azt
