Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 27 (236. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - DR. MESTER LÁSZLÓ (MSZP):
1958 Az Országgyűlés őszi ülésszakának 17. ülésnapja 2009. október 27én, kedden (9.03 ó ra - Elnök: Pelczné dr. Gáll Ildikó Jegyzők: Móring József Attila és Nyakó István) ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó) : Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a jelen lévő képviselőket, a kormány megjelent tagjait és minden kedves nézőt, aki figyelemmel k íséri munkánkat. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 17. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Nyakó István és Móring József Attila jegyzők lesznek segítségemre. Napirenden kívüli felszólalók: E LNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Mester László frakcióvezetőhelyettes úr, az MSZP részéről: “Idősek hónapja” a hozzászólásának címe. Parancsoljon! DR. MESTER LÁSZLÓ (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! 1991 óta minden év október elején szerte a világban megemlékeznek az idősek világnapjáról, az egész októberben zajló ünnepségek keretében, amelynek köszönhetően beszélhetünk akár idősek hónap járól is, a kisebbnagyobb közösségek köszöntik az időskorúakat. Nincs ez másképpen a XVIII. kerületben sem, amelynek önkormányzata a rendszerváltás óta szoros kapcsolatot ápol a kerületi idősekkel és a civil szervezetekkel. Nem véletlen, hogy önkormányzat unk kétszer is részesült “Idősbarát önkormányzat”díjban az elmúlt évek során. Együttműködésünk szerteágazó és folyamatos, és ilyenkor, októberben az idősek világnapjához kötődő önkormányzati és civil szervezetek által szervezett rendezvényeken összegezni szoktuk az elmúlt időszak eseményeit, közös munkánk eredményét. Fel lehetne sorolni sok területet, kötelező és önként vállalt feladatokat, mégis a legfontosabbnak egyes célok és alapelvek megemlítését tartom, amelyek az időskorúak érdekében végzett munkánk at áthatják és meghatározzák. A legfontosabb cél talán, ami egyúttal szemléletmód is, az időskori aktivitás megőrzése. Nap mint nap látjuk, hogy az idősebbek részéről a szándék megvan arra, hogy a közösség aktív és hasznos munkát végző tagjai maradjanak. E z azonban rajtunk is múlik. A mindennapi rohanás közben meghalljuke a hangjukat? Ha igen, képesek vagyunke olyan környezetet teremteni, ami nyitott és befogadó irányukban? Vajon a közösség minden tagja átérzie a felelősséget az idősebb generáció iránt? Ennek jegyében hajlandóe cselekedni maga is? Aktivitás, gondoskodás, szolidaritás, társadalmi párbeszéd - jogszabályokban gyakran előforduló szavak, amelyek azonban társadalmi elismerés és támogatás nélkül holt betűk maradnak. Könnyen belátható, hogy az i dősekkel való foglalkozást mint általános feladatot nem lehet jogszabályban előírni. A jogi normák csak kereteket adhatnak, irányíthatják a helyi és országos döntéshozók kezét, de nem pótolhatják a társadalom, a kisebb közösségek önkéntes vállalásait. Az i dősek esetében tehát országos és helyi szinten egyaránt a feladatunk legalább kettős. Igyekeznünk kell jogszabályban előírt kötelezettségeinket különösen az egészségügyben, a szociális ellátás, illetve az akadálymentesítés területén, az idősek igényeire is figyelemmel, a lehető legmagasabb szinten teljesíteni. Ám ha az egyes közösségek és maga a társadalom nem érzi feladatának, hogy gondoskodjon a csoportról, akkor minden előírás hiábavaló.
