Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 26 (235. szám) - Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi …. törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - BECSÓ ZSOLT (Fidesz):
1951 Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Örömmel értesültünk a kormány szent meggyőződéséről, amely szerint a magyar gazdaság elsőnek lábal ki a válságból. Vajon miből táplálkozik a kormány optimizmusa a jövő iránt? Valószínű, hogy sokkal közelebb kerülhetnének a valósághoz, ha levennék rózsaszínű szemüvegüket, és elmélyednének a statisztikai jelentésekben, amelyek kendőzetlenül tárják elénk az igazságot. Például azt, ho gy az ipari termelés az év első nyolc hónapjában több mint 20 százalékkal volt kevesebb az előző esztendő azonos időszakához képest. Az ipari export augusztusban 18,2 százalékkal mérséklődött, a belföldi értékesítés 15 százalékkal volt kevesebb. Az új expo rtrendelések 22,7 százalékkal, az új belföldi rendelések 16,8 százalékkal csökkentek 2008 augusztusához képest. Úgy tűnik, hogy a lejtőn nincs megállás. Megdöbbentő, hogy különböző okok miatt több mint 26 ezer céget, döntően kis- és közepes vállalkozást tö röltek 2008 októbere és 2009 szeptembere között, ami 40 százalékkal több, mint a megelőző egy évben volt. Az üzleti élet szereplőire jellemző az eladósodás, a piacról való menekülés, a fejlesztési források hiánya. Kivéve a kiválasztottakat, mert a kormány vállalkozásbarát politikája főként a barátok vállalkozását jelenti. Az adatok azt bizonyítják, hogy nemcsak a gazdaság, hanem az egész magyar társadalom is súlyos válságba került. Drámaian csökkentek a reálkeresetek, eladósodtak a tartalékaikat felélő, a m egélhetés bizonytalanságában szenvedő családok. A kormány szociális érzékenységének nyoma sincs. Tisztelt Ház! Az Északmagyarországi Regionális Munkaügyi Központ kimutatása szerint BorsodAbaújZemplén megyében van a legtöbb nyilvántartott munkanélküli, s zámuk szeptemberben meghaladta a 68 ezer főt. Heves megyében 20 ezer a regisztrált álláskereső. Nógrád megyében több mint 18 ezer munkanélkülit tartanak nyilván, a munkaképes lakosság 18 százalékát. Ez a megyék között a harmadik legrosszabb mutató. Jellemz ően, az országban nyilvántartott pályakezdő álláskeresők közül minden ötödik az északmagyarországi régióban él. Nagyon kevés esélyük van az elhelyezkedésre, de még az átképzésre is. A kormány munkahelyteremtő ígérete írott malaszt, fizetett hirdetésekben hangzatosan csengő propagandaszólam maradt. A jövő évi költségvetés pedig rátesz még egy lapáttal, tovább mélyíti a foglalkoztatási válságot. Életrevaló szikrája sem lelhető fel benne a gazdaság élénkítésének, a munkahelyteremtésnek; azaz a válság kezelésé nek annyit jelent, mint gúnárnak a felszámolás. Egy Salgótarjánban most kezdődő, közpénzen finanszírozott számítógépes tanfolyamra több százan jelentkeztek. Írd és mondd: összesen tizenkét fő felvételére volt keret! Az életen át tartó tanulás programjának ez is a része lenne? Megtanulni azt, hogy nincs lehetőség tanulni? Nógrád megyében 2006 és 2008 között 69 általános iskola átszervezésére kényszerültek az önkormányzatok, 14 iskolában szüntettek meg osztályokat. A legnagyobb csapás a nógrádi közoktatásra, hogy iskola nélkül maradtak olyan veretes történelmi múltú települések, mint például Mátraszőlős, Szanda, Ipolytarnóc, Mohora, Hasznos. Mintha egy háború hősi halottjainak nevét olvasnánk fel! Az átszervezések alól nem bújhatott ki Nógrád megye önkormányza ta sem. Intézmények összevonására, átvételére, átszervezésekre, létszámcsökkentésre került sor. Ne áltassuk magunkat! Nem az oktatásnevelés színvonalának növelése, hanem a pénzhiány szorító bilincse, a gazdaságosabb működés megteremtésének tiszavirágélet ű reménye vezényelte ezeket a lépéseket. (20.50) Tisztelt Országgyűlés! A kormány csiszolt fantáziája kiötlötte azt is, hogy az önkormányzatokat miként tegye saját településük sírásójává. Elegendő hozzá több száz milliárddal csökkenteni a kötelező feladato k ellátásához járó normatív támogatásokat. Egyszerűbb lett volna azt mondani, hogy nincs szükség a magyar vidékre. A végvárak vidékéről jelenthetem, hogy szenvedünk is annak rendjemódja szerint, ahogy azt a kormány nagy mesekönyvében megírták. Ne csodálko zzanak tehát azon, ha - finoman szólva - vidéken sem szeretik a Bajnai névvel fémjelzett szocialistaliberális asztaltársaságot.
