Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 26 (235. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - VELKEY GÁBOR (SZDSZ):
1930 hogy a végzettséggel mit ke zdhet az illető végzett személy, a tekintetben nincs különbség a különböző licencek között, vagyis ugyanarra használható mind a két papír, ha iskolarendszerű képzés eredményeként vagy azon kívüli képzés eredményeként kapja meg az illető képzett. (19.10) In nentől kezdve nem lenne szabad, hogy ebben különbség legyen. Tehát én sem az ágazati problémát látom itt, hanem a képzés szervezői közötti különbségeket látom. A negyedik kérdés megint egy ilyen elvi kérdés, az állami szerep. A fogalommeghatározásban, hogy ha nézzük a törvénymódosítást, kikerül az “állami vizsga” szó. Én azt gondolom, itt állami vizsgáról van szó, és az államnak kötelessége garantálni, hogy a vizsga színvonalas legyen, független legyen, és ebbe az irányba kellene a rendszert tolni. A törvény javaslat, hogy most a konkrétumokról beszéljünk, a szakképzési törvény 4/a pontjának beépítése, megítélésem szerint ez a módosítás kulcskérdése, ugyanis itt jelenik meg az a kérdés, hogy ki az, aki az iskolarendszeren kívüli szakmai vizsgát megszervezheti. A javaslat három lehetséges irányt nyit ki. Az egyik az engedélyezési eljárásban engedélyhez jutott, amit egy hatósági szereplő, egy hivatal végrehajt; ezt a részét a javaslatnak itt most nem akarom részletezni. A második számomra eléggé érthetetlen, az e ngedélyezési eljárástól függetlenül egy minisztériumi döntés eredményeként valamilyen szervezet. Ha valamilyen szervezet megkaphatja közvetlenül, akkor neki miért nem kell az engedélyezési eljáráson átmennie? Ezt a kitételt nehezen értem. A harmadik szerep lő pedig azok a szereplők, akik professzionálisan végeznek az állam jóvoltából iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli szakképzést, ilyenek a szakképző intézmények. Nem akarom felsorolni a törvényben szereplő összes szereplőt, csak jelezni szeretném, ho gy itt vannak az állami felnőttképzéssel foglalkozó intézmények, itt vannak a szakképző intézmények, vagyis minden olyan professzionális intézmény, amelyik főhivatásszerűen ezzel foglalkozik, és az állam valamilyen szempontból hat ezekre. Nos, ezek azok, a kik alanyi jogon, engedélyezési eljárás nélkül vehetnek részt a vizsgáztatásban. Én úgy gondolom, a törvény ezzel az engedélyezési eljárással, és ha az eddigi gyakorlatot tekintjük, akkor az eddigi gyakorlattal is a szakmai vizsgáztatói kört indokolatlanul szélesre nyitotta ki, miközben megítélésem szerint ezt a kört éppen a tartalmi követelmények garantálása és a színvonal megtartása miatt szűkíteni kellene. Ma az iskolarendszerű szakképzés intézményrendszere, hozzávéve még az állami felnőttképzé si intézményeket, ha területileg nézzük, tökéletesen lefedi az országot, nincsen olyan térség, ahol adott szakirányú szakmai képzést folytató iskolarendszerű képző intézmény nincs. Innentől kezdve, azt gondolom, az a helyes út, hogy ha az állam akarja gara ntálni az állami vizsga szakszerűségét, akkor nem kinyitja a piaci szereplők felé egy rosszul értelmezett versenyre hivatkozva a szolgáltatás lehetőségét, hanem az állami szereplőket jelöli ki az állami vizsga lefolytató szervezeteinek, amely állami szerep lők vagy önkormányzati szereplők, tehát professzionális szakképző intézmények meg fogják tudni szervezni ezt a vizsgát. És minden, a képzésben részt vevő piaci szereplő, a hallgatói meg a saját képzési területét is figyelembe véve, a közelben tud találni m egfelelő infrastruktúrával, szakemberekkel és minden egyébbel ellátott intézményt, ahol magát a szakmai vizsgáztatást meg lehet oldani. Én tehát azt gondolom, hogy a nagyon szélesre nyitott kapu inkább ártalmas, mintsem hasznos lenne. Úgy gondolom, ez a ku lcseleme különben ennek a módosításnak. Én tehát azt az irányt erősíteném, amelyik az alanyi jogosultsági körnek adná a szakmai vizsgáztatást, és az egyéb kört nem szélesítené, hanem szűkítené. Nyilván ez azt is jelenti, miután megítélésem szerint helyesen szabályozza a szakképzési törvény 4/b pontjában a módosítás az adminisztratív és a nyilvántartási ügyeket - itt nem értek egyet Kuzma Lászlóval; azt gondolom, hogy a nyilvántartás és az adminisztratív eljárások vagy a hatósági ügyintézés egységesítése az adatokhoz való hozzáférést, a visszaélések ellenőrzését inkább segíti, mint korlátozza. A kijelölt hivatal, éppen azért, mert professzionális hivatal, ebből következően az adatokat úgy tudja nyilvántartani, egységesen kezelni
