Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 26 (235. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - KUZMA LÁSZLÓ (KDNP):
1927 megvalósítani, viszont nem lehet egyiket sem olyan szinten preferálni, hogy az a másiknak hátrányára váljon. Ahogy elnézzük az elmúlt néhány év szakképzést érintő törvénymódosításait, meg kell állapí tsam így bevezetőként, általánosságban, hogy egyik irányba nagyon elcsúszott ennek a képzési szegmensnek a preferálása. Úgy érzem, hogy vannak olyan kormánypárti képviselők és hivatalnokok is, akik megfogalmazzák akár nyíltan, akár kevésbé nyíltan abbéli v éleményüket, hogy a szakképzést csak teljesen felnőttképzési kategóriaként is meg lehet valósítani. Ez egy nagyon téves következtetés, és sajnos e nagyon téves következtetés eredményeképpen születnek azok a törvényi előterjesztések, aminek most is tanúi va gyunk. Szeretném, ha a parlamentben is elhangozna az a bizonyos, sokat vitatott 2006/123. számú EKirányelv (9)(11) részének a szövegszerű és konkrétan ezt a törvényt érintő, idézett szövege. A (9) bekezdés azt mondja, hogy ez az irányelv csak azokra a kö vetelményekre alkalmazandó, amelyek szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot, illetve annak gyakorlását érintik. Nem olvasom fel az egészet, csak az idevonatkozó, konkrét részeket. A (10) bekezdés azt mondja, hogy ez az irányelv nem érinti a közpénzek egyes szolgáltatók általi igénybevételét szabályozó követelményeket. Ezek a követelmények különösen azt állapítják meg, milyen feltételek alapján részesülhetnek a szolgáltatók közfinanszírozásban, beleértve az egyedi szerződéses feltételeket és különösen olyan minőségi előírásokat, amelyeket - például a szociális szolgáltatások esetén - a közfinanszírozás igénybevételéhez be kell tartani. Tehát ezekre nem vonatkozik. Komoly retorikai gyakorlat, kedves képviselőtársaim, hogy kiderítsü k, hogy valóban, az idézett és többször számán nevezett európai irányelv vonatkozike erre az esetre, ha nem vonatkozik, akkor meg mire a sietség, hiszen mindenki ezt mondja, hogy ezt a bizonyos egyablakos módszert próbáljuk megvalósítani. Hogy is állunk e zzel az egyablakos szisztémával? 12 minisztériumot emleget itt mindenki, de mindeközben az utóbbi OKJmódosítás eredményeképpen a közel ezer OKJs szakmáról visszaállunk 400440 OKJs szakmára. Ha a ráépüléseket és az elágazásokat is figyelembe vesszük, ak kor ez egy olyan tragikus ballépése volt a kormányzat elmúlt 8 éves vagy 7 éves, szakképzést érintő intézkedéseinek, ami elévülhetetlen bűnnek számít, hiszen nemhogy csökkent a szakmák száma, hanem az eredeti ezres nagyságrendet is jelentősen meghaladta. A kkor mi volt a cél tulajdonképpen a szakképzés korszerűsítése kapcsán? Ismét csak arra szeretnék utalni, hogy azok a beavatkozások, amik elhangzottak és megtörténtek az elmúlt időszakban, nemhogy előrevitték, hanem éppen ellenkező hatást váltottak ki a sza kképzésben. Tehát akkor, amikor 12 minisztérium hatáskörét és annak hatását vizsgáljuk, akkor ennyi számosságú szakma mellett nem gondolom, hogy ez lenne a legnagyobb probléma, hogy 12 minisztérium foglalkozik ezzel a szakképzési problémával. Ha viszont ez a bizonyos kényszer elhárul, akkor egész nyugodtan leülhetünk, és megtárgyalhatjuk azokat a problémákat, amik valóban a szakképzést érintő problémák. A törvénytervezet egyértelműen egy új hivatalról beszél. Ha értelmező olvasással - még egyszer mondom - e lolvassuk magát az alaptörvényt és a szervesen hozzá kapcsolódó indokolást is, akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy új hivatalról beszélünk. Tehát mint a közoktatás egyéb területein az Oktatási Hivatalt mint különböző feladatokat ellátó hivatalt, ugya nígy a szakképzés területén is szándékozik a kormányzat létrehozni egy újabb hivatalt. Most az OH helyett talán SZOH, vagy nem tudom, mi lehet a neve. Nem gondolom, hogy újabb hivatalok gyártásával tudjuk megoldani a szakképzés problémáit, hanem tényszerű és konkrét intézkedéssel. A szakminisztériumok ennek a törvénynek a hatására jelentősen háttérbe szorulnak. Én elismerem, hogy a szakminisztériumoknak nem egy kedves gyereke az adott szakmáik gondozása, de pillanatnyilag az OKJt szabályozó jogszabályok eg yértelműen hozzárendelik egyes minisztériumokhoz az adott szakképesítéseket. Ezekkel a szakképesítésekkel szükséges foglalkozniuk a szakminisztériumoknak, és az egyes szakmai tartalmak és a szakmai tartalmak tényszerű megvalósításában és annak hatékonyságá ban, azt gondolom, hogy a szakminisztériumok a
