Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 15 (221. szám) - A hitelkárosultak megsegítéséről szóló törvényjavaslat előkészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó): - DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP):
186 Még valami: ez a magatartáskódex. Ebben valóban nem ugyanúgy látjuk a helyzetet, itt most többen is mondták, hogy ez az állam gyengeségét mutatja, én pedig azt gondolom, hogy nem így van. Éppen az önkéntes teljesítés az, ami előbbre visz. Azok a bankok, amelyek elfogadják ezt a magatartáskódexet, azok magukra nézve kötelezőnek tekintenek olyan magatartási szabályokat, amelyek igenis előbbre lépést jelentenek a korábbi gyakorlathoz, vagy ha tetszik, a jelenlegi gyakorlathoz képest. Amit László képviselő úr mondott, és idézett egy levélből, az tényleg felháborító, ezt azonnal a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete jelezte is bankoknak, és akkor indultak meg a tárgyalások. Tehát ez a banki magatartási kódex gyakorlatilag elkészült, néhány lépés van hátra, és ez megjelenik, és meggyőződésem, hogy ez a bankok által aláí randó kódex előbbre visz, mint ha törvénnyel kötelezünk mindenkit. Egyébként természetesen mi ezt elmondtuk a bankoknak, hogy amennyiben nem születik egy megnyugtató magatartáskódex, akkor nyilvánvalóan törvényi kötelezésre kerül sor. (15.50) S még valamit : az nem lenne szerencsés, ha most államosítani akarnánk a bankokat. Azok a megjegyzések, amiket voltak szívesek tenni, azt gondolom, újabb megfontolást érdemelnek az önök részéről. Mert egy piacgazdaságban az a célszerű, ha minden szervezet a saját felada tát látja el, s természetesen olyan szabályozást kell alkotni, amely lehetővé teszi, hogy minden szervezet, így a pénzintézetek is megfelelően működjenek. Megjegyzem, hogy éppen az Országgyűlés alkotott az elmúlt kétháromöt évben jó néhány olyan törvényt - a hitelintézeti törvény módosításaira gondolok , amelyek a szabályozást előbbre vitték, s ilyen módon azért sok minden változott a korábbi időszakhoz képest. Azt nem osztom, hogy az állam nem védi meg a polgárait. Ahogy jeleztem, az egyik fő célunk a k özbiztonság erősítése mellett a létbiztonság erősítése, amihez természetesen arra van szükség, hogy minél többen dolgozni tudjanak. Egyébként az a munkanélküliség, ami mára kialakult - s egész Európában így van ez , a válság következménye. Az a reményünk lehet, hogy csökken a válság, és nyilván van még egy létszámalkalmazkodás a versenyszférában, de ez jövőre javulhat, és akkor könnyebb lehet azoknak a családoknak a helyzete is. Éppen erre az átmeneti időre szolgálnak azok az intézkedések, amelyek történt ek. Ezek az áthidaló, átmeneti segítséget jelentő hitelek teszik lehetővé, hogy a családok ne veszítsék el a lakásukat. Pontosan erre törekszünk, ebben tehát megvan az egyetértés köztünk, csak a módszereket látjuk egy kicsit másként. Elnök asszony, köszönö m a lehetőséget. ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó) : Köszönöm, államtitkár úr. Tekintettel arra, hogy ön normál hozzászólásra is jelentkezett - de időközben a két percen túl megadtam a lehetőséget arra, hogy folytassa , kérem, hogy törölje azt a hozzászólási igényét. Kétperces hozzászólási kör következik. Négyen jelentkeztek kétperces hozzászólásra. Elsőként Lanczendorfer Erzsébet képviselőtársamnak adom meg a szót. Képviselő asszony! DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képvise lőtársaim! Nekem itt a parlament falai között kellett megtudnom államtitkár úrtól, hogy én egy virágzó, felfelé ívelő életszínvonalat produkáló Magyarországon élek. Államtitkár úr, menjen ki az emberek közé, azok közé, akik munkanélkülivé váltak, a hajlékt alanok közé, és menjen el azokhoz a családokhoz, akik az otthonukat elveszítették, s arra kérem, hogy hallja meg a szülők jajszavát és az elszakított gyerekek sikongását, és tolmácsolja azt a kormánynak. A kormány nem végezte el a feladatát! A kormány legf ontosabb feladata az, hogy az állampolgárokat szolgálja. Ez a legalapvetőbb kötelessége. Nem 3 ezer családnak nem lett volna szabad elveszítenie az otthonát, hanem egyetlen családnak sem! A szubszidiaritás elvét minden felelős kormánynak a gyakorlatban kel l érvényesítenie, ami azt jelenti, hogy ha a legkisebb emberi
