Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 20 (234. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
1736 Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a sz ót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP, normál felszólalásra. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Harrach képviselőtársunk néhány órával ezelőtt a kötelező tiszteletre és alázatra figyelmeztetett, ami t én tisztelettel elfogadok, bár azt hiszem, tisztelettel nyilván egymás iránt és alázattal azonban talán leginkább a hely szelleme iránt kellene viseltetnünk, a hely szelleme, a magyar parlamentarizmus iránt, és ez az alázat legalábbis megköveteli azt, ho gy a tévékamerák jelenlétében ne mondjunk olyanokat, amelyekről tudjuk, hogy a tévénéző nem tudja ellenőrizni, ezért azután kisebbnagyobb mértékben eltávolodhatunk az igazságtól. Soltész képviselőtársunk ezt tette három ízben is a gyermekétkezteté ssel kapcsolatban: először, amikor azt állította, csak akkor kaptunk észbe, amikor ők figyelmeztettek minket, ezt én megcáfoltam; utána azt állította, hogy igen, de a bizottságokban a szocialisták egy szót sem szóltak, ezt Tukacs képviselőtársam cáfolta me g; azután még arra is vetemedett, hogy Arató államtitkár úr szájába próbál olyan mondatokat adni, amiket ő nem mondott. Az sem teljesen úgy van, amit Harrach képviselő úr a nyugdíjakról mondott. Én attól tartok, hogy ebbe a 22,5 százalékba - most nincsenek előttem az adatok - már bele tetszett számolni az 1998. évit is, ami ugye, még a Hornkormány intézkedésének következménye volt. De mindenesetre, amit önök a nyugdíjakkal tettek, az két dolog volt. Egyrészt megváltoztatták a svájci indexálás bevezetésének szabályait, amitől ötvenegynéhány milliárd forintos kár érte a nyugdíjasokat, majd a svájci indexálásra kétszer, 2001ben és 2002ben - ez vitathatatlan - rátettek 33 százalékot. Ez volt az önök hozzájárulása ahhoz a nyugdíjemeléshez, amihez képest egyé bként a következő ciklusban a nyugdíjak reálértéke csaknem 40 százalékkal emelkedett. Tisztelt Ház! Ennyit az itt elhangzott vitáról. Nekem megütötte a fülemet az, amit Pánczél képviselőtársunk mondott egy módosító indítvánnyal kapcsolatban, hogy az oktatá s két szektorát játssza ki egymással. Ez a megjegyzés, tisztelt képviselőtársaim, a költségvetési módosító indítványok teljes nem ismeretéről tanúskodik. Egy költségvetési módosító indítvány mindig valamit megnövel, és azt valahonnan el kell vennie, ha úgy tetszik, mindig összeugraszt egymással két olyan szereplőt, amelyek közül az egyiket fontosabbnak tartja, mint a másikat. De akkor nézzük, önök kiket ugrasztottak egymásnak és mivel! Hoppál képviselőtársunk nagyon büszke volt az önök által benyújtott 1388 módosító indítványra. Azt kell mondanom, talán Hoppál képviselő urat kicsit túlzottan megragadta a mennyiség minőségbe való átcsapásának álmarxista tétele. (Soltész Miklós: Ezt kitől hallottad?) Hát, ez a mennyiség nem csapott át minőségbe, tisztelt képvi selőtársaim. Mindenekelőtt nézzük azt, honnan óhajtanak önök átcsoportosítani. Meglepő módon az 1388 módosító indítvány 90 százaléka ugyanazt a tizenöthúsz tételt célozza meg, ahonnan el akar pénzt venni. Ezek között van néhány, amelyeket én megértek, eze knek önök hangot is adtak, de az, hogy a “Legyen jobb a gyermekeknek” stratégia miért csípi az önök csőrét, azt valahogy nem tudom megérteni; hogy abban a helyzetben, amikor az önök minden második szava a szociális ellátás és a foglalkoztatás, miért pont a Szociális és Munkaügyi Minisztérium három intézménye az, amelyik kiemelt helyen szerepel az önök pénzelvonásai között, ezt sem értem. Nem tudom, mi bajuk van az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósággal, mi bajuk van a Nyugdíjbiztosítási Alappal, és n em tudom, mi bajuk van a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium EUtagságból adódó feladataival; hogy a nemzeti és kiemelt ünnepekkel kapcsolatban mi bajuk van, azt sejtem, nyilván az, hogy nem a Happy End Kft. vagy az Ezüsthajó kapja a megbízáso kat. (Babák Mihály: Az kispista volt ehhez képest!)
