Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 20 (234. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - SZALAY FERENC (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - SZALAY FERENC (Fidesz):
1676 elkezdtek gondolkodni. Ez a csapat odajutott, hogy ha így maradunk, ahogyan vagyunk, hogy 1316 milliárd forint körüli támogatása lesz a sportnak, akkor a dologról a későbbiekben ne m is lesz érdemes beszélni, össze fog zuhanni, nem lesz igazából értelme ezt a területet a későbbiekben akár csak megemlíteni sem - ide jutottunk. 2002ben egy 22 milliárdos költségvetéssel, egy normális sportstratégiával, egy sportminisztériummal, azt gon dolom, tudtuk mondani, hogy ez a terület is normálisan képviselheti magát ebben az országban. És ahogyan telt az idő, mindig csökkent a támogatás, mindig az látszott, hogy a prioritások legvégén az van, hogy van sport, van egészséges életmód, és van testne velés is, minthogyha nem lenne fontos az, hogy a gyerekek egészségben éljenek, az, hogy amikor felnőnek, akkor tudják azt, hol a helyük az életben. Most, ebben az évben 16 milliárd forint körüli a sporttámogatás, a tavalyi évben 500 millióval kevesebb volt , az elmúlt években épphogy szinten tartás volt ebben a kérdésben ezen a területen. Talán a legfájóbb, a legrosszabb ebben az egész kérdésben az, hogy ha nincs az olimpiai felkészülésre pluszpénz ebben az évben, egye fene; hogyha nem épülnek létesítmények olyan mértékben, hát jól van, majd valamikor megépülnek; de az, hogy a diáksportnormatíva állandó csaták árán a tavalyi évben végre újra 500 forinttal az iskolák, a gyerekek rendelkezésére állt, így sikerült visszaadni az 1250 forintból 500 forintot, hogy ebben az évben ezt is sikerül elvenni - nem értem a költségvetés etikus részét. Tessenek végiggondolni: mit is lehet ezzel okozni? A gyerek meg tud tanulni számolni, meg tudja tanulni a magyar irodalmat, a magyar nyelvet bármikor. De ha nem kapja meg azt a mozgásmennyiséget, amire szüksége van a megfelelő életkorban, akkor egy olyan dologtól esik el, amivel az életkilátásai lesznek gyengébbek a későbbiekben. Ezt nem tudom elmagyarázni, nem tudjuk elmagyarázni, az önök sportos képviselői sem tudják elmagyar ázni ennek az országnak, főleg a döntéshozóknak. És vajon miért? Valószínűleg azért, mert csak akkor vesszük észre, hogy baj van az egészségünkkel, amikor bekerülünk a kórházba, és ott elkezdenek bennünket gyógyítani. Nem jövünk rá arra, hogy menet közben kellene rendszeresen és folyamatosan foglalkozni ezzel a kérdéssel és elsősorban az iskolában. Megbeszéltük, ötpárti egyezség volt, mondjuk, a mindennapos testnevelésben. Amikor a bizottságban megegyeztünk róla, mindenki egyetértett vele. Amikor ide, a par lament plenáris ülésére feljöttünk, akkor már nem volt ez igazából egyértelmű. Hirtelen azon kezdtünk el vitatkozni, kötelező legyene, ne legyen kötelező. Most ott tartunk, három óra hetente a kötelező testnevelés. Elmondom önöknek, de lehet, hogy tudják: egy tízéves gyereknek naponta van öt órára szüksége arra, hogy mozogjon - naponta ötre! És mi van Magyarországon? A gyerekek jelentős része, több mint 80 százaléka csak testnevelés órán mozog; csak testnevelés órán mozog. (8.50) Ha a felnőtteket, önmagunk at figyeljük, a mai magyar lakosság 9 százaléka mozog hetente fél órát, 16 százalék hetente kétszer fél órát. Ez olyan, mintha nem is tennénk ezt. És természetesen amikor elolvassuk a számokat, hogy ki mennyit él itt, Európában, és a mi átlagéletkorunk 68 évvel kevesebb, mint a környező országokban, nem igazából gondolunk arra, hogy ez a rendszeres mozgás hiányából fakadhat, abból, hogy az egészséges életmód elmarad mellőlünk, és hogy igazából nem törődünk az egészségünkkel annyit, amennyit kellene. Itt mo st ma reggel, amikor önök ezt hallgatják, látom önökön, nem is igazából gondolják végig, hogy én miről beszélek. Azért nem, mert úgy gondolják, hogy sokkal fontosabb dolgok vannak ebben a költségvetésben, mert kell majd utat építeni, működnie kell ennek az intézménynek, működnie kell a tűzoltóságnak, a rendőrségnek. Csak egyet kérek: úgy mondjuk, a negyvenedik helyen gondolják végig, hogy amiről én beszélek, az a jövőről szól, az arról beszél, hogy lesze olyan generáció ebben az országban, amely majd továb bviszi azt, amit mi szeretnénk, hogy lesze olyan, akinek az egészségi állapota - egy nemzedékről van szó - képes lesz az Unióval, az Unió országaival felvenni a harcot. Nem lesz egyébként, jelzem, nem lesz.
