Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 19 (233. szám) - Mentelmi ügyek: - ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó):
1603 követelik a bizottsági ülés azonnali összehívását, hogy ez már hétfőn, az utolsó plenáris ülésen döntésre kerülhessen. Nem volt szokás 19 év alatt a parlamentben, hogy be nem jelentett mentelmi ügyet a bizottság napirendre t űzzön, ezért én nem hívtam össze a bizottságot, a nyáron pedig rendkívüli parlamenti ülést kellett volna összehívni ahhoz, hogy ezt az ügyet megtárgyalja a bizottság. (18.00) Végül is a bizottsági ülést a szeptemberben induló plenáris ülések kapcsán hívtuk össze, ahol első menetben szeptemberben az első parlamenti héten a bizottságunk ülésezett, és ekkor ügyrendi állásfoglalást hozott, mégpedig arról, hogy a legfőbb ügyész úrtól tájékoztatást kér az ügy hátterére vonatkozóan. Kettő darab kérésünk volt alapv etően. Az egyik az, hogy a legfőbb ügyész úr szíveskedjen néhány iratot megküldeni, amelyek a közvádas nagyon súlyos vádat - különösen a kényszerítést - megalapozhatják vagy a hátterét megvilágíthatják anélkül, hogy mi bírósági szerepet játszottunk volna. A képviselők kötelesek - amennyiben az átirat nem megnyugtatóan tárja eléjük az ügyeket - tájékozódni. A legfőbb ügyész úr arra hivatkozott, hogy ő nem küldhet nekünk semmilyen iratot, mert 2003ban egy alkotmánybírósági határozat megsemmisítette az egyik vizsgálóbizottság létrehozására vonatkozó országgyűlési határozatot, ami egyébként a miniszterelnök úrnak az állambiztonságban betöltött szerepére vonatkozott volna. Akkor arra kötelezte a parlamentet, hogy hozzon erről törvényt. A parlament nem hozott azó ta sem törvényt, ugyanakkor határozott álláspontja a többségnek, hogy ez nem jelent alkotmányos cezúrát. Tehát az alkotmányos intézmények együttműködése továbbra is az alkotmány szerint kell hogy működjön. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása nem azt jelenti , hogy ezek után semmilyen módon ne legyen együttműködés az alkotmányos intézmények között, tehát a teljes iratmegtagadást semmiféleképpen nem alapozza meg, sőt az Alkotmánybíróság határozata ki is mondja, hogy az ő állásfoglalása elsősorban a rendkívüli v izsgálóbizottságok működésére vonatkozik. Mi nem kértünk sem államtitkot, sem magántitkot, mi arra kértük a legfőbb ügyész urat, hogy néhány irat megküldésével világosítsa meg elménket. Egyetlenegy új adatot közölt velünk, mégpedig azt, hogy ki volt a följ elentő, de azt a tavalyi sajtóból már tudtuk. Ha elfogadnánk a legfőbb ügyész úr álláspontját, hogy nem küld meg semmilyen iratot, mert a 2003as alkotmánybírósági határozat szerint az alkotmánynak ez a rendelkezése most már semmis, akkor is elvártuk volna , hogy a legsúlyosabb vádra, a kényszerítés bűncselekmény gyanújára legalább adjon valamilyen megvilágítást, mert számunkra csak annyi állt rendelkezésre, amit Almássy úr a sajtóban elmondott; legalább öt vagy hat változatban felvázolta, hogy őt hogyan fen yegették meg. Ezek után a bizottsági ülésen nem tudtunk mást csinálni, mint hogy arra alapoztunk, amilyen információ birtokában voltunk, ezért erősödött bennünk az a meggyőződés, hogy ez egy rendkívül tisztázatlan, túl sok koncepciózus elemet tartalmazó el járás, amiben ráadásul nagyon összekapcsolódik a politikával, különböző magáncsoportokkal, ahogy egy MDFes képviselő mondta, külső fideszes csoportokkal és azok álláspontjával; illetve a fideszes politikusok is nap mint nap ezt az ügyet úgy adták elő, min tha ezen az ügyön múlna a nemzet és a demokrácia sorsa. Ezek alapján a legfőbb ügyész úr átirata ellenére - sőt azt elolvasva, meggyőződve az abban található nagyon sok kérdőjelről - nyugodt lelkiismerettel azt javasoljuk az Országgyűlé snek, hogy az adott ügyben ne függessze föl Dávid Ibolya és Herényi Károly képviselőtársaink mentelmi jogát. Mi ezt a döntést a lelkiismeretünk és az alkotmányos rendelkezések szerint önök elé tárjuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - Dr. Kövér László: Ne hagyd abba! Folytasd még!) ELNÖK (Pelczné dr. Gáll Ildikó) :
