Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 13 (232. szám) - Az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz):
1511 mozgást nem engedi meg. Tehát ha valaki egyébként életvitelszerűen mezőgazdasággal foglalkozik, gépek, eszközei, épülete, mindene van, és vásárol vagy örököl netán 10 hektár földet, amely, most függetlenül attól, hogy osztatlan közösben vane vagy nem abban van, de van rajta bérleti jogviszony, ő hiába akar életvitelszerűen azon dolgozni, nem lehet, mert valakinek bérleti jogviszonya van rá. Azt mondják erre egyébként a minisztérium vezetői, hogy azért van ez, mert aki bérletet köt egy földre, az be is ruház annak érdekében, hogy gépet is vesz, meg esetleg eszközöket, az ő termelési elgondolása is benne van. De annak is egyébként, akinek nemcsak gépe van, hanem a földet is megveszi! És ha már ő befektet annak érdekében több millió forintot egyébként, hogy 5 vagy 10 hektár földhöz jusson, lehet, hogy tíz évig sem fog tudni hozzájutni, mert bérleti jogviszony terheli. Tehát aki legalább életvitelszerűen így dolgozik vagy ebben gondolkodik, legalább azt kellene segíteni. Úgy gondolom, ez is egy olyan ter ület, amin érdemes volna elgondolkodni, és azért érdemes volna ebben a kérdésben is megállapodni. Mert ha nem állapodunk meg, az egyébként nem viszi előbbre a dolgot semmiféleképpen. Az is aggályos, és mindannyian tudjuk, hogy a feldolgozott termékek kivit ele csökken, az alapanyag kivitele viszonylag nő. Ha jó gazdasági év van, meg jó piaci helyzet van, alapanyagtermelésből is szép eredményt tudunk elérni, de azért a feldolgozottság mindig nagyon fontos volt, és úgy gondolom, a jövőben is fontos lesz ez. M ost a feldolgozottság és a feldolgozóipar helyzete nem rózsás, ezt mindnyájan tudjuk, egyébként az áruházláncok is szorítják őket esetenként, és a termelők is, és a kettő között lenni sem túlságosan jó. De azért a feldolgozottság mértékét az is rontja, hog y mondjuk, cukorgyártás nincs Magyarországon vagy nagymértékben megszűnt. Tehát ez is hozzájárul azért, ilyen nagyságrendű piacvesztésünk is van. Jól tudjuk, hogy ezelőtt talán 15 évvel - nem hiszem, hogy rossz számot mondok - közel 100 ezer hektáron volt cukorrépatermesztés Magyarországon. Mikor úgy abbahagytuk, mikor a cukorreform jött, akkor olyan 40 ezer hektár körül volt, most annak 25 százaléka, ha megmaradt, talán 10 ezer hektár. De ez nemcsak az ebbéli mutatóinkat rontja, hanem foglalkoztatás szemp ontjából is rossz. Ha nincs cukorgyár, ott már nem kell dolgozni a cukoriparban, de rossz egyébként a szállító ágazatnak is, nincs a vasútnak, nincs a szárnyvonalaknak munkája, vagy ha nem a szárnyvonalon vitték egyébként a cukorrépát, hanem közúton, akkor a szállítóknak sincs munkájuk. Tehát összetett ez a dolog, azért nem mindegy, hogy Magyarországon, mondjuk, 10 ezer hektáron van cukorrépa vagy 100 ezer hektáron. Az nagyon nem mindegy! Nagyon sok embert érint ez, és azért - hogy mondjam - csak jobban ki kellene állni egyébként a politikának és a gazdaságnak, nem csak négy években kellene gondolkodni. Én nagyon sajnálom a cukorrépát, egy termelési kultúra volt egyébként. Tehát nem mindegy volt, hogy ki veti a cukorrépát, nem mindegyik traktoros tudta. Nem mindegy, hogy milyen géppel vetettük, és a többi. És azért azt is tudjuk mindnyájan, hiszen itt élünk, hogy az AVOPban nagyon sok mezőgazdasági, főleg nagyobb üzem, részvénytársaság vett egyébként ROPA gépeket, 607080 millió forintos gépeket vásároltak . Ezeket a gépeket megvettük, háromnégy év alatt az még nem amortizálódott le, háromnégy év múlva abbahagytuk a cukorrépatermesztést. Az is borzasztó dolog egyébként, hogy mondjuk, az én településemen, ahol én élek, Jászapátin - hála istennek - jól gond olkodtak az ottani szakmai vezetők, és van cukorrépatermesztés, és viszik Kaposvárra. Ennek is van egy logisztikája, ugye? Jászapátiról elvinni Kaposvárra a cukorrépát feldolgozni, vagy netán, ne adj' isten, Horvátországba. Azért Jászapátitól Szolnok csak 50 kilométerre volt, Hatvan esetleg 60 kilométerre. Az embernek egyébként vérzik a szíve, hogy ez nincs. Arról már nem is beszélve, hogy az utolsó időszakban nem Hatvanba hordták a répát, hanem mondjuk, Szerencsre, és nem vasúton, hanem éjszaka közúton, a mikor ugye, nincsenek kint a “papucsos emberek”. Ez is azért egyfajta kifogásolnivalót hagy az emberben, amikor ezt végiggondolja, hogy ennek mi a következménye.
