Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 13 (232. szám) - Az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1421 (10.30) Csak a fiskális szemléletet tart jae fontosnak, vagy pedig azt, hogy ne argentin marhahúst együnk öt év múlva, vagy éppenséggel ne csak dán sertéshúst együnk, hanem a magyar állattenyésztést mentsük meg a végelszámolástól vagy felszámolástól. Tisztelt Ház! Nagyon fontos témát tárgyal az anyag az úgynevezett mezőgazdasági eredetű megújuló energiaforrások fejezetben. Ezeket úgy is szoktuk nevezni, hogy alternatív energia. Ennek a témának a megítélését három szempontból vizsgálom, a foglalkoztatás, az energiamérleg és a gazdálkodók szempontj ából. Bármilyen vidéken létesülő alternatív vagy agrárerőforrást felhasználó energiaüzem létesül, az munkahely. Ott üzemeltető kell, karbantartó kell, ott beszállítók kellenek. Amikor a vidék megtartóképességéről beszélünk, tudjuk jól, hogy ezt nem lehet e gy csettintéssel elintézni, nincs olyan recept, ami az egész problémát megoldja. Minden kis apró mozzanatot, tevékenységet pártolni kell, ami a vidék megtartóképességét növeli. Ezért is fontos a megújuló energiaforrások támogatása. A másik az energiamérleg kérdése. Itt az a kérdésem, hogy mi a fontosabb, mi a jobb: ha például etanolüzem vagy úgynevezett repceolajfelhasználó, észterifikáló központi üzem van kettőhárom az országban, vagy pedig, ahogy Ausztriában - éppen Örvendi képviselőtársam nincs bent, d e mesélte, hogy látott olyan üzemet , 4050 gazda összefogott, alakítottak egy szövetkezetet. Ők 2030 kilométeres körzetnek a gazdái, akiknek nem terheli a szállítási költség 100 kilométerre a fosszilis energiával a repce beszállítását, hanem ott feldolg ozzák, észterifikálják, és egy megfelelő rendszerrel, a beszállított repce mennyiségének megfelelően visszakapják az üzemanyagot. Nekem ez a szimpatikusabb, nem pedig az, ha megint egy nagy megaüzem , ahová a fosszilis energiával szállíthatjuk a repcét vag y éppen a napraforgót, és utána visszaviszik. Azt gondolom, ez már az energiamérleget is érinti. Nagyon fontosnak tartom az etilalkoholprogramot is. '98ban, amikor Karsai képviselőtársunk elhíresült búzaégetéséről hírt kaptunk, felálltam a parlamentben, és azt mondtam, hogy nem elégetni kell a búzát, hanem etilalkoholt csinálni belőle. Ezt azért mondtam, mert az akkori győri szeszgyár igazgatója mutatott nekem egy projektet, ami arról szólt, hogy az ország különböző részein kukoricából, felesleges gaboná ból hogyan lehetne durva szeszt gyártani. Akkor nem kell a kukoricát központi helyre szállítani, hanem csak a durva szeszt a finomítóba, már kisebb költséggel, és a képződő szeszmoslékot - nincs új a nap alatt, száz éve is ezt csinálták - feletetni a most már nem létező szarvasmarhaállománnyal. (Gőgös Zoltán: Van ilyen pályázatunk.) Az egész elképzelés nagyon jó dolog, de nem lett semmi belőle. Ezeket a témákat mindig lesöprik. (Gőgös Zoltán: Van pályázatunk.) Jó, van pályázat, csak látnám már, hogy ilyen üzem lenne valahol. Azóta eltelt 11 év, és mindig azon aggódom, hogy az olajlobbi mikor teszi be az akadályt a lassan meginduló szekér elé. Azért beszéltem erről talán egy kicsit hosszabban, mert itt kellene a mindenkori tárcának a mindenkori miniszterelnö kkel és kormánnyal megharcolni, hogy ez nemcsak a mezőgazdaság ügye, ez a magyar energiagazdálkodás ügye is. Nagyon kevés időm marad, úgy látom, az élelmiszerellenőrzésre. Bár erről beszéltem már 34 héttel ezelőtt itt napirend előtt is, az örökös fájdalm am, hogy az agrárközigazgatás átszervezésekor az élelmiszerellenőrzést végző szolgálat bizony gúzsba kötve táncol, mert táncolni kell, hiszen az élelmiszerellenőrzés nagyon fontos terület. A finanszírozása nem megoldott, és amikor az anyagban olvassuk a büszke megállapítást, hogy hány ellenőrzés történt, akkor hozzá kell tennünk, azt kellene tudnunk, hogy hány egységet ellenőriztek összesen, vagy hogy a mintavételek száma ennyi, de összesen hány minta van az országban, amit vizsgálni kellene. A lényeg az , kedves képviselőtársaim, hogy egy példát mondjak, a magyar élelmiszerpiacon közel 150 ezer élelmiszervállalkozás van, az ellenőrzések száma hetvenhétezervalamennyi, ahogy az anyag mondja. Sok vagy kevés ez? A bizottsági meghallgatáson a szakállamtitkár úr azt mondta, hogy ez európai mércével mérve éppen elegendő. Visszagondolok arra a fiatalkori időmre, amikor egy élelmiszerhigiénikus állatorvosnak minden egységet minden évben legalább egyszer, de inkább kétszer meg kellett
