Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 13 (232. szám) - Az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2008. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CZERVÁN GYÖRGY, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
1408 Adódik a kérdés, hogy akkor miért is nem támogattuk az elő terjesztést. Azért nem, tisztelt képviselőtársaim, mert egy agrárgazdasági jelentés nem pusztán arról szól, hogy a számokat összesítjük, hanem ennek segítségével folyamatokat kell hogy felfedezzünk, és ezeket kell értékeljük. Tehát annál több a dolgunk, se mhogy megállapítsuk, hogy milyen tényadatok vannak, voltak az elmúlt évben a gazdaságban. Ezt a folyamatot kell egybevetni azzal a létező vagy nem létező agrárstratégiával, amely mentén haladnunk kéne, és azt kell megállapítsuk, hogy vajon a folyamat arra tarte, amerre szeretnénk. Tehát nem a számokkal van a bajunk, hanem az azokból kiolvasható tendenciákkal, és azzal, amit a mindenkori kormány, jelenlegi kormány erre . A problémák - a jelentésből, az ajánlási pontokból is kiderül - visszatérőek. Én 2002i g visszakerestem a korábbi agrárjelentéseket, a megállapítások nagy része ugyanaz, ugyanúgy fennáll, mint mondjuk, 2002ben. Az ágazat makrogazdaságban betöltött szerepéről a miniszter úr beszélt, ezzel egyetértünk, egyértelmű dolog, hogy Magyarországon a különböző makrogazdasági mutatóknál a mezőgazdaság, az agrárgazdaság jelentősége sokkal nagyobb, mint azt első pillantásra gondolnánk. Egyébként is mindenkit érint, hiszen mindannyian élelmiszerfogyasztók vagyunk. Mi alapvetően az úgynevezett multifunkcio nális szerepét emeljük ki az ágazatnak, bár kétségtelen, hogy nagyon fontos a versenyképesség, illetve a termelési volumenek alakulása is. Tehát mi ugyanolyan fontosnak tartjuk a vidéki életminőség, a vidéki foglalkoztatás, a környezetvédelem, a környezet kultúrállapotban tartását, az élelmiszerbiztonságot, és a biztonságos élelmiszerelőállítást is. (9.20) De ha már a versenyképességről beszélünk, a legnagyobb szívfájdalmunkat itt is meg kell hogy ismételjem, ahogy a bizottsági ülésen is elhangzott, sőt a 2010es költségvetés vitában is. Ez az a bizonyos nemzeti kiegészítés, az úgynevezett felzárkóztatási támogatás, a top up. Nekem legalább annyira fáj maga a tény, hogy ezt a lehetőség, amiről országgyűlési határozatot fogadtunk el, már 2006 óta különböző mértékben elvették, elviszik, elveszik, illetve látjuk, hogy a jövő évi költségvetésben is mintegy 40 milliárd forinttal csökken ez a nemzeti támogatás, ezen belül 33 milliárd forinttal a nemzeti kiegészítő támogatás. Ez a tény legalább annyira fáj, legalá bb annyira érzékeny, mint amivel ezt magyarázzák a tisztelt kormánypárti képviselők. Mégpedig 2006 még az intervencióval és az árfolyamingadozásokkal magyarázták, most meg - annak ellenére, hogy a miniszter úr is említette, hogy az élelmiszergazdaságot a világválság talán nem érinti olyan súlyosan, mint a többi ágazatot - éppen a világválsággal magyarázzák, hogy hozzá kell ehhez nyúlni. A két dátum között pedig semmivel nem magyarázták. Ezt tehát legalább olyan fájónak tartom, mint magát a tényt, hogy elv eszik ezt az egyébként versenyképességünket felzárkóztatni hivatott támogatást. Szintén visszatérő probléma a hozzáadott érték, az, hogy gyakorlatilag alapanyagtermelé s folyik. Az egy dolog, hogy az exportimport egyenlegünk nagyon pozitív szaldójú, ez valóban kedvező, de ha szerkezetileg megnézzük, ezen belül bizony a magasabb feldolgozottságú termékek aránya relatíve alacsony. Az élelmiszeripar helyzetét többen is eml ítették előttem, a kettő nyilván összefüggésben van. A földkérdés továbbra is problematikus, a birtokpolitikában nincs egyezség. Itt alapvetően két téma van. Az egyik a Nemzeti Földalappal kapcsolatos kérdések, erről, gondolom, a vitában majd részletesen l esz szó, illetve az osztatlan földtulajdonnal kapcsolatos problémakör. Itt csak az a kérdés, hogy az a költségvetési keret, ami jelenleg rendelkezésre áll, 50 vagy 200 év alatt teszi lehetővé, hogy az osztatlan földek kiosztásra kerülhessenek. Alapvető gon d az állattenyésztés és a növénytermesztés megbomlott aránya. Annak idején, talán 2005ben, ha jól emlékszem, amikor Gráf miniszter úr meghallgatása történt, ő kiemelte, hogy szeretne ezen a helyzeten az állattenyésztés irányában változtatni, hogy elérjük az optimálisnak mondható 5050 százalékos arányt az állattenyésztés és a növénytermesztés között. Ez sajnos nem
